Bár volt közöttük a magyar mellett szerb, osztrák, német, horvát nemzetiségű, főnemes, polgár és kisnemes, gazdag és vagyontalan, a meghatározó jellemzőjük ugyanaz volt: a magyar szabadságért és a nemzeti függetlenségért harcoltak és áldozták életüket.
A minden magyarok gyásznapján, október 6-án, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése 162. évfordulóján az Aradon kivégzett mártírjainkra emlékezünk. A bukást, a világosi fegyverletételt Haynau táborszernagy haditörvényszékének összeülése követte, amely tanúk és védők részvétele nélkül tizenhárom olyan honvédtisztet ítélt halálra, akik a szabadságharcos seregben tábornoki rangot értek el vagy önálló seregtestet vezettek. Bár volt közöttük a magyar mellett szerb, osztrák, német, horvát nemzetiségű, főnemes, polgár és kisnemes, gazdag és vagyontalan, a meghatározó jellemzőjük ugyanaz volt: a magyar szabadságért és a nemzeti függetlenségért harcoltak és áldozták életüket. Tetteiket és vértanúságukat éberen és kegyelettel őrzi a nemzet: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly, legyen könnyű a pihenéstek!
Megyénk lakossága e napon a székely vértanúkra is emlékezik, Török Jánosra, Gálffy Mihályra és Horváth Károlyra, a Makk-féle összeesküvés résztvevőire, akik az elbukott szabadságharcot akarták újra lángra lobbantani, s akiket árulás nyomán 1854. március 10-én Marosvásárhelyen, a Postaréten kivégeztek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
