A gyógyítás világrendje

Bajban van az emberiség

Beszélgetés prof. dr. Kellermayer Miklós sejtbiológussal

Munkássága során egyre közelebb került az élő sejthez, ami a rendkívül változatos földi élővilág kezdetét jelenti, és amelyről Darwinhoz hasonlóan azt vallja, hogy a Teremtő lehelte bele az életet, ezért ez az egyszeri kezdet a tudomány számára megismerhetetlen marad. Hogy miért fontos ennek a kimondása? 

Könyveivel, előadásaival profetikus hittel, lebilincselő meggyőző erővel, manapság ritkán tapasztalt hévvel hirdeti, hogy „az emberiség és benne a magyarság nagy bajban van, mert folyamatosan sebzi, pusztítja eltartóját, az élővilágot, és benne önmagát is”. Ha viszont sikerülne összekapcsolni a tudományt és az istenhitet, ami az Életről szóló teljes igazságot jelenti, akkor az emberiségnek esélye lenne megmenteni az életet, begyógyítva a természeten ejtett sebeket is. 

Prof. dr. Kellermayer Miklós, a Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Kara Laboratóriumi Medicina Intézetének emeritus egyetemi tanára több éven át vezette a Klinikai Kémiai Intézet néven önállósult Központi Klinikai Kémiai Laboratóriumot. Munkatársaival együtt a sejtbiológia terén végzett sikeres kutatásokat a sejten belüli (intracelluláris) víz, az ionok és az energizált fehérjék kölcsönhatását vizsgálva pécsi munkahelyén és külföldi tanulmányútjain, az Egyesült Államokban (Houstonban) a Baylor College of Medicine Gyógyszertani, később Élettani Intézetében vendégkutatóként, majd vendégprofesszorként. 

– Többször és szívesen tartott előadást marosvásárhelyi egyetemi hallgatóknak és a nagyobb közönségnek is. Láthatóan örömmel jár Erdélybe, ezért először is ennek okáról, előzményeiről kérdezem.

– Vannak Erdélyben szép vidékek, de én az emberek lelkéért szeretek idejönni. Az elmúlt másfél évtizedben évente egyszer-kétszer jártam Székelyföldön, a Gyimesekben pedig Berszán Lajos atya iskolájában tartottam előadásokat fiataloknak. Évről évre részt vettem a 120-140 fiatalt befogadó madéfalvi nyári tábor szervezésében, amelyet Bartalus Zoltán plébános vezetett. 

– A professzor úr németes hangzású nevéből kiindulva nem nehéz a származására következtetni. 

– Katolikus vallású elődeim gazdasági emberekként Bajorországból telepedtek a zirci cisztercita apátság környékére, ahonnan kirajzottak minden irányba. 1939. november 4-én születtem Budapesten, ahol a szüleimnek vendéglője volt. A Budapestre ledobott bombák egyik legnagyobbika a mi házunkra, üzletünkre esett, ami nem a föld színével lett egyenlő, hanem egy nagy kráter maradt a helyén. Szerencsére akkor már Révfülöpön tartózkodtunk, ahol meglehetősen nagy szőlőnk volt. Mivel édesapámat kuláklistára tették, nagyon kemény munkával teltek a napjaink. Ötéves koromban tuberkulotikus hashártyagyulladást kaptam, amibe majdnem belehaltam. Édesanyámnak köszönhetően maradtam életben. Egy Svájcot megjárt orvos tanácsolta neki: ha kitenne a napra, az talán segítene rajtam. Most már tudom, hogy a D-vitamin jó védekezés a tuberkulotikus bacilusok ellen. Ez a molekuláris magyarázata annak, hogy miért gyógyították Svájcban napfürdőkkel a tuberkulózist. Valahogy életben maradtam, ezért édesanyám meg volt győződve, hogy orvosnak kell lennem. Később erős fiúvá serdültem, többszörös gerelyhajító ifjúsági bajnok voltam, nagyon jól tanultam, de első próbálkozásra mégsem vettek föl a budapesti orvosi egyetemre. A pécsire viszont igen, ahol 1965-ben végeztem. Egyetemi hallgatóként ismertem meg a leendő feleségem, 18 évesen fogadtunk örök hűséget egymásnak, és azóta együtt vagyunk. Három gyermekünk, 12 unokánk és négy dédunokánk született. A Semmelweis Egyetemen biofizika professzorként dolgozó fiamnak öt gyermeke van, a lányunknak négy, a harmadik fiunk, aki három gyermeket nevel, gyermekgyógyász professzor Houstonban, azon az egyetemen, ahol én vendégprofesszor voltam. Ez a nagy család az én hátországom, és mellettük a sok-sok tanítványom úgyszintén.

