Z generációs szemmel

Az írott szó létjogosultsága

Vitára hívtam meg csütörtökön a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban idén is megrendezett Nemzetközi Könyvvásár látogatóit. A felvetésem a következő volt: Manapság nincs értelme a könyveknek. Mint a Z generáció tagja, arra kerestem választ, hogy milyen szerepet tölt be – ha betölt egyáltalán – a könyv a mai fiatalok és a jövő nemzedékének életében.

Ellustult a társadalom?

Mind hallottuk már: a mai fiatalok nem olvasnak. Ez valóban igaz lenne? Nos, a válasz igen, mint az kiderült egy 2021-es amerikai felmérésből. A kutatást az amerikai oktatás fejlődését felmérő nemzeti intézmény (NAEP) végezte, és megállapította, hogy míg 1984-ben a 13 évesek csupán 8%-a nem olvasott egyáltalán szabadidejében, addig 2020-ban ugyanennek a korosztálynak már a 23%-a.

Ki a hibás?

A jelenség összetett, viszont az egyik lehetséges ok a figyelmi időnk csökkenése lehet. Dr. Gloria Mark, pszichológus szerint hajdan átlagosan két és fél percig tudtuk folyamatosan lekötni a figyelmünket. Ez mára 47 másodpercre csökkent.

Mit sugall a tapasztalat?

Meglepett, de az ellenkezőjét láttam mikor délelőtt ellátogattam a vásárra. Tucatjával járták be a színes iskolás táskák gazdái a csarnokot. Buzgón sétálgattak fel-alá, vizsgálgatták az őket körülvevő papirrengeteget. Némelyikük kezében már szatyor is honolt, bennük könyvvel. Kis iskolások, nagy iskolások mind, mind jelen voltak. Habár az előadásokra ők nem voltak vevők, azok sem maradtak közönség nélkül. Visszatértem kora este is, és még meglepően sokan pásztázták a kiadók kirakatjait. Már több volt az egyetemista, mint iskolás, de számos szülő jelent meg kisgyerekkel.

Így hát nekiláttam kihívni párat: hadd győzzenek meg, hogy manapság fontosak a könyvek. Legyen az nyomtatott vagy elektronikus, fikció vagy sem.

Egy húszas éveikben levő egyetemista párral jártam először körbe a témát. Névtelenek szerettek volna maradni. Mint másnál, náluk is kiemelt jelentőséggel bírt a tény, hogy a filmmel vagy más vizuális tartalommal ellenben, a fiktív könyvben lévő események, szereplők mind a saját fejünkben kelnek életre. Van beleszólása az alkotónak, végső soron viszont nem meghatározott a befogadás, az értelmezés. Mindenkiben kialakul egy egyedi kép, amit csak a sajátjának hívhat.

„Például egy filmben már meg van neked adva hogy néznek ki a karakterek, hogy néznek ki a körülmények. De ha olvasol, ott te kell elképzeld. Ott minden olvasónak más lesz. Ezt én nagyon élvezem benne, hogy ad egy szabadságot.”

Rendben, de mi a helyzet a nem fiktív könyvekkel? Azzal érveltek, hogy a könyv összegyűjt megannyi hasonló információt, véleményt egy témáról. Elektronikus könyv esetén könnyebbé válik a rendszerezés, mint mondjuk egy videóban.

„Sok előnye van a digitális könyvnek. Könnyebben lehet keresni, kimásolni, és ilyenek.”

Azután egy újabb érdekes feltevéssel folytatták.

„Gondolkozom-e, hogy jobban kitartanak az adatok könyv formájában, mint digitálisan. Könnyebben elvesztődhetnek a digitálisak, igen.”

A könyv a szeretet szüleménye, mondták. Elsősorban a művészet és a tudás kedvéért készülnek. A mai tartalom nagyja viszont a figyelmünkért, a nyereségért készül. A könyv többnyire autentikus és minőségi maradhat.

