Főszerepben az Erdőszél

*Életkép megnyitó után
 Forrás: az emlékház honlapja

Nem rendhagyó jelenség, versek, dalok, vadászmesék, rémtörténetek színhelye, kiindulópontja ez a hely, ahol az erdő kezdődik vagy végződik, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáljuk, az viszont már ritkább, hogy egy képzőművész pályájának több mint egy évtizeden át meghatározó része, művészetének egyik legfontosabb ihletője legyen. A Marosvásárhelyen jól ismert festőművész, Dorel Cozma, akinek neve máshol is jól cseng a művészetkedvelők körében az országban, sőt külföldön is, a Liziera (Erdőszél) című projektjével bizonyítja, mennyire tudatosan s egyben látványosan tehető főszereplővé ez a téma a vizuális művészetekben is. A fotográfiában is jeleskedő alkotó korábban az Art Nouveau Galériában már bemutatta, milyen festői, mennyire színes és képzeletpezsdítő lehet az erdőszél a festővásznon, most a szovátai Kusztos Endre Emlékház és Kiállítótér közönsége is meggyőződhet erről. A május 22-én nyílt kiállításra elvitt képeivel a sokoldalú és igen tevékeny vásárhelyi festő a piktúrában kevésbé jártas nézőknek is jól érzékelteti, hogyan lép a realitás, a valós látvány az absztrahálás útjára. Miképpen válhat az erdőszél ágas-bogas, fás, bokros összevisszasága szerkezetet, gátat, hálózatot, feszültséget, távollétet, évszakot, napszakot sejtető műalkotássá. Szokatlanul nagy méretű és kisebb művek láthatók a tárlaton hatásos elrendezésben, a laikus is érzékeli, milyen hatalmas, intenzív és expresszív munkára készteti a művészt ez a projektje. Egykettőre elindítják fantáziánkat a színek, formák, fények, árnyékok látszólagos kuszaságából kirajzolódó vizuális üzenetek, annak jegyében is persze, hogy a szemlélőkben milyen emlékeket kelt a szóban forgó hely, az erdő és a szabad tér találkozása. Az akril teljesen kitölti a képfelületet, különleges kivágásokkal lep meg a festő. Olykor az lehet a benyomásunk, hogy egy végtelen, áttörhetetlen bozótosból emelte ki a falra függesztett szekvenciát. Az éppen vörös, a kék vagy a sárga, narancs dominanciájú színkavalkádot, ami néha az alkalmazott technika tekintetében is megtréfálhat, hiszen van olyan képe, ami távolról akárha Pollock csurgatós, fröcskölős absztrakt expresszionizmusát elevenítené fel, miközben közeledve felfedi, mekkora festői igényességgel, milyen rigurózus pikturalitással alkotta meg munkáit. Az erdőszél egyfajta köztes térnek is tekinthető, ahol különleges dolgokra, életjelenségekre és történésekre is ráláthatunk, és víziókat is kiválthatnak bennünk Cozma képei, ha hagyjuk beleringatni magunkat a világukba. A festő maga szenvedélyes természetjáró, otthona is a fák, a víz közelségéhez igazodik, érződik munkáin, hogy óvni is akarja környezetünket. Egyik festményén a lakását is egyfajta köztes térként örökítette meg. Ez különbözik némiképp a többi alkotástól, de rendkívül látványos. Talán egy újabb gazdag sorozat, egy újabb jelentős projekt előhirnöke.