Értelmező nyilatkozat a Románia Alkotmányának első cikkéről és a Székelyföld területi autonómiájáról
Az utóbbi napok parlamenti eseményei Bukarestben (Kulcsár-Terza József képviselő politikai nyilatkozata 2025. október 29-én és az ahhoz kapcsolódó felszólalások) ismételten rámutattak arra, hogy a Románia Alkotmányának első cikkével kapcsolatban súlyos félreértések élnek, amelyek politikai torzulásokhoz vezetnek.
Ezek a téves értelmezések nemcsak az autonómia kérdését torzítják, hanem gyengítik a polgári egyenlőség és a modern román demokrácia eszméjét is. Ezért nem az Alkotmánnyal magával van vitánk, hanem azzal a „hallgatólagos értelmezéssel”, amely a politikai gyakorlatban torzítja annak szellemét.
Eljött az idő, hogy tisztázzuk ezeket a félreértéseket.
1. Románia nemzetállam – Mit jelent helyesen a „nemzetállam”? Románia Alkotmányának első cikke így szól: „Románia szuverén, független, egységes, oszthatatlan nemzetállam”.
Ez a megfogalmazás különleges jelentéssel bír, hiszen a mai Európában egyetlen más állam sem határozza meg magát nemzeti államként. Ezért e kifejezés értelmezése különös felelősséget ró a román államra és politikai elitjére. Helyes, európai értelemben a „román nemzet” a polgárok közösségét jelenti, nem pedig egyetlen etnikai csoportot. A szuverenitás tehát nem a román etnikumhoz, hanem Románia minden állampolgárához tartozik, akik egyenlő jogokkal rendelkeznek az államon belül.
A politikai gyakorlatban azonban elterjedt egy hallgatólagos értelmezés, amely szerint a „nemzeti állam” kifejezés a román etnikum kizárólagos uralmát jelentené. Bár ezt senki nem állítja nyíltan, az értelmezés áthatja a politikai osztály és a közvélemény nagy részét.
Ez torzítja az Alkotmány szellemét, ellentmond az európai értékeknek, más alkotmányos rendelkezésekkel is ütközik, és akadályozza a román állam modernizációját.
Érdemes megjegyezni, hogy a román jogtudomány általában a helyes, polgári típusú értelmezést alkalmazza. Például Ion Deleanu az Instituții și proceduri constituționale în dreptul român și în dreptul comparat (2006) című munkájában egyértelműen kijelenti, hogy a „nemzet” fogalma a polgárok közösségére vonatkozik, nem pedig egy etnikai közösségre.
Ez bizonyítja, hogy a Székelyföld területi autonómiája nem áll ellentétben az Alkotmánnyal, hanem annak téves értelmezéseivel és a politikai gyakorlat torzulásaival.
2. Románia szuverén és független állam – A szuverenitás az állampolgárok közösségének birtoka. A szuverenitás és függetlenség az állam alapvető elvei.
Helyes értelmükben a szuverenitás hordozója nem az állami apparátus, hanem a polgárok közössége, amely a hatalmat az Alkotmány keretein belül gyakorolja. A szuverenitás nem etnikai, hanem politikai fogalom: a polgári közösség egységét fejezi ki, nem pedig etnikai homogenitását.
Mégis, a román politikai diskurzus gyakran a szuverenitást a központi hatalom kizárólagos jogaként értelmezi – szembeállítva ezzel a decentralizáció vagy az autonómia iránti igényekkel. Ez téves értelmezés.
A modern demokráciákban a szuverenitás gyakorlása több szinten történik: a központi és a helyi hatóságok egyaránt részt vesznek benne. Olaszország, Spanyolország vagy Finnország példái mutatják, hogy az autonómia nem gyengíti a szuverenitást, hanem annak demokratikus formáját jelenti.
A Székelyföld területi autonómiája nem korlátozza a román állam szuverenitását, hanem tartalmában erősíti azt, minden állampolgár – köztük a magyar közösség – számára lehetőséget adva a felelős részvételre a közéletben.
3. Románia egységes állam – Az egység nem egyformaságot, hanem koherenciát jelent
Az „egységes állam” fogalmát a politikai retorikában gyakran azonosítják a központosított hatalommal, mintha az egység csak egyformasággal tartható fenn.
Ez tévedés: az egység nem egyformaságot, hanem koherens együttműködést jelent.
Az „unitar” román kifejezés jogi értelemben csak azt jelenti, hogy egyetlen alkotmányos rendszer van, és a szuverenitás forrása is egyetlenegy – nem azt, hogy minden döntést Bukarestben kell meghozni.
Olaszország világos példát nyújt: egységes állam, de öt területi autonómiával rendelkező régiója van (Szicília, Szardínia, Trentino–Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia). Ezek az autonómiák nem gyengítették az államot, hanem erősítették, mélyítve a polgári lojalitást, növelve a stabilitást.
A Székelyföld autonómiája ugyanezt a logikát követi: nem szünteti meg az egységet, hanem megújítja azt európai szellemben. Az igazi egységes Románia olyan állam, ahol a központi és a regionális szint kölcsönösen erősíti egymást – nem zárják ki egymást, hanem kiegészítik.
4. Románia oszthatatlan állam – Az oszthatatlanság a területi integritást érinti, nem a hatáskörök merevségét. Az Alkotmány „oszthatatlan állam” kifejezése az ország területi integritását védi, nem a politikai és adminisztratív centralizmus kizárólagosságát.
Az oszthatatlanság földrajzi és jogi fogalom: azt fejezi ki, hogy az ország területe nem idegeníthető el, és nem lehet más állam szuverenitásának alávetni. A közbeszédben azonban az „oszthatatlanságot” gyakran az autonómia elleni érvként használják, mintha az az állam feldarabolásához vezetne. Ez jogi hiba. Az autonómia nem a szuverenitás felosztását jelenti, hanem annak decentralizált módon történő gyakorlását. Számos európai állam – Spanyolország, Olaszország, Finnország, Dánia – rendelkezik területi autonómiával anélkül, hogy oszthatatlanságuk veszélybe kerülne.
Az igazi lojalitás nem központi kényszerből születik, hanem önkéntes azonosulásból. A Székelyföld területi autonómiája nem ellentétes Románia oszthatatlanságával, hanem megerősíti azt: növeli a polgári közösség belső stabilitását, mélyíti a demokráciát, és erősíti a kapcsolatot a román állammal.
Következtetés
A Románia Alkotmánya – helyesen értelmezve – nem akadálya, hanem alapja lehet a Székelyföld területi autonómiájának. A probléma nem az Alkotmány szövegében, hanem annak hallgatólagos, etnicista értelmezésében van. Az európai értelemben vett alkotmányosság a polgári közösségen alapul, nem az etnikai kizárólagosságon.
A Székelyföld autonómiája tehát nem az állam ellen, hanem az államért van: a békéért, a biztonságért és a jólétért – mindazért, amit a Székely Nemzeti Tanács nyilatkozata és kiáltványa hirdetett.
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
