Újraavatták Bocskai szobrát

A Nyárádmente Fesztivál és ökumenikus istentisztelet keretében

Vasárnap a Nyárádmente Fesztivál és ökumenikus istentisztelet keretében került sor a napokban felújított Bocskai-szobor újraavatására Nyárádszeredában. Persze, szerényebb keretek között, mint 1906-ban, de méltósággal és örömmel tették.

A főtéri református templomban tartott ünnepi istentisztelet keretében Tőkés Attila a bibliai igére utalva rámutatott: mi, kisebbségben élők értjük, mit jelentett vagy jelent ma is fogságban, elnyomásban élni, de Istennek terve van velünk, gyülekezeteinkkel, közösségeinkkel. Ma Sionnak kell lennünk, Isten erődítményének, fellegvára a hitnek, gerincességnek, a sokszor elkorcsosodott kereszténységnek, a magyarságnak, ahogyan az utóbbi években Magyarország kormánya is fellegvár, megtartás, erő, hit, remény a nemzet, Európa, a kereszténység számára. Ugyanis nemcsak az ókorban jelentett fenyegetést Babilónia, most új Babilónia felemelkedését látjuk a világban, amikor tanúi vagyunk annak, hogy mi történik például az Eurovision versenyen vagy némiképp a párizsi olimpián is. Ennek ellenére hallhatjuk Isten ítéletét és másfelől a megtartatás lehetőségét is, de emellett nagy elöljáróink – mint Bocskai István – szavait is.

Az ünnepi pillanatokat színesítette dr. Molnár Tünde marosvásárhelyi orgonaművész játéka (Liszt Ferenc: Tu est Petrus, Louis Cloude Daquin: Kakukk és J. S. Bach: Jertek, ti keresztények, áldjuk őt! című darabjait adta elő – szerző megjegyzése), illetve Kolozsvári Zoltán presbiter szavalata (Sas Ede: Krónikás ének Bocskai Istvánról). Jakab Emese unitárius lelkész imája és nemzeti himnuszunk után a templom előtti téren álló, a református gyülekezet tulajdonát képező szobor körül sorakozott fel az ünneplő közösség, ahol Tőkés Attila lelkész a Horváth Géza marosvásárhelyi, de akkor már Budapesten élő szobrász által a „szegény székely nép filléreiből” elkészített, kétszeres életnagyságú Bocskai-szobor hányatott sorsát ismertette.

A szobor mostani felújítását Magyarország kormánya 31 ezer lejjel támogatta a csíkszeredai főkonzulátus révén, ezért az ünnepségen jelen volt Percze László vezető konzul is, aki felszólalásában kiemelte: Bocskai a magyarság sorsát, jövőjét okos praktikákkal, tárgyalással, békekötéssel és legfőképpen tettekkel biztosította, és a két korabeli nagyhatalom állandó fenyegetése közepette is ékesen igazolta: ellenszélben is lehet vitorlázni, ha jó irányban bontunk vitorlát. Bocskai üzenete ma is időszerű, feladatot ad számunkra, hiszen a tét nem kicsi: mindannyiunk, egy nemzet sorsa, boldogulása forog ma is kockán. Cselekedni kell mindenkinek ott és abban, ahol és amiben éppen tud! Ezért valahányszor Bocskaira emlékezünk, vagy ha felnézünk felújított szobrára, akaratlanul is a közjó érdekében folytatott munkára teszünk ígéretet, közösségünk jövőjére mondunk igent – fejtette ki a diplomata, aki azt is megígérte: „Ebben a mindennapi küzdelemben a nyárádszeredai magyarság természetes partnere Magyarország kormánya”.

A szobor felújítását a munka műszaki vezetője, Molnár Dénes művész mutatta be, hiszen a 118 éves műalkotás ki volt téve az oxidálódásnak, a savak megtámadták a travertin kőtalapzatot is. Hogy megtartsák a patináját, a talapzaton műkővel és a repedések tömítésével avatkoztak be, a szoborról pedig fizikai és vegyi úton eltávolították a sót, Sánta Csaba szovátai szobrászművész elkészítette és kiöntötte, majd felhelyezte a süveg egykor letört tolldíszét.

A főtéri gyülekezet lelkésze köszönetet mondott az anyaország kormányának, de Percze Lászlónak is, akinek nemcsak hivatali, hanem szívbéli ügye is volt ez a felújítás, valamint köszönet jár a kivitelezőknek és a művésznek, mindenkinek, aki közmunkával vagy legalább imával hozzájárult a nap sikeréhez, „hogy a szobor itt tündökölhessen”.

Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével, valamint koszorúzással zárult.