Prof. dr. Benedek Imre állásfoglalása

• 2025-07-31 15:00:00

• Szeredai Vivien

Elsorvadó magyar orvosképzés

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban sor került egy kerekasztal-beszélgetésre a marosvásárhelyi orvosképzés jelenlegi helyzetéről és fejlődési stratégiáiról. Prof. dr. Benedek Imre jelezte részvételi szándékát a tábor és a kerekasztal-beszélgetés szervezőinek, jelentkezését azonban elutasították. A történtekre reagálva a professzor úr július 30-án, szerdán sajtótájékoztatót tartott, hogy „a politikum és a lakosság tudomására hozza, hogy közös erőfeszítésekkel megmenthető és fejleszthető sorvadó magyar orvosképzésünk”. 

Prof. dr. Benedek Imre mindenekelőtt ismertette álláspontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, illetve azt, hogy véleménye szerint milyen folyamatok vezettek ennek kialakulásához. Röviden úgy fogalmazott: „A politikum, a tanári kar, az adminisztráció és a nagyközönség nem teszi a dolgát”. Elmondta, hogy a politikum szerint a magyar tanári karnak kell eldöntenie, hogy milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy legyen magyar oktatás, a tanári kar viszont a politikumra hárítja a felelősséget. Hangsúlyozta, hogy a trianoni békeszerződés értelmében – amit a Romániában érvényben lévő törvények is alátámasztanak – minden kisebbségnek joga van az anyanyelvén való tanulásra az alapfoktól a legmagasabb fokozatokig. 

Elmondta, hogy a jelenlegi törvényeket alkalmazva a rektor, aki teljes körű hatalommal bír a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem felett, a tagozatot (román megnevezése linie) választotta a magyar kar számára, ami a rendelkezésre álló lehetőségek közül (tagozat, departamentum – tanszékcsoport –, fakultás) a leggyengébb. A professzor elmondta, hogy ez nem elegendő – legalább departamentumra lenne szükség, de a legideálisabb az lenne, ha fakultási besorolást kapna. Mint mondta, a törvény értelmében a tagozatok departamentumokba, katedrákba tudnak szerveződni, azt követően pedig lehet doktori iskolájuk, illetve saját finanszírozási lehetőségük is, ami kulcsfontosságú. Ezt a vezetőség kell javasolja a szenátusnak, az pedig jóváhagyás után a tanügyminisztériumnak, amely a döntő láncszem. „A jelenlegi és az egykori vezetőségnek az lett volna a feladata, hogy ezt a folyamatot végigjárja, és a procedúrát folytatva haladjon előre. Az orvosi egyetemen nem tartják be a szükséges eljárásokat” – mondta. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az egyetem vezetésének nem érdeke megszüntetni a magyar tagozatot, hiszen „kétszer annyit kap a magyar diákok után, mint a román diákok után”. 

A professzor úgy vélekedett, hogy Erdélyben nincs szükség különálló magyar orvosi egyetemre. Álláspontját azzal indokolta, hogy ha létezne ilyen, akkor az itt végző diákok kitelepülnének, vagyis az egyetem a magyarországi egészségügyi rendszer utánpótlását termelő intézménnyé válna. Úgy fogalmazott, hogy a vezetőknek arról kellene gondoskodni, hogy Marosvásárhelyen és Erdélyben legyen magyar orvosképzés, ahol azonban olyan szakembereket nevelnek, akik tudnak románul, hiszen a betegellátás szempontjából ez elengedhetetlen tényező. 

Prof. dr. Benedek Imre kitért a magyar orvosok és orvostanhallgatók létszámának csökkenésére is. Kiemelte, hogy ha megnézzük a közelmúltbeli felvételi eredményeket, kiderül, hogy van olyan kar, ahová „olyan jegyekkel jutottak be, amit szégyellni lehet”, de olyanra is akad példa, ahol be sem teltek a helyek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az orvosi kar magyar képviselői többnyire beosztottak, ami azt eredményezi, hogy nagy részüknek nincs lehetősége olyan szakmai felkészültségre, ami lehetővé teszi, hogy az adott személy „közösségének egy brandje, egy szükséges embere legyen”. Nyomatékosította, hogy azok az orvosok, akik kutatnak, illetve tudományos cikkeket és projekteket írnak, habilitálhatnak – ez azt jelenti, hogy az illető személynek munkája révén joga van az előrelépéshez. Aki habilitált, az doktorátust vezethet, ez pedig azt eredményezi, hogy olyan szakemberek képződnek mellette, akikkel a későbbiekben együtt tud dolgozni. 

A professzor felsorolta azokat a tényezőket, amelyeket a diákok szempontjából elengedhetetlennek tart ahhoz, hogy karriert lehessen építeni az orvosi szakmában. Legalább három év önkéntesi munkát javasolt, amiről pluszpontként vélekedett, és úgy fogalmazott, hogy ilyen mértékű tapasztalat birtokában a munkaerőhiány miatt visszautasíthatatlanná válik az ember. Harmadéven ajánlotta egy szakorvosi kör megalapítását a választott ágazatban, amely keretében kötelező módon tudományos cikkek írásában vesznek részt a diákok. Akinek sikerül bejutni a doktoranduszi iskolába, és megírja doktorátusát, azt az egyetem időközben alkalmazni tudja gyakornokként, majd később tanársegédként is. „Szükség van arra, hogy a brandek kiszálljanak az orvosi egyetemre készülő diákokhoz, példát mutassanak, vonzzák őket. Amikor bekerül a diák a marosvásárhelyi orvosi egyetemre, akkor azonnal informálni kell arról, hogy hogyan lehet karriert befutni, mellé kell állni, és együtt kell dolgozni vele. Ha vannak jól felkészített diákok, akik be tudnak jutni a doktori iskolába, akkor lehetnek tanáraink” – mondta. 

Prof. dr. Benedek Imre hangsúlyozta ugyanakkor, hogy kulcsfontosságú lenne, hogy a magyar kormány megértse, hogy elszippantja a Marosvásárhelyen végzett diákokat azzal, hogy a rezidensképzésbe való egyetlen bejutási formájuk kimerül egy egyszerű interjúban. Romániában túl nagy anyagot kellene ehhez megtanulni, illetve azok is románul kell vizsgázzanak, akik magyarul végeztek. Mint mondta, „a magyarországi rezidensi képzések esetén egyetemi központonként nagyjából 70-80 helyről van szó. Ha ebből kihozunk fejenként 5-6 helyet az európai törvények alapján, ezek a diákok egy év után (ha szeretnének) visszatérhetnek az országba, ahol a román állam fogja őket fizetni – ennek mindössze annyi a feltétele, hogy a célkórház fogadja a rezidenst.” Felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora veszteséget jelent, ha a román állam pénzén képzett szakember Magyarországon folytatja pályafutását. 

A Népújság azon kérdésére, hogy milyen oktatókra lehet számítani a magyar orvosi karon az elkövetkező évtizedekben, prof. dr. Benedek Imre úgy fogalmazott, hogy „ha ez így megy tovább, siralmas lesz a szint”, és nem sok lesz a ténylegesen magyar oktató. Mint mondta, jelenleg is vannak olyan oktatók, akik a magyar tagozaton románul tanítanak, illetve vizsgáztatnak. Úgy fogalmazott, hogy ha nem állunk át más modellre, akkor, bár megmarad a magyar „vonal”, mások fognak előadni.