2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

 A nyár dereka a békés termésérlelés ideje.

 

Amit a nyár ad nekünk,

reményünknél több: a bőség.

Dönti kalászát a szár,

s adja a fa dús gyümölcsét.


Megszépülnek kertjeink,

a színekben habzsol a Nap.

Csillagjöttéig zengik

éneküket a madarak.


Várnak vad-csöndű erdők,

hívnak hűs-hullámú vizek;

zöld utak és kék utak

villantják szépségeiket.


Amit a nyár ad nekünk,

láng- és aranyszínű bőség.

Dönti kalászát a szár,

kaszára – aratásra vár,

s adja a fa dús gyümölcsét.

Nyári borízű almák bája

 

 Nyári borízű almafa dús gyümölcsével, Fazekas Lajos Amit a nyár ad nekünk című versdicséretével indulok augusztus második dekádját meghódítani. Heti sétámhoz invitállak, kedves Olvasóm!

 1969 óta a katolikus egyház a szenteket haláluk napján ünnepli ugyan, de Havas Boldogasszony ünnepe miatt Szent Domonkost augusztus 8-án ünnepeljük. Augusztusi csillaghulláskor emlékezzünk arra is, hogy a Domonkos-rend megalapítója és névadója egyben a csillagászok védőszentje is. S éppen most, augusztusban népesül be az ég efemer csillagok pásztanyomaival.

 Épp két évszázada, 1723. augusztus 13-án született Veszprémben az első magyar orvostörténeti kutató, Weszprémi István. Debrecenben Hatvani István tanítványa volt, majd vándordiákként Zürichben, Utrechtben és Londonban látogatta az egyetemeket. Vegytant, növénytant tanult, szülészmesteri oklevelet szerzett, közben a himlőoltás analógiájára a pestis elleni védőoltás gondolatán törte a fejét. 1756-ban kapta meg orvosdoktori oklevelét Utrechtben, majd hazatérve négy évtizeden át Debrecen városi orvosi tisztét töltötte be. Montesquieu hatását tükrözte 1760-ban megjelent könyve, a Kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás. Második műve, a Bábamesterségre tanító könyv (1766) Grantz bécsi szülész munkájának szabad fordítása. Semmelweis Ignácot megelőzve hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bába csakis tiszta kézzel nyúlhat a szülő nőhöz – az aszepszis előfutárának tekinthető. Legfontosabb műve az a négykötetes kézikönyv, melyben Magyarország és Erdély egykori orvosainak életrajzait adja közzé, amelyhez az adatgyűjtést hatalmas kutatómunka és széles körű levelezés szolgáltatta. Magyarra ültette át Wood angol orvosdoktor könyvét Gazda ember könyvetskéje címmel, amely valóságos kis enciklopédiája a mezőgazdasági ismereteknek, kiegészítve imádságokkal és kottával ellátott énekekkel. Weszprémi kórboncolásokat is végzett; ezek alapján a magyar patológia megteremtőjeként is számontartják. Nevét ma olyan emlékérem őrzi, mellyel a legkiválóbb orvostörténészeket tüntetik ki.

 Augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja, egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe – ez utóbbit Magyarok Nagyasszonya néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarság. A krónikás hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta, ebben az archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott. A velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében. A Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István király és udvara előtt. Az Érdy-kódexben olvasható, hogy Gellért „...tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.”

 Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állottak.

 Augusztus 15-én emlékezzünk meg Andrasovszky József botanikusról. 134 évvel ezelőtt, 1889-ban született a hazai ampelográfia kiváló művelője. 1912-ben a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézethez került. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és feldolgozása területén alapvető. A morfológiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapnak tekintik. Cikkei a Botanikai Közleményekben, Borászati Lapokban, a Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet évkönyveiben, valamint Jávorka Sándor Magyar Flórájában jelentek meg.

