Valahányszor a londoni macsetás gyilkossághoz vagy az ikertornyok rombolásához hasonló merényletet követnek el, mindig sietve színre lépnek az iszlám vallási vezetők, jelezve, kijelentve, esküdözve, hogy efféle cselekedetekre egyáltalán nem biztatja a hívőket a Korán. (Nem elég korán, tegyük hozzá.)
Valahányszor a londoni macsetás gyilkossághoz vagy az ikertornyok rombolásához hasonló merényletet követnek el, mindig sietve színre lépnek az iszlám vallási vezetők, jelezve, kijelentve, esküdözve, hogy efféle cselekedetekre egyáltalán nem biztatja a hívőket a Korán. (Nem elég korán, tegyük hozzá.)
Mindig a szelídségre, istenfélő jámborságra hivatkoznak, amely a szent sorokból árad. Ennek dacára a bedrogozott és mesterségesen felkorbácsolt idegzetű/tudatú fiatalok, akik valamely eldugott világ sarkában terroristakiképzést is kapnak, felhergelt, szédelgővé változtatott nigériai, szomáliai, jordán, palesztin vagy egyiptomi diplomások (sok és nagy az iszlám birodalma), áttértek, átneveltek, benne születettek, második vagy harmadik generációs európai muzulmán hívek, munkanélküliek, alulképzettek gond nélkül sejtekbe verődve gyilkolászásra készülnek, és amint lehet, végre is hajtják. Ismeretleneken, vétleneken, rossz helyen, rossz időben jelen levőkön, kiszemelt áldozatokon. Itt, Európában, egyre közelebb hozzánk.
Ne nyugtassuk magunkat álságos fölénnyel, hogy ez nálunk nem történhet meg, hiszen az Omár Hajszámok már hajszát indítottak az ittvaló állapotokba való befészkelődéshez, jönnek, menedéket kérnek, besétálnak, beszivárognak. Itt-ott már a honi titkosszolgálatok lelepleztek le békés egyetemi hallgatókat, akik terrorcselekményekre gyakorolnak szorgalmasan, ahelyett, hogy az anatómiaszigorlatra készülnének.
Én személy szerint élnék a gyanúperrel, ha egy efféle fiatalember, középkorú üzletember, vállalkozó, tőkebefektető akar a hon polgára lenni. De hát az én hangom pusztába kiáltott szó, és azt mondják, elfogult vagyok. Igen, természetesen az vagyok, amikor azt látom, hogy elkábított falusfeleim, átvéve a jobbik retorikáját, ok és értelem nélkül fújtatnak a zsidók ellen, akikkel talán soha nem találkoztak, beszéltek, hiszen már alig vannak (elmentek, kihaltak, befolyásuk a közéletre nulla, csekély számuk és előrehaladott koruk miatt, tőkéjük elenyésző), és nem is viselnek külső jeleket, mint a szelíd iszlámot hívő jámbor asszonyok és jellemdús férfiak.
Zsidó bevándorlás Romániába aligha lehetséges. Nem olyan vonzó ország, nem olyan biztonságos, valljuk meg. De a muszlim tömeg számára ez már Allah előszobája, amekkora nyomorból, mit vallási testvéreik, az olajoshordókon táncoló milliárdos dervisek okoztak, tettek földi pokollá. És ne csodálkozzunk, ha Brassó határában vagy Gyula-fehérvárott, e regionális központúságra vágyó középszerű város határában egy-két mecset alapjait már letették. És azon sem ámuldoznék – bár erre nem lesz időm koromnál fogva –, ha a plébániatemplomot, a felhagyott Knöpfler Vilmos utcai izraelita imaházat vagy a főtéri katedrálist a Gülbaba téren a muzulmán pénzemberek és szelíd baklavaárusok minaretté változtatnák. Volt rá példa, de azt akkor török hódoltságnak hívták…
