Virágzik a főtér

Teljes bizonyossággal nem állíthatom,

hogy a magnóliák, rózsák beszélgetnek egymással, de elképzelésem szerint hallanak, és értik a szót. Meghallják a szerelmesek bókjait, a csalódottak keserűségét, a körülöttük játszó kisgyermekek gügyögését. És a róluk szóló örömhíreket is. Április 24-én, Szent György napján sétáltam végig városunk főterén, szerettem volna elsőként elmondani a fáknak, virágoknak, hogy a városi tanács döntése alapján hivatalosan is megmenekültek a mélygarázsos veszedelemtől, de a főtéri park növényei már tudták a jó hírt. Két húsvét között büszkén mosolyogtak a sárga, lila és piros tulipánok, szelíden susogtak a kéknefelejcsek, színes jókedvre derültek a virágóra helyén nyíló árvácskák. Utolsó szirmaikat hullató magnóliák búcsúztak megmenekült főtéri virágzásban, s ígérték, hogy jövőben újra pompázó virágaikkal hirdetik a megújulás tavaszi reményét.

A magnóliák nem őshonos erdélyi díszfák, de évtizedek óta hozzátartoznak városunk főteréhez, hűségük és szépségük által számomra erdélyi, marosvásárhelyi tavaszhozó díszfákká változtak. Történetírók szerint a hetedik században kínai buddhista templomok kertjében a tisztaság jelképeként tisztelték és termesztették korán nyíló fehér virágjuk miatt. Aztán ezer év múlva angolok hozták be Európába, majd gróf Esterházy Miklós kismartoni parkjában otthonra találtak a Kárpát-medencében. Így most már a mieink is.

Erdélyi lokálpatriótaként a tájainkon őshonos fákat meg virágokat részeltetném előnyben, hadd teljen meg a város hársfaillattal és gesztenyelombú mesefákkal. Milyen szép lenne, ha a pár lila meg fehér orgona is megmaradhatna, és dús bokorrá fejlődve illatozna évtizedek múltán is itt élő unokáinknak. Mert a tavaszi pompában mégiscsak az a legszebb, amikor virágzó fák alatt viháncoló kisgyermekek vidám kacagása, madarak éneke hirdeti a természet megújulását, a szabadság ígéretét. Nekünk mindig a tavasz hozza el a szabadság reményét március idusának szép ünnepével, a húsvétban újjászülető reménnyel, a májusi virágok színpompás ajándékával.