– Bár szülei gyakorló orvosnak szánták, milyen hatásra vált kutatóvá, aki felismeréseit, tapasztalatait az előadásokon, tudományos dolgozatokon kívül könyvekben örökítette meg?*

– Eredetileg családorvosnak vagy sportorvosnak készültem, de hamar „megbolondított” a kitűnő előadóként ismert legendás dr. Romhányi György patológiaprofesszor, és kutatásra adtam a fejem. Később a laboratóriumi medicina tanszéket választottam, mert oda nevezték ki dr. Jobst Kázmér docenst, későbbi professzort és akadémikust, aki mellett közvetlenül dolgoztam. Kutatómunkám során a víznek és az anorganikus (szervetlen) elemeknek a génszabályozásban betöltött szerepével foglalkoztam. Mind a mai napig szűz területe a kutatásnak, ilyen megközelítésben kevesen gondolkodnak. Ehhez azt kellett elfogadnom, hogy a víz szerkezeti elemként van jelen az élő sejtben, de ezzel a felfogással kisebbségbe kerültem. Ahogy Erdélyben a magyarság, én a tudományban élem a kisebbség sorsát, valójában egy gyönyörű életet…

– Hogyan jutott az említett következtetésre?

– A sejtmagon belüli DNS szerkezetét vizsgálva fedeztük fel, hogy a víznek és az anorganikus elemeknek az élő sejtben fontos szerepük van. Ma is rejtélyes kérdés, hogy annak a folyamatnak, amely során szétválnak a sejtek, és kiformálódnak a kromoszómák, mi a molekuláris szintű mechanizmusa. Több bizonyíték van arra, hogy a génszabályozásban részt vesz a víz és az anorganikus elemek, és egy kitüntetett fehérjecsoport is, a „lazán kötött” sejtmagfehérjék. Ez a témája a nagydoktori dolgozatomnak. A sejtbiológia egyik leglényegesebb felfedezését e téren tettük, én láttam a világon először a citoszkeletont, az élő sejtben levő fehérjehálózatot. További felfedezéseinkért, amelyeket nagyon jó helyen közöltünk, valójában Nobel-díj járna. Bebizonyítottuk, hogy a hivatalos állásponttal ellentétben, az élő sejt nem egy membránnal körülvett szabadoldatrendszer, és nem a sejt felszínén levő membrán tartja a káliumot a sejtben, ahol 40-szer több van belőle, mint kint, a sejteket körülvevő oldatban. A sejtpumpákról és csatornákról szóló elmélet, amire az élettudomány épül, véleményem szerint zsákutcát jelent, ugyanis az élő sejt belsejében nincs szabad elektrolit oldat, a kálium biztosan nem szabadon van oldva. Nagyon hangosan kiabálom, mert ez az igazság, és ez nagyon fontos. Valamikor el lesz fogadva, de jelenleg nem az igazság képviselete és tanítása van a főáramban. (A gyógyszeripar, amely a második helyen áll a fegyvergyártás után, a pumpa- és csatornaelméletre van felépítve, ugyanis csatorna- és pumpabénítókat adnak el vérnyomáscsökkentő tablettaként. Az ember a tudomány világába költöztette be a bálványimádást, a pénz szolgálatába állította a tudományt.)

– Visszatérve sejtbiológiai kutatásaira, miképpen válik a víz az élő sejt szerkezeti elemévé? 

