A Mesepszichológia új élete

Román fordításban Kádár Annamária első sikerkönyve

Mi szükséges ahhoz, hogy egy évtizedesnél is hosszabb utat bejárt sikerkönyv a meglévők mellé új energiákat és ezzel együtt új célközönséget kapjon, egyszóval újjászülessen? Egy efféle varázslathoz egyetlen kulcsszereplő kell: egy lelkes, elkötelezett fordító, aki mindent elkövet azért, hogy az eredeti mű finom árnyalatai, szín- és ízvilága az új nyelvi környezetben is a maga természetességében legyen érzékelhető.

Dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner, egyetemi oktató határon innen és túl rendkívül népszerű első könyve, a 2012-ben megjelent Mesepszichológia. Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban az a szerencsés alkotás, amely Crăciun Melinda román szakos középiskolai tanár személyében pár éve megtalálta a sorok között kikristályosodó belső világra igazán ráhangolódni képes segítőt. Így született meg a könyv román nyelvű változata, a Psihologia copilului şi poveştile című kötet, amelyet december 9-én, szombaton délelőtt a Kult Fesztiválon mutatott be a fordító a szerzővel közösen a Kultúrpalota kistermében. 

Ismertetője elején Crăciun Melinda reményét fejezte ki, hogy sikerült méltóképpen visszaadni a két nagy részre – elméletre és a szakmai tudásanyagot illusztráló mesékre – tagolódó mű nyelvezetének egyedi szépségét, ami a tudományos igénnyel megírt, szakkifejezéseket tartalmazó első szövegrészből is kiragyog. Ehhez a gazdag ismeretanyaghoz kapcsolódik az érzelmi intelligencia fogalomkörére épülő tíz mese – tette hozzá a fordító, aki a továbbiakban arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy 11 évvel ezelőtt, a könyv megszületésekor az érzelmi intelligencia még többnyire ismeretlen, homályos fogalom volt Romániában. Melinda mosolyogva emlékezett vissza a mesei rész főszereplőjére, a Lilla nevű kislányra, aki képzeletbeli barátjával, Tündérbogyóval osztja meg félelmeit, szorongásait. A későbbiekben a kötet fordítója azt is elárulta, hogy korántsem volt könnyű megtalálni e két név román megfelelőjét, végül Lilla Violeta, Tündérbogyó pedig Zânuţa (Tündérke) lett. 

Egy pszichológus nem írhat mesét? 

Kádár Annamária felidézte a könyvben szereplő, saját gyerekkorából ihletett mesék előzményeit, a 9-10 éves gyermekek által írt történeteket, amelyeket pszichológia szakos egyetemistaként elemzett. 1237 kiskamasz meséjével ismerkedett meg akkoriban, és az elolvasott szövegek egyértelműen ráébresztették arra, hogy pubertáskor előtt a gyermeki lélekben a mesevilág a realitás elemeivel keveredik – így lesz a királyfi pattanásos, a tömbház előtt játszó tündérek kimenője este 8-ig tartó, és így történhet meg, hogy a császár rákban elhunyt feleségét siratja –, ugyanakkor az álmok, vágyak is hangsúlyosan érvényesülnek, erre utalt az egyik kisdiák megehető csokoládévilágról szóló meséje is. Amikor az egykori egyetemista államvizsgatémaként is ezt a területet választotta, megfenyegették, hogy kidobják az egyetemről.

– A mai napig nem tudom, honnan volt bennem annyi életbátorság, hogy nem hagytam magam a tervemtől eltántorítani – jegyezte meg Kádár Annamária, aki a továbbiakban Magyarországra ment tartalomelemzést tanulni, és az új szaktudással felvértezve írta meg diplomamunkáját a szívéhez közel álló témából, amiért végül tízest kapott. Személyiségfejlesztő tréningeket tartva egy másik szálon is megtalálta az érzelmi intelligencia kérdésköre; az így gyűjtött tapasztalatoknak is fontos szerepük volt a könyv megszületésében, amit a Nyitott Akadémia felkérésére hozott létre, gyermekkori álmát váltva valóra, megcáfolva az előítéletes állítást, miszerint egy pszichológus nem írhat meséket. A nálunk mostohagyermekként kezelt érzelmi intelligencia jelenségét körbejáró Mesepszichológia 2012-ben a legnagyobb példányszámban eladott könyv lett Magyarországon, egy évvel később pedig elnyerte az Aranykönyv díjat. 

„Ez most már a te könyved is”

A mű román nyelvű változatának ötlete 2015-ben fogalmazódott meg először, Melinda akkor gondolkozási időt kért, és azt, hogy elolvashassa a könyvet, mielőtt választ ad a felkérésre. Az olvasás aztán elhalasztódott – árulta el jellegzetes kislányos mosolyával –, de végül mégis igent mondott a titáni munkára, amit a román szakterminológia megismerésével kezdett. 

– Szeretem a kihívásokat, azt, hogy kimozduljak a komfortzónámból – foglalta össze a legfőbb motivációt, ami erre a különleges szellemi kalandra csábította. A fordításnak 2019 augusztusára kellett elkészülnie, abban a hónapban ugyanis Meli szemműtét előtt állt, és tudta, hogy a beavatkozás után hetekig nem dolgozhat. A nyári szünidő nagy részének feláldozásával sikerült is betartania a határidőt.

– És akkor jött a koronavírus – mesélte tovább szerző és fordító a közös történetet, amelynek során igazi alkotótársakká váltak. 

– Ez most már a te könyved is, hiszen benne van a személyiséged, az életfilozófiád – simogatta meg tekintetével a szerző a fordítót, aki a későbbiekben azt is elmondta, hogy a Mesepszichológiában való elmélyülés segített neki abban, hogy értőbb szemmel kövesse saját lányai és tanítványai bizonyos helyzetekre adott reakcióit.

A Népújság kérdésére Melinda azt is elárulta, hogy a meséket szerette a legjobban a műből, bár azok lefordítása sem volt gyerekjáték, az elméleti, szakmai részből pedig a rezilienciával foglalkozó fejezetet találta a legizgalmasabbnak.

Elvállalná-e a nyolckötetes szerző további műveinek fordítását? – hangzott el az egyik legfontosabb közönségkérdés az együttlét utolsó negyedórájában.

– Amikor ezzel a munkával elkészültem, úgy éreztem, hogy ezt még egyszer nem tudnám végigvinni. De amikor a nyomdafriss könyvet a kezembe vettem, már nem voltam ebben annyira biztos. Mindenesetre, ha a kihívásra újra igent mondanék, sok mindent másképp csinálnék – vallotta be Melinda, aki mindössze azt sajnálja, hogy nem született meg évekkel korábban a Mesepszichológia román változata, hiszen 2015-ben sokkal újszerűbb, figyelemfelkeltőbb jelenségnek számított az érzelmi intelligencia, mint ma.

A rendezvény végén a szerző és a fordító közösen vonták le a végső következtetést: amikor közös művükre néznek, nem a rengeteg erőfeszítés jut eszükbe, hanem az, hogy minden rászánt óra és perc megérte.