„Az író az nagyon sok időt belefektet. A könyveket legtöbbször éveken át írták, és újra meg újra átírták. Mostanában a legtöbb videó, vagy mondjuk film csak azért készül, hogy nézzék meg minél többen. Nem azért, hogy jók legyenek.”

„Mikor a könyvet olvasol, az olyan mintha egy múltbeli emberrel beszélgetnél”

Valóban, a könyv a múlt hagyatéka. A kortársaink már más módon is megörökíthetik gondolataikat, a jelenlegi múlt íróinak elméjébe viszont csak a könyveken át láthatunk.

„Olvasás által jobban erőltetjük az agyunkat, és több mindent megjegyzünk” – hangzott el a következő érv. Valóban aktív részvételt igényel egy nyomtatott könyv. Nem elég hallgatni, vagy nézni amíg lejátsszák.

Beismerték, hogy habár nagyon szeretnek olvasni, manapság nehezebben vesznek elő egy könyvet, mint három-négy évvel ezelőtt.

„Igen, azért nehezebben veszem elő a könyvet. Csak akkor szoktam, mikor teljesen arra tudok koncentrálni, és nem tereli el más a figyelmemet.”

„Egyfajta türelme van azoknak, akik olvasnak. Igény szerint van türelme leülni és olvasni. Elveszi, megnézi, kiválassza, amit szeretne. Nehéz nem megtenni azt, hogy este esetleg ne a Facebook-ot forgassuk. Ezért fontos olvasni.” – mondta Győrfi Enikő, egy 39 éves pedagógus, aki a kislányával érkezett a vásárra. Legfőképp a fegyelem, és türelem fejlesztését emelte ki a könyv előnyei közül.

„Egy könyvben kikeresni egy információt sokkal macerásabb, mint az interneten csak beírni. Ez az embereket egy olyan sikerélménnyel tölti el, amit az internet soha nem fog tudni. Fel van gyorsulva a mai világ, de éppen ezért kell egy kicsit lelassítani, önmagunkba szállni, és ilyenkor egy könyvet elővenni. Arra, hogy az agyunkat egy kicsit kikapcsoljuk, egy kicsit ettől a virtuális valóságtól elvonatkoztassunk, sokkal inkább jó egy könyvet elővenni.” – érvelt Adorjáni Melinda Csilla, egy 19 éves egyetemista.

„A könyv leírja a szereplőknek az érzelmeit. A film nem tudja átadni, akármennyire jól játssza a színész azt a bizonyos szereplőt, mert nem tudjuk, hogy mit érez, éppen mi jár a fejében. A könyv viszont full az.” – utalt a könyvekre jellemző belső monológra.

„Vannak olyan könyvek, amiknek az elején van egy zenei lejátszási lista. Megadja az író, és megtudjuk mit érzett, amikor írt.” – kaptam a választ az ellenérvemre, miszerint a könyvben nincs zene.

A vitánk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a könyv nem csak papír. A technológia fejlődésével pont úgy átalakul, mint más médium. Talán éppen ezért sem merül feledésbe. Nem a hangoskönyv lesz az utolsó újítás. Felmerült azonban a kérdés, hogy kell-e egyáltalán alkalmazkodnia a könyvnek? Jobb lenne megmaradnia eredeti formájában, arra a sorsra jutva, hogy kevesen, habár lelkesen veszik igénybe?

„Van, amiben egyszerűen jobb a könyv. Mindig lesz az emberekben igény a könyvre. Egy biztos lesz, én itt leszek.”

Nem állíthatok biztosan semmit, csak hogy engem meggyőztek. A könyvek az imént felsorolt sajátosságai olyan igényt elégítenek ki, amelyet más jelenleg nem igazán tud. Épp ezért, arra a következtetésre kell jutnom, hogy a könyveknek van létjogosultsága, és valószínűleg lesz is. Pont, ahogy a könyvvásárhoz hasonló rendezvényeknek.

H. Nagy Szilárd