Elfojtott indulatoktól terhes ez a csodaváró időszak. Az ünnepi készülődést bemocskolja a választási kampány sara.
Elfojtott indulatoktól terhes ez a csodaváró időszak. Az ünnepi készülődést bemocskolja a választási kampány sara. A román politika közel egy éve tartó lovagiatlan tornája bebizonyította, hogy a rendszerváltás első hónapjaiban helyét kereső értelmiségi civil mozgalmak szétverése és a pártok jármába hajtása torzszülött honi demokráciát eredményezett. Két évtized és hadseregnyi külföldi kiképző sem volt elég, hogy működőkepés, a politikum túlkapásait kordában tartó civil erő jöjjön létre. És most siránkozunk vagy lemondóan kijelentjük, hogy a hatalmi gépezettel szemben tehetetlenek vagyunk, és bármit teszünk, nem lesz változás. Van ebben némi igazság, de még több a félrevezetés. Jól koreografált cirkuszi mutatványokkal terelik el figyelmünket a lényegről. A törvényhozói székért harcba szálló jelöltek közül kevesen vázolták fel hitelt érdemlően az ország gazdasági-társadalmi jövőképét. A vágyaink délibábos szólamokba öltöztetésén kommunikációs szakemberek ezrei szorgoskodnak. Cédulák tucatjait csempészik postaládáinkba, abban reménykedve, hátha rájuk pecsételünk advent második vasárnapján.
A bizonytalanok, a sorsuk miatt elkeseredettek, a kivándoroltak szülei, a munkakereső fiatalok, a szebb jövőt remélő magyar közösség válaszokat vár. És nemcsak szavakat, hanem tetteket. Na nem a polgárpukkasztó, rövidnadrágos happeningekre, amelyekkel a néppártiak próbálnak betörni a híradásokba. Az utcanévtáblákkal való kampányolással eltájolták magukat. Egy fél évvel ezelőtt még hozhatott volna ez néhány szavazatot a helyhatósági választásokon. Ráadásul az a szándékuk, hogy performance-ukkal szétverjék az RMDSZ-es jelöltek sajtótájékoztatóját, szánalmas alpári gesztus volt. De van más is, ami nem illik az általuk tisztességesnek hirdetett kampányba. Például Udvarhelyen az ellenjelölt szenátor nevében küldözgetett kétes sms-üzenetek, vagy a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban illegálisan forgatott kampányfilm és ne soroljuk fel a közösségi oldalak gerilláinak áldatlan ténykedéseit.
Nekünk több kell. Kivitelezhető program. Legalább olyan, mint az általuk irigyelt helyzetben levő nagy vetélytárs választási programja. Ami sajnos kevésbé ismert. Pedig magvas tartalmán lehetne útkereső vitákat tartani. Hasznosabb lenne, mint a rágalomba hajló ellenfél-szurkálgatás. Igaz, a másik fél is megújulásra szorul, hogy megtalálják a közösségünk számára elfogadható együttműködés módozatait.
A minap Kató Béla püspökhelyettes azt mondta egy ökumenikus találkozón: „sokszor a sóvárgás miatt hályogos szemünktől nem látjuk a valóságot”. Bízzunk benne, hogy advent második vasárnapján nem a sóvárgás vezérli pecsételő kezünk, és jó cédulák kerülnek az urnákba.
