A politikai mocsárháború folyik tovább, legalább a december elején sorra kerülő parlamenti választásokig, majd azok eredményétől függően akár tovább is.
Rejtő klasszikust alkothatott volna hétfőn, bukaresti parlamenti tudósítóként. Az ugyanis nem hétköznapi komédia volt, ahogyan a törvényhozás két házának együttes ülésére sikerült biztosítani a szükséges létszámot ahhoz, hogy a honatyák hivatalosan is tudomást vegyenek arról, amit július 29-e óta minden épeszű adófizető tudhatott: az elnök lemondatására szervezett népszavazás érvénytelen volt, így az országkapitány ismét visszatérhet hivatalába. És a politikai mocsárháború folyik tovább, legalább a december elején sorra kerülő parlamenti választásokig, majd azok eredményétől függően akár tovább is.
Mert a balliberális kormánykoalíció egyszerűen képtelen elfogadni a teljhatalom megszerzésére irányuló kísérletének csődjét. Formálisan ugyan már a parlament ülése előtt beismerték a vereséget azáltal, hogy az elnöki széket átmenetileg birtokló liberális pártvezér szélnek eresztette az ideiglenes elnöksége idejére kinevezett tanácsadókat, ám az országházban lezajlott nevetséges jelenetekből is világos, béke továbbra sem lesz. Ez már korábban is látható volt, hiszen az alkotmánybíróságnak a referendum érvénytelenségét leszögező döntése után a kormányosok első szavukkal még azt mondták, tisztelik a taláros testület döntését, majd gyakorlatilag azonnal saját szavukat szegték, vég nélkül bizonygatva, hogy az alkotmányjogászok törvénytelenül jártak el. Magyarul, az országban történő dolgokat figyelemmel követő nemzetközi intézmények megnyugtatásának szólt a tudomásulvétel, a sorok közt is olvasni tudóknak pedig gyorsan elmagyarázták: eszük ágában sincs abbahagyni a politikai háborút.
Ennek pedig elsősorban mi, a politikusokat eltartó törvénytisztelő adófizetők isszuk meg a levét. A gazdaság már alaposan megszenvedte a hónapok óta tartó politikai háborút, mivel a kormányoldal az ország problémáinak intézése helyett az elnök baját igyekszik meggyűjteni, és jobb munkára részükről ezután sem számíthatunk.
Valószínűleg a politikai háború eddigi csatái sem múlnak el nyomtalanul. Az majd decemberben derülhet ki, hogy mekkora, de vélhetően nagy öngólt lőtt magának a kormánykoalíció a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának megkérdőjelezésével, és a referendumon otthon maradt, tízmilliónál népesebb szavazótábor sem biztos, hogy tétlen marad decemberben a zseniális angoltudású liliomkertész sértegetéseinek hatására. A parlamenti választásokon a távolmaradással már nem lehet büntetni a hatalomvadász politikusokat, de más esélyünk most sem marad, mint a sok rosszból a legkisebbet kiválasztani. Ez nem lesz nehéz, miután a gazdasági válsággal három évet viaskodó jobbközép kormányok csapnivaló teljesítményét a jelenlegi csapatnak száznapos ámokfutással máris sikerült jelentősen alulmúlnia.