– A vizet univerzális oldószerként fogják fel, és a sejtben is oldott formában képzelik el, holott a vízmolekulának van egy alapvető tulajdonsága: a két hidrogén és az oxigén aszimmetrikusan helyezkedik el benne. Alakja ovális, és két pólusa van. Ahol az oxigén található, ott inkább negatív, ahol a két hidrogén, ott inkább pozitív töltésű. Ezáltal olyan molekulákhoz, amelyeknek töltésük van, rendezetten tud kapcsolódni. Ez az alapja annak, hogy a víz miképpen válik szerkezeti elemmé az élő sejtben. A kezdetektől (ami több mint száz évet jelent) van egy kisebbség, amely úgy gondolkodik, hogy a sejtben a víz máshogy van jelen, továbbá, hogy a fehérjéknek van egy úgynevezett élő állapotuk. Szent-Györgyi Albert szerint „az élet a víz tánca a szilárd muzsikájára”. Ami gyönyörű megfogalmazás, és Szent-Györgyi életének a harmadik szakaszára esik. Szoktam tanítani, hogy Szent-Györgyi Albertnek három Nobel-díj járt volna. Azonkívül, amit a C-vitaminért kapott, megérdemelt volna egy másikat az izomkutatás terén végzett munkájáért, hiszen az ő kutatócsoportjának tagjai fedezték fel az aktint és a miozint. Életének harmadik szakaszában rákkutatással foglalkozott, ekkor valójában az élethez került közelebb, és azt mondta, hogy amikor az élőről alaposabb ismereteink lesznek, akkor fogjuk a rákot pontosabban megismerni, és esetleg gyógyítani is. 

– Nagy merészség kellett ahhoz, hogy a professzor úr kijelentse és fenntartsa, hogy az élettudomány hamis alapokon áll. 

– Sajnos az élettudományban lassan haladunk, de ez nem baj, mert rossz irányba megyünk. Nem én vagyok ennek az elméletnek a legfőbb képviselője világszinten, hanem az 1919-ben született Gilbert Ling kutató, egy óriási tudós személyiség, aki könyvek sokaságát írta, és egy kidolgozott rendszere van. Nagyon mély barátságba kerültünk, és az első számú tudományos mentoromnak tekintem. A saját tanárom, Ernst Jenő professzor, akinek sárga csillagot kellett viselnie annak idején Magyarországon, az egész világon az egyik első volt, aki felfedezte és hirdette, hogy a sejten belül a víz nem szabad, nem úgy van jelen, mint a vizekben, hanem szerkezeti elem. Amerikában több barátom, köztük dr. Carlton F. Haslewood professzor is nagyon biztatott, hogy Magyarországon próbáljak egy új sejtélettani intézetet létrehozni. Ez adódott is, de 1989-ben megakadályozták, hogy az élő sejtre épített új, különleges tanszéket hozzak létre. Ehelyett a Klinikai Kémiai Intézetnek lettem az igazgatója, klinikai biokémiát oktattam, és az intézet szervezésében is tisztességesen helyt akartam állni. Közben nem hagytam el az említett gondolatot, és 25 éve Pécsett, az én egyetememen egy szabadon választott tantárgyat oktatok Az igazság az élő sejtről címmel, és közben több éve Budapesten, a Semmelweis Egyetemen dr. Csókay András híres idegsebésszel közösen Istenhit és az orvostudomány címmel egy szabadon választható tantárgyat tanítunk. 

– Előadásaiban különleges meggyőző erővel jut el a hit és orvostudomány összekapcsolásának szükségességéhez. Hogyan érett meg ez a felismerés?

