Úgy tűnt, tényleg komolyan veszik a kórházi fertőzések jelentette veszélyt.
Februárban jelentette be az egészségügyi minisztérium az infekciókontroll erősítését, a nozokomiális fertőzések hatékonyabb felderítését, megelőzését és felügyeletét, ugyanakkor fontos célként jelölte meg az antibiotikum-rezisztencia csökkentését. Úgy tűnt, tényleg komolyan veszik a kórházi fertőzések jelentette veszélyt, 70 ilyen intézményben végeztek közegészségügyi felmérést, áprilistól mostanáig azonban meglehetősen nagy csend uralkodott e témában. A bukaresti Colectiv klubnál történt tűzeset sérültjeiről alig beszélnek már, és arról sem igen esett szó, hogy milyen következtetésekre jutottak a közegészségügyi ellenőrzések nyomán. Az akciótervről nem is beszélve.
A helyzet az, hogy ha van is elképzelés a megelőzésről, ez pénzbe kerül. Sok pénzbe. Ami kevésbé látványos eredményeket hoz. Mert nem ugyanolyan hatása van lekommunikálni egy szív- vagy tüdőátültetést, országos premiernek számító bonyolult sebészeti beavatkozást, vagy elmondani, hogy kevesebb beteg fertőződött meg a kórházi ellátás során X vagy Y multirezisztens baktériummal. A pénzt meg idén legfőképpen a választások nyelik el, és az azokhoz kötődő imázsjavító beruházások.
A nagy lendület alábbhagyott, a legutóbbi esetekig. Egyrészt a fővárosi égettek osztályára beutalt beteg fertőzését (rovarlárvák jelenléte a páciens sebeiben) bizonyító, a médiába kikerült kisfilm nyomán indult ügyészségi vizsgálat emberölés gyanúja miatt, másrészt multirezisztens baktériummal való fertőzés, a veszélyes hulladék nem megfelelő tárolása, illetve adományokból származó beültethető eszközök használata miatt adott ki a napokban közleményt az egészségügyi minisztérium, hangsúlyozva, hogy a szóban forgó esetekben is vizsgálatot indítanak az érintett egészségügyi intézményekben. A kérdés az, hogy meddig tart a fenti esetekben az újabb vizsgálódási lendület, eközben hány malpraxisper indul, a pereskedések végén pedig mennyi kártérítést fizetnek ki majd a kórházak, egészségügyi személyzet. A biztosítótársaságok ugyan adott esetben rendezik a kártalanítást, hiszen elvileg mind az egészségügyi alkalmazottak, mind az intézmények rendelkeznek biztosítással, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a kötelező jelleg ellenére a kórházak egyáltalán nem, vagy a szükségesnél kisebb összegekre kötnek szerződést a biztosítókkal. Egyszer ez ügyben sem ártana egy alapos vizsgálódás…
