Időutazás az ókori Egyiptomban – Hurghadától Luxorig

*A Királyok völgye
Fotók: Sófalvi Szidónia

Hurghada partjairól indulva az utazó könnyen eljuthat az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb központjába, Luxorba. A hajnalban kezdődő, hosszú buszút – amely során már reggel 5 óra körül felkel a nap a sivatag felett – fokozatos átmenetet képez a modern üdülővilágból a történelem világába. 

Az oda- és visszaút során az országút több részén rendőrségi ellenőrzőpont is látható volt. Ezeken a helyeken rendszeresen megállították vagy ellenőrizték a járműveket, és több ponton fegyveres rendőrök is szolgálatot teljesítettek, gépfegyverrel biztosítva a területet. Ez a jelenlét végigkísérte az utat, és jól mutatta a térség sajátos biztonsági rendszerét, célja a civil lakosság és a turisták védelme.

A korai, hajnali 4 óra körüli indulás után körülbelül 9 órára érkeztünk meg Luxorba. A város egyik legmeghatározóbb látványossága a karnaki templom, amely nem egyetlen épület, hanem egy hatalmas templomegyüttes. Kevésbé ismert tény, hogy ez a világ egyik legnagyobb vallási komplexuma, amelyet több mint kétezer éven át építettek és bővítettek különböző fáraók. Ennek köszönhetően a terület valójában egyfajta történelmi rétegekből álló építészeti tér, ahol több korszak hagyta ott a nyomát.

A templom legimpozánsabb része a hiposztil csarnok, amely több mint száz monumentális oszlopból áll. Ezek akár 20 méter magasak is lehetnek, és sűrű elrendezésük miatt különleges fény-árnyék játék alakul ki közöttük. Az oszlopokat növényi motívumok – papirusz és lótusz – díszítik, amelyek az egyiptomi egységet szimbolizálják. A templomegyüttes része egy szent tó is, amelyet egykor rituális tisztálkodásra használtak.

Az ókori papír

Ezt követően egy papíruszműhelybe mentünk. Itt bemutatták, hogy hogyan is készül ez az ókor óta készített papír. Az ókori Egyiptom egyik legfontosabb találmánya nemcsak az írás fejlődését tette lehetővé, hanem a tudás megőrzésének alapját is jelentette. A bemutató során megismerhető volt a teljes folyamat: a növény szárának feldolgozása, csíkokra vágása, majd rétegezése és szárítása. Érdekesség, hogy a papírusz természetes ragasztóanyaga maga a növény cukortartalma, amely lehetővé teszi, hogy a lapok tartósak és időtállók legyenek. A bemutató végén lehetőség nyílt vásárlásra is, ami sokak számára kézzelfogható emléket jelentett.

A város hangulata

A műhelyből kilépve, a buszunk a városon keresztül vitt a következő helyszínre. A következő állomás előtt azonban érdemes megemlíteni azt a különleges légkört, ami a városban volt. Tizenkét óra lehetett ekkor, mindenki sétált kint, dolgoztak, a gyerekek pedig jöttek ki az iskolából. A be nem fejezett épületek, a motorbiciklik sokasága és kis helyi boltok látványa olyan érzetet keltett , mintha egy másik időben ragadt volna a város. Ha egy szemkontaktust tudtál tartani a buszból a helyiekkel, láthatóvá vált, hogy felragyog a szemük, mosolyognak és integetnek. 

Alabástromfeldolgozó műhely

A városközti buszozás után volt egy megállónk, méghozzá egy helyi alabástrom műhelybe, ahol testközelből figyelhettük meg a hagyományos kézműves munka folyamatát. Az alabástrom – egy világos színű, könnyen faragható kő – évszázadok óta fontos szerepet tölt be az egyiptomi díszítőművészetben. A bemutató zenével kísért, kissé teátrális formában zajlott, ami látványossá és emlékezetessé tette a folyamatot. A mesterek ritmusra dolgoztak, így a kő megmunkálása nemcsak technikai műveletként, hanem előadásként is értelmezhetővé vált. A műhely egyszerre működik bemutatóhelyként és üzletként, ahol a látogatók meg is vásárolhatják az itt készült vázákat, szobrokat és dísztárgyakat, amelyek így nemcsak szuvenírként, hanem egy élő hagyomány részeként is értelmezhetők.

A Királyok völgye

A nap egyik legintenzívebb élménye a Királyok völgye volt. A helyszín már önmagában is rendkívül népszerű, amit a látogatók nagy száma is jól tükröz: a sírokhoz vezető utak és bejáratok körül folyamatos volt a nyüzsgés.

A látogatás során három sírba is beléphettünk: IV. Ramszesz, III. Ramszesz és I. Ramszesz nyughelyébe. A szűk folyosók és mélybe vezető járatok után feltáruló sírkamrák falait gazdagon díszített festmények borítják, amelyek a túlvilági élet jeleneteit ábrázolják.

A túravezetőnk külön felhívta a figyelmet arra, hogy egy-egy sírban legfeljebb 10 percet érdemes eltölteni. Ennek oka nemcsak a nagy meleg, hanem az alacsonyabb oxigénszint is, amely a zárt térben és a nagy látogatószám miatt könnyen rosszullétet okozhat. Ez a rövid idő azonban elegendő volt ahhoz, hogy az ember érzékelje a hely különleges atmoszféráját.

A sírok falain látható jelenetek nem csupán dekorációk, hanem egyfajta „túlvilági térképként” szolgálnak, amelyek a fáraó lelkének útját segítik az alvilágon keresztül. A színek élénksége ma is meglepő, ami az egyiptomi festékek rendkívüli tartósságát bizonyítja.

A visszaút délután 4 óra körül kezdődött, és ismét a sivatagon keresztül vezetett. A hosszú buszozás alatt a nap élményei fokozatosan összeálltak: a monumentális templomok, az ősi technológiák és a temetkezési helyek misztikuma együtt rajzolták ki Egyiptom összetett képét.