 Augusztus 16. „Szent” Rókus (francia Roche, olasz Rocco) napja. Noha az egyház hivatalosan sohasem avatta szentté, mégis tisztelt és szeretett alakja volt a katolikus jámborságnak. Rókus (1293–1327) francia földön, Montpellier-ben született. Felserdülvén, vagyonát felosztotta a szegények között, majd Rómába zarándokolt. Útközben pestisjárvány tört ki, annak betegeit gyógyítgatta a legenda szerint a kereszt jelével. Rómából visszatérőben maga is megbetegedett. Előbb egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta. A „fekete halál” aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Hasonló intézményeket, Rókusnak szentelt templomokat s hozzájuk kapcsolódó közkórházakat ettől az időtől kezdve Európa más országaiban, így Magyarországon is alapítottak (Pesten 1796–98 között épült fel). Rókust Sebestyén, illetve Kozma és Damján orvosszentek társaságában is ábrázolták. Zarándokköntös a ruhája, kezében bot, a vállán kobaktök és tarisznya, fején széles karimájú kalap. A képi ábrázolásokban rendszerint felemeli ruháját, és a combja belső oldalán lévő fekete foltra, sebre mutat (a pestis külső jelei először a testnek ezen a részén jelentkeztek). Hűséges kutyájával együtt ábrázolták, amint az a szájában kenyeret tart, vagy épp a szent lábsebét nyalogatja. Mondanom sem kell: a kenyeret hozó eb a búzaérlelő kánikulai jelkép.

 Aratás után a falu népe, kissé megpihenve, a nyár gyógynövényeit gyűjtögette évszázadok óta. Az egész világon a népi gyógyászat egyik fontos növénye az éppen most szedhető kamillavirág is. D. Garuska Aranka Kamillavirág című verse egyszerűségében hódol ezen egyszerű kis növény előtt:

 

Mindenütt megtermő

szerény kicsi virág:

hófehér ruhádba,

aranyszín kelyhedbe

magadhoz vonzóan

tárolod magadba

az aranyló napnak

gyógyító sugarát,

hogy aztán gyógyíthass,

fájdalmakat enyhíts,

sebre balzsamot adj –

s millióknak arcán 

könnyre mosolyt fakassz!...

– Ó, dicsőség neked,

felséges, nagy Isten,

ki e kis virágban

gyógyulást osztasz szét

az egész világban!

 

 Augusztus 16-án, 1896-ban született Koch Sándor is Kolozsváron. A világhírű mineralógus a budapesti tudományegyetemen doktorált 1920-ban, első munkahelye a Nemzeti Múzeum Ásványtára volt, 1932-től a múzeum elnöki hivatalának vezetője lett. Amikor a Ferenc József Tudományegyetem kettészakadt, s részben visszaköltözött Kolozsvárra 1940-ben, a Szegeden maradt tudományegyetem Ásvány-kőzettani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak. Kutatómunkája kiterjedt a Kárpát-medence új és már ismert ásványainak vizsgálatára és leírására.

 Tudomány és -eszmetörténeti kirándulásunkról megérkezve a tizenkilencedik század végén élt Giovanni Placido Agostino Pascoli olasz költő versébe botlok. A kivágott tölgy Szász Gerő fordításában a mának is üzen:

 

A büszke tölgy, az erdő óriása

Kidölve fekszik, holtan a gyepen.

Néhány favágó a gyökerét ássa.

Dús lombja már fonnyadt, élettelen.


Nem harcol többé szélvésszel, viharral,

árnyat sem ád, ha tűz a nap heve.

Lombja ölén elnémult a madárdal,

Sok puha fészke porba hult vele.


Emberek mérik, vagdalják serényen.

Megölték, bár nem vétett ellenük.

Száraz teste meleget ad majd télen,

S a fa még holtan is jót tesz velük.


Mire leszáll a sötétszárnyú este,

A tölgy helyén üres tér, néma csend.

Csak egy madár sír, a fészkét keresve,

S röpköd sokáig, búsan odafent.

 

Üres tér, néma csend a Fenyők közén is, valahol tán a Hargitán, Szécsi András 1989-ben vászonra álmodott bukolikus képén. A rég kivágott fa hiánya felfedi a völgyi falu idáig sejlő hófehér házfalait s téglavörös tetőit. Középen az istenháza tornya az egész táj szervezője. Az ember nélküli táj antropomorfizálása teremt rendezőelvként emberléptékű békét a havasi tájban.

 Maradok kiváló tisztelettel.

 Kelt 2023-ban, 567 évvel Hunyadi János halála után

Fenyők köze

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató