A „mágikus” hét
2011-09-14 09:54:21
- Joó Kristóf
Köztudott, hogy a legfontosabb számneveknek önmagukon túlmutató jelentésvilágaik alakulnak ki minden nyelvben. Hogy a hét (7) kultúrtörténetileg fokozottan megterhelt számnév, azt nem csak a magyar nyelv bizonyítja – de minket most elsősorban ez érdekel.
Köztudott, hogy a legfontosabb számneveknek önmagukon túlmutató jelentésvilágaik alakulnak ki minden nyelvben. Hogy a hét (7) kultúrtörténetileg fokozottan megterhelt számnév, azt nem csak a magyar nyelv bizonyítja – de minket most elsősorban ez érdekel. Persze, ahogy a kultúrák érintkeznek és „családi” kapcsolatokat szőnek maguk körül, a tőszámnevekhez kapcsolódó járulékos jelentések is bonyolódnak. A hetes szám jelentéskörében (is) így messze régmúltba visszanyúló keleti és nyugati „reminiszcenciák” húzódnak meg. Elég, ha csak arra a bibliai – jelesen újszövetségi – helyre gondolunk, amelyben a megbocsátás mértékét nevezi meg a názáreti Mester, rögtön érezzük, hogy a Közel-Kelet tudatvilága is egyetemes „elméleti tapasztalatok” párlataként fogalmazza meg a nagyon sokat: „hetvenszer hétszer”. (A Máté-evangélium 18. részében tudniillik Jézus ezt válaszolja Péter „Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?” kérdésére: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.”) Ez pedig természetesen nem 490-et jelent, hanem sokat, beláthatatlanul sokat – valójában végtelent.
A júdaizmus kultúráját továbbörökítő kereszténység „szám-világában” a hétnek hol konkrét, hol szimbolikus jelentése van. A magyar szólásállományban ismert heten, mint a gonoszok esetében a gonosz valójában démont, ördögöt jelent, ám az ördögből is azért van hét, mert a bűnök legjellemzőiből is hetet állapított meg az erkölcsi aritmetika, s ezeket „főbűnökké” léptette elő. És bizony a megátalkodottan gonosz emberre is mondták olykor: hét ördög van [lakik] benne.
A hetes szám misztikumára egyébiránt a népi hiedelemvilág is rátett pár lapáttal. Mesekincsünk fölött szemlét tartva olykor az a benyomásunk támadhat: mintha „a nép” csak hétig tudott volna elszámolni, s épp a héttel kezdődik a „megszámlálhatatlanul sok” tartománya. Ugyanbiza miért épp hétmérföldes lett a távolság- és sebesség-mértékegység? A hetedik mennyország fölött miért nincs nyolcadik? Vagy hallott-e már valaki hat- vagy épp nyolcfejű sárkányról? Élek a gyanúperrel, hogy a hetedhét ország sem a 18–19. században magyar földön ismertnek mondott hét európai államra utal, hanem a „földkerekségre”. Azon, hogy a sárkány épp hét singnyire hányja félelmetes torkából a lángot, ezek után miért is csodálkoznánk? Ha pedig minden jóra fordul, az igazság győzedelmeskedik és a gonosz elnyeri méltó büntetését – amint ezt kizárólag mesék a világában tarthatjuk hihetőnek –, hét országra szóló lakodalomban válik megfoghatóvá a happy end.
Még mindig a „sokszerű” hétnél maradva: a dolgok komolyságát és konfidencialitását a hétpecsétes titok érzékelteti, mint ahogy a poliglott műveltséget is a hét nyelven beszél kifejezésünk, amely másodlagos értelmet is nyert, és amolyan pozitív „mértékerősítő” fordulattá lett.
De van néhány olyan standard kifejezésünk, amelyben megérezhetjük a hét tőszámnév „átfordulását” a naptári egységként használt főnévbe. Így, vélhetjük, a hétalvó szavunkban olyan lusta embert ismerhetünk fel, aki az egész hetet végighenyéli vasárnaptól szombatig (hogy esetleg újrakezdje); aki meg hetet-havat összehord, az jószerével konkrét ígéretek helyett egy hétre, egy hónapra hivatkozik (esetleg a kölcsön törlesztésével kapcsolatban).
