A magyar kultúra napja? Műsortévesztés?
Szerintem:
Schumann a-moll, op. 129-es csellóconcertója minden híresztelés ellenére, bár Schumann nem is volt igazán járatos a hangszerjáték technikájában, remekműnek sikerült. Az a gondolatiság, amely uralta a korabeli romantikus önfeledt hányavetiséget formák, skatulyák és szabályok megalkuvást nem ismerő felégetésében, még utoljára fellángolt benne. Újra harsogta a tavaszt fiatalosan, üdén, kicsit keserűen a bizonyosságtól és megfeszülve a várakozásban. Mercutio helyzetfelismerését és a szerelemféltést hallom ki a Rómeó és Júliából. De…
Nem értem, hogy többre érdemes muzsikusok miért akarnak mindenáron beszélgetni a közönséggel. Pláne, hogy el akarják mondani, miért játsszák így vagy úgy a bemutatandó zenei alkotást. Octavian Lup gordonkaművész még abba is be akart avatni, hogy szerelmi duettként képzeljük el a lassú tételben két cselló együttes játékát. Mindez nem sikerült... Még szerencse, hogy a magányos álmokat és a hősi küzdelmeket egymással szembeállító drámát tökéletesen lezárta egy Bach-sarabande ráadásként.
De miért van ma este műsoron Schumann?
Fiatal román karmester mutatkozott be Liszt nagyzenekarra átírt Rákóczi-indulója és a Les Préludes szimfonikus költemény előadásával. Sebastian Felea a temesvári Zene- és Színházművészeti Egyetem zenekarának karmestere, ugyanitt egyetemi oktató. Igaz, még nincs birtokában annak az elmélyedésnek, melyet a nagy remekművek megkövetelnek, de biztos kézzel össze tudja tartani a zenekarát, céltudatos, határozott gesztusain érezni, hogy sokat tanult mestereitől. Érdeklődéssel várjuk következő jelentkezéseit. De…
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vásárhelyi filharmónia már nagyon-nagyon hiányát érzi állandó karmesterének.
Csíky Csaba