– Amikor kezdeményezésem az élettani tanszéken nem járt sikerrel, egy váltás történt az életemben. Rájöttem, hogy orvos is vagyok, és itt van egy nagy beteg, aki nem más, mint a nemzetünk, a magyar nemzet. Később ez még jobban kiteljesedett, hogy van egy még nagyobb beteg, és ez nem más, mint az egész emberiség. Úgy éreztem, hogy nagy bajba kerültünk, mert az emberiség valami oknál foga életellenes életet él. Ez csak azért lehetséges, mert baj van a tudásával, aminek az oka, hogy elszakadt a hitétől. A tudomány és az istenhit szétszakadásában van az emberiség és a magyarság összes bajának a gyökere. Azóta szabadegyetemek szószólójaként előadásokat tartok, és – mint a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke – ürügyem is van ilyen témáról beszélni. Időközben beleszerettem József Attila költészetébe, mert a legkrisztusibb költőnek tartom, aki a legmélyebben képviseli az igazságot. „Nem emel föl már senki sem,/ belenehezültem a sárba./ Fogadj fiadnak, Istenem,/ hogy ne legyek kegyetlen árva./… Tudod, szívem mily kisgyerek – / Ne viszonozd a tagadásom:/ ne vakítsd meg a lelkemet,/ néha engedd, hogy mennybe lásson” (Nem emel föl). Guillermo Carnero spanyol költő pedig a következőket írja: „A lélek rendjét megteremteni: ebben áll a tudomány hatalma, nem a világ megismerésében.” Ezt ma úgy kell tekintenünk, hogy a misztérium bizonyossága a tudomány csúcsa. 

Az anyagi világ léte nem kétséges, mert érzékszerveinkkel, gondolatainkkal, eszközeinkkel tapasztaljuk, tehát az a téves idealista gondolkodás, hogy a világ csak a képzeletünk, egy abszurditás. Hiszen anyagi világ van, és az egyén is létezik, amit észlelünk. Az ember ezen a ponton megállt, és azt mondta, hogy mindez öröktől fogva van, és minden ennek az örök anyagnak a létezési formája. Ez a „panteizmus”, amely szerint az örök anyag az isten. Valójában erre a bálványisten-imádatra épül a materialista filozófia, ami több mint 100 éve meglehetősen szilárdnak látszott. Sajnos lényegében ma is ezt tanítjuk a saját gyermekeinknek, holott azzal, hogy Krisztus a Földre jött, Isten egy olyan lépést tett az ember felé, hogy kijózanodjon bálványimádó tévelygéséből. Az, hogy az anyagi létezés nem örök, hanem volt egyszeri kezdet és ekkor egy tökéletes, észszerű és célszerű „működtető”, egy törvényi rend rendeltetett hozzá, és az „idő” mint új dimenzió is kezdetét vette, titok, misztérium, és a tudomány számára is az. Ide kapcsolódik a „szavakban kinyilatkoztatott igazságok tára”, ami számunkra Krisztus valóságos Isten és valóságos ember voltának elfogadása, a hitünk világa.

– Sokszor és sok helyen hirdeti, hogy mire kellene ráébrednünk; mit kellene tudnunk, hogy jobbá váljon körülöttünk a világ? 

– Itt vagyunk a 21. században, és nem ujjongunk eléggé azon, amit éppen a tudományos kutatással észleltünk: hogy az anyagi világ keletkezett. Messze távolban, 13,7-13,8 milliárd évvel ezelőtt egyszer egyetlenegy formában indult el a mellé rendelt törvényi renddel együtt, amely „működési keretet” ad az anyagi világnak. Ez a rend tökéletes, észszerű és célszerű. Az emberiség viszont nem tud mit kezdeni azzal, hogy az anyagi világ egyszer csak lett, tehát ki kell mondani, hogy kezdete számunkra soha nem ismerhető meg. Aki ezt kimondja, a misztériumot bizonyítja, és nem lehet más, mint a teremtés tényének elfogadója, a Teremtő Istennek tudatos imádója. 

