A filharmónia Beethoven-estje, vendégekkel
Zenekritika
Karmester Radu Postăvaru, szólisták Valerij Szokolov (hegedű), Aleksey Shadrin (gordonka) és Maria-Diana Petrache (zongora). Műsoron: C-dúr hármas verseny (op. 56) és a 6. Pastorale szimfónia (F-dúr, op. 68).
A hármas verseny – eredeti címe szerint Concertino – alkalmi mű. Tanítványa, Rudolf főherceg számára írta Beethoven, a zongoraszólamot is az ő tudásához igazítva. Emiatt a mű elég fogyatékos lett, mert a két vonós viszont profi feladatot kapott. A hármas verseny 1808-ban került bemutatásra, és sohasem aratott különösebb sikert, talán a vásárhelyi bemutató kivételével. Ez az ukrán szólistáknak köszönhetően alakult így, akik nem az egyenlők között voltak az elsők. Kiegyenlített hangzás, egyenrangú szólamok, a partitúrának mintaszerűen engedelmeskedve váltogatták a szólista, a kísérő és a versenytárs szerepét, és olyan színeket tudtak keverni a hangzáspalettán az igényes együtt zenélés keretében, hogy a zongora szólamát tapinthatóan sikerült magukhoz emelve elfogadtatni. A csellista kiváló vonókezelése, megnyugtatóan biztonságos, kidolgozott, szép tónusú játéka, és az összhang, ami a hegedűssel és a zenekarral való játékát mint egészet tartalmassá tette, biztosította a mű sikeres megszólaltatását.
Beethoven kigúnyolta a programzenét. A Pastorale szimfónia komponálása közben eszébe jutott ez a dolog, és néhány észrevételét papírra vetette: „A hangszeres zenében minden festőiség elvész vagy túlhajtott lesz… Akinek fogalma van a vidéki életről, az címek sokasága nélkül is megérti a zeneszerző szándékát… És ha nincsenek címek, a zene sokkal inkább kelti érzelmek, mint hangfestés benyomását”.
Postăvaru partitúra nélkül vezényelt. Ezt nem is lehet másként. Alázattal tette. Ez a szimfónia olyan, mint egy lírai költemény, a muzsika a nyugalomra vágyó ember sóhaja. Béke. Harmónia, mely elveszett. Az elveszett harmónia keresése. A lélek keresése. Mely egyre távolodik. Csak a vihar a régi. Vagy már az sem. Talán…
A művészeket a közönség forró, lelkes tapsviharral ünnepelte.
Csíky Csaba
