A zarándokvonat Marosvásárhelyen

Testvéri üdvözlés

Csütörtökön kora este, a tervezetthez képest alig néhány perc késéssel futott be a marosvásárhelyi nagyállomásra a MÁV zarándokvonata, amely Magyarországról hozta azokat, akik a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatra igyekeztek. A vonatot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a MINTA marosvásárhelyi és Maros megyei szervezete által meghívottak – de nem csak ők – fogadták. A peronon több száz ember gyűlt össze. 

A hosszú szerelvény mozdonya sípolva húzott be a zsúfolásig megtelt főperon melletti sínpárra. A jelen levő csendőröknek és rendőröknek nem akadt sok dolguk, csupán az érkezés előtt néhány „merészebb” fotót készítőt figyelmeztettek arra, hogy maradjanak a biztonsági sáv mögött. Alighogy megállt a vonat, az ablakból üdvözlő kezek nyúltak ki és fogták meg azokét a vendégvárókét, akik üdvözölték a zarándokokat. Igazi testvéri találkozás volt ez. Percek alatt előkerültek a friss fánkos és kalácsos tálak, csokoládék cseréltek gazdát, és volt, aki csupán friss hideg vizet adott át a vonaton érkezőknek. A peront ellepték a magyar és székely zászlók, és megjelent az Autonómiát Erdélynek! szalagreklám is, az EMNP tagjai feszítették ki. A szerelvény vége felé pedig – a pápai zászló fehér, sárga színei alatt – ft. Oláh Dénes főesperes, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia plébánosa fogadta a zarándokokat. Rövid imát tartott, és Isten áldását kérte mind a zarándokokra, mind az őket fogadókra. Rövid ünnepi műsor is volt, majd elhangzott a magyar és a székely himnusz. A misét hordozható hangszórókkal hangosították ki, így mindenki részesülhetett az áldásban. 

A barátságos üdvözlés, beszélgetés, mintegy félórás megállás után továbbsiklott a szerelvény. Magasba lendült kezek integettek egymásnak, és erősítették meg azt az érzést, hogy az országhatárokon átívelően, politikai, vallási különbségtől függetlenül egyek vagyunk.