Anton Saburov és Nikolay Shugaev Marosvásárhelyen
Zenekritika
Az ember meg-megszédül mostanában, amikor kijön a Kultúrpalota hanversenyterméből koncert után, és a taxisofőr kérdésére, amikor futás után lihegve elérjük a kocsit – Hol tetszettek lenni? –, enyhe rezignáltsággal válaszoljuk a feleségemmel: Hangversenyen, minden csütörtök este hangverseny van a palotában! Mintha Kosztolányit parafrazálnánk: „Minden este bál van!” Persze nem minden este. Nem minden csütörtök este. De gyakran. És az első emeleti fekete márványtáblán újra el-elolvasom Metz Albert tanári karának a névsorát.
Szóval. A műsoron nyitány helyett Valentyin Szilvesztrov – Silent Music, Csendes muzsika. Valentyin Vasziljovics Szilvesztrov, 1937-ben született ukrán zeneszerző három tételből álló csodálatos posztmodern gyöngyszeme. A pillanat keringője, Esti szerenád, A szerenád pillanata. Kamarazenekarra. Saburov végtelen eleganciával megjelenik, majd szinte kisimogatja a művet a zenészekből, és a végén a bal kéz fennakad, „lehelet megszegik”. A vezénylés koreográfiai szépsége is megragadó.
Nikolay Shugaev. 1988-ban született Moszkvában, karmester, csellóművész, igazi sikerorientált fiatalember, világhírű koncerttermek hevernek a lába előtt, de mi, akiknek még mindig Kozma Péter a mérce, nehezen hódolunk be. Pedig ez a fiatal ember mindent tud, amit a csellóról tudni érdemes, technikailag, költőileg, formailag, és az előadás abszolút profi biztonságával kezeli hangszerét. Csak egy picit hideg a szíve. Egy egészen picit. E. Lalo d-moll gordonkaversenyét játszta. Az elegancia és a kifinomultság, valamint a kellő mértékű visszafogottság megtestesítője volt. De sokan szeretik az érzelmi megközelítést is, ez hiányzott számomra. Ráadásként egy tündéri örömzenés improvizálással egyéniségének legelőnyösebb tulajdonságát csillantotta meg.
Csajkovszkij 2. c-moll szimfóniája még nem igazán szimfónia, lényegében négytételes szvit, 1872-ben komponálta, és már a premiertől kezdve sikeres volt. Mivel Csajkovszkij három ukrán népdalt használt nagy hatással ebben a műben, a zeneszerző szimfóniája a „kis orosz” becenevet kapta. Ukrajnát akkoriban gyakran kis Oroszországnak is hívták. Csajkovszkij a Kis orosz szimfónia nagy részét az ukrajnai Kamiankában (Kamenka) töltött nyári szabadsága alatt írta. A kezdeti siker ellenére Csajkovszkij nem volt elégedett a szimfóniával. 1879–80-ban alaposan átdolgozta a művet, lényegesen átírta a nyitótételt, és lerövidítette a finálét.
Saburov ragyogó tudással és fantáziával játszatta el a filharmónia kiváló muzsikusaival. Ez a karmester minden harmóniában, minden hangszínben, minden frázisban érzi a csodát, és amit akar, azt meg is valósítja. Ez a nagy muzikális képességekkel megáldott, rendkívül szuggesztív vendégkarmester megérdemelte a közönség forró ünneplését.
Csíky Csaba
