Ilie Bolojan a minap egy rendezvényen kijelentette: „Nehéz üzletelni az idiótákkal”. A PNL vezetője szerint a román politikának minél több „normális emberre” van szüksége. Bevallotta, hogy a kormányzásban és a kormányvezetésben szerzett tapasztalata meggyőzte arról: minden pártban vannak olyan emberek, akikkel együtt lehet működni, de egy koalíció sikere a komolyságon és a vállalt kötelezettségek betartásán múlik. Bolojan arról is beszélt, hogy amikor a végrehajtó hatalmat vezette, megpróbálta országos szinten is alkalmazni a Nagyváradon már bevált együttműködési modellt. Ezzel párhuzamosan bírálta egyes politikai partnereit, amiért a nyilvánosság előtt olyan üzeneteket közvetítettek, amelyek gyökeresen eltértek a kulisszák mögötti tárgyalásokon megállapodottaktól.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) ezzel szemben azzal vádolja Bolojant, hogy növelte a költségvetési hiányt. A politikusnak így komoly kihívásokkal kell szembenéznie a PSD-vel szembeni ellenállás és a párton belüli belső csatározások kereszttüzében. 2026. október 20-a fordulópontot jelentett a PNL számára: a szociáldemokratákkal való többéves, nyílt vagy burkolt együttműködés után a liberálisok látszólag a saját kezükbe vették a sorsukat. Ám a PSD-re való tartós támaszkodás után a párt egyes tagjai nehezen találják meg a sikerhez vezető önálló utat. Eközben Bolojannak szemmel láthatóan még mindig az elnökválasztáson jár az esze, amely politikai megszállottsággá