„Szeretnénk hálát adni az elmúlt 250 évért”

250 éve épült a marosvásárhelyi minorita templom, amelyet ma kezdődő, többnapos rendezvénysorozattal ünnepelnek meg. Az eseményről Jakabos Barnabás jezsuita szerzetessel, egyetemi lelkésszel  beszélgettünk.

 – Ünnepségsorozattal szeretnénk hálát adni a Jóistennek ezért az elmúlt 250 évért, az elmúlt évekbeli felújításokért, amiket a közösségben, a közösség javára és a templomért tettünk. Csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap vannak programjaink. Csütörtökön egy imádságos nappal szeretnénk indítani, pénteken történeti nap van, a minoriták a városban, a minorita építkezés, a templom, a közösség, valamint a jelenlegi felújítások hogyanjáról, miértjéről, költségeiről, terveiről. Szombaton a jezsuitákról lesz szó, arról, hogy hosszú évszázadok után kerültünk vissza ide, hogy mi történt ez idő alatt, mi volt a jezsuiták szerepe Vásárhelyen és a környékén. Vasárnap a záróünnepség lesz: két szép szentmisét tartunk: 9 órakor a minorita provinciális atya Miskolcról tart szentmisét, este pedig az érsek atyával zárjuk az ünnepségsorozatot. 

 – Az ünnepségsorozat programjából  is mit ajánl leginkább?

 – Csütörtökön délután szentségimádás lesz a templomban azok számára, akik elcsendesedni, imádkozni és hálát adni szeretnének. Szentmisét tartanak du. 5 órától, amikor Budapestről érkezett fiatal jezsuiták arról fognak beszélni, hogy hogyan fedezzük fel, teljesítsük ki hivatásunkat. Utána a kávézónkban erről hangzik el előadás (bejárat a Bolyai utcából).

Pénteken Barabás Kisanna egyházmuzeológus arról fog beszélni, mi történt itt, ezen a minorita dombon 250 évvel ezelőtt, hogyan kezdtek el építkezni. Azután szentmise következik, majd Márton Judit arról beszél, hogy milyen gondolatkörbe épült bele ez az egész felújítás: mit akarunk őrizni vele, mit fedeztünk föl a felújítások során. Tehát érdekes szakmai előadásra számíthatnak az érdeklődők. 

Most egy kicsit hazabeszélek, mert érintett vagyok én is benne, és amire feltétlenül meghívnám, azok a szombati előadások. Bizonyára érdekes lehet az, hogy egyáltalán kik a jezsuiták: nem görögkatolikusok, hanem római katolikusok, akárcsak a pápa, nem elveszik az egyháztól a templomot, hanem fejújítják. Hogyan kerültek kapcsolatba Erdéllyel, Marosvásárhellyel, hogyan építkeznek, miért, mi jellemzi az ő lelkiségüket, miért dolgoznak, mit dolgoznak? – erről tart előadást Tamási Zsolt történész. Utána közösen ünnepelünk, szentmisével. Ez mind a központi Keresztelő Szent János-plébánián lesz szombaton. Ott lesz a provinciális atya, Vízi Elemér, Barabás Kisanna előadást tart a jezsuita templomról, utána egy kis agapé az udvaron. Vasárnap pedig, amint már mondtam, a szentmisék zárják az ünnepségsorozatot. 

– Több olvasónk aggódva kérdezte, hogy mi az igazság: eladták vagy bérbe adták a templomot a görögkatolikus egyháznak?

 – Szó sincs róla. Egyik hír sem igaz. A tulajdonosa ennek a templomnak és ennek az ingatlanegyüttesnek a ferences minorita rend. A ferences minorita rend jelenleg átadta használatra a magyar jezsuita rendnek. A jezsuiták azok, akik a római katolikus egyházon belül a gyulafehérvári főegyházmegye érseksége, illetve joghatósága alatt használják. És a jezsuiták azért dolgoznak, hogy kellemes 

környezetben, egy szép udvarban folytathassanak lelkigyakorlatokat, a fiatalok nevelését. Ezért kezdték el a külső-belső felújítást. 

 – Miből újították fel az épületegyüttest?

 – A legnagyobb részt a magyarországi jezsuita rendtartomány, a Jézus Társasága adományozta. Az az elv vezérel, hogy nem beköltözünk egy idegen épületbe, és használjuk csupán, hanem a jó gondnok törődésével, ha használni akarjuk, akkor hozzá akarunk tenni. Ez a városnak, a város magyarságának is egy ajándék. Tehát elsősorban a magyar rendtartománynak a beruházása. Másodsorban kisebb pályázatokból valósult meg, még kisebb részben abból, amit az ingatlanegyüttes hozzá tud tenni. 

 – Van itt egy kollégium is...

 – Úgy hívják ezt a templomot, hogy egyetemi lelkészségi templom. Az egyetemi lelkészség személyi pasztorációt jelent. Azt jelenti, hogy nem helyileg kötődnek ide, mint a belváros katolikusai, hanem a városban minden egyes diák, aki egyetemen tanul, lelki gondozásra ide tartozik. Az érsek atya kinevez nagyobb egyetemi városokba egyetemi lelkészeket, akiknek a fő feladatuk az, hogy a diákok, a tanáraik, a diákközösség számára biztosítsák a lelki gondozást. Ez az egyetemi lelkészség, ami azt jelenti, hogy akadémiai, lelkiségi, közösségépítő programok vannak diákoknak, családjuknak, barátaiknak, tanáraiknak, akik egyetemesen gondolkodnak, és lelkiséget keresnek.