Az élettelenen kívül az élővilágnak, az életnek is egyszeri kezdete volt. Ez a Darwin által „progenitornak” nevezett első élő sejt, amelyből négymilliárd évvel ezelőtt az egész élővilág elkezdett kibontakozni. A hozzárendelt törvénnyel együtt, amely az élet folytonosságát és változékonyságát biztosítja, a „progenitort” Darwin a Teremtő Isten teremtői tettének tartotta, és így megdöbbentő módon először ő merte kimondani, hogy az élet keletkezéséhez is misztérium, titok tartozik. Négymilliárd év óta az élet megszakítás nélkül folyik, az azóta születő, élő és elpusztuló minden egyes sejt, élőlény az első élő sejt leszármazottja, és tökéletes egyedi példány a kötelező faji létkereten belül. Darwin megállapítását igazolja, hogy élő sejtet, akár egy parányit is, élettelen molekulákból a tudósok szenvedélyes próbálkozásai ellenére sem sikerült soha senkinek létrehozni. 

A harmadik misztérium, amit tudnunk kell, hogy 150.000 évvel ezelőtt elindult egy élőlényvonulat, amelyet embernek hívunk, és aki élőlény voltában benne maradt a törvényi rendben, de személy voltában misztériumot hord magában. Meg kell értenünk, hogy a fogantatás pillanatában az egyetlen petesejtből olyan élőlény született, amely istenfüggő. Az ember nem általánosságban, hanem személyenként, egyedileg van felszabadítva a törvény alól, amely minden élőlénynek létkeretet ad. Ennek megértése azt jelenti, hogy vagy rátalál a Szentháromság egy Istenre, vagy bálványistenfüggő marad, mert nem tud visszatalálni csak Krisztuson keresztül. A világmindenséget átfogó törvény szerint kellene a saját törvényeit is megalkotnia, és az emberi személyekre szóló isteni törvényeket, parancsokat betartania. Ezzel szemben meg tudja ölni önmagát, testvérét, a többi élőt, meg nem született utódját is. És a 150 ezer év alatt, mióta a Földön él, bajba sodorta az őt körülvevő, éltető világot, és ha továbbra is így halad az erdők irtása, a talaj eróziója, a vizek és a levegő szennyezése, mire az utolsó csepp kőolaj és földgáz is elfogy, a Föld önmaga számára lakhatatlanná válik. Nem azért jutott bajba az élővilág és benne mi, emberek, mert túlnépesedett a Föld, hanem azért, ahogyan élünk, felelőtlenül, tudatlanul, életellenes bűnöket elkövetve. A tudomány és a belőle táplálkozó technológia pedig az életellenesség, a pusztulás, a kapzsiság, a hamis tőkefelhalmozás, a kizsákmányolás, a zsarnokság szolgálatába állt. 

De ahol túlárad a baj, ott kiárad a kegyelem. Az emberiség kegyelmi helyzetben van, mert nem tud mit kezdeni az ártásaival. Ez a pusztítás kell kijózanítsa az embert, aki az ártásaiból kellene megismerje a saját lényegét. Az élőlény, amely mi vagyunk, pusztítani, de gyógyítani is tud. Ahhoz azonban, hogy gyógyítson, hogy jóvátegyen dolgokat, hogy törődjön a másikkal, energiára van szüksége. Ez az energia csak közvetlenül Isten szeretetén át közvetítődik, és Krisztusban, Krisztus által, az Oltáriszentségen keresztül mehet végbe. Fantasztikus volt rádöbbenni, hogy a legfontosabb igazság, amit az ember hallott, Krisztus szavai Tamás apostolhoz: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (János 14/6). Könyveimben és előadásaimban arról beszélek, hogy az új világrend a gyógyítás világrendje kell legyen, a krisztusi igazság érvényesülése a Földön. Az idő rövid, ameddig tenni, gyógyítani, a gyógyulásban reménykedni lehet. Ezért fontos az életről való teljes igazság ismerete, mert hazugságban sem élni, sem gyógyítani nem lehet. 

*Megjelent könyvei:

Az élő sejtről diákoknak (1989), Elmulasztott reformkor (1995), Magyarországot meg kell menteni (1999), És teljes elmédből (2000), Az első és második kopernikuszi fordulat (2005), Kiáltás (2006), Az Élet (2010 és 2012), Az élő sejt csodája (2014), Az Igazság (2018), Gondolatok (2019), Az Út (2020,  szerkesztés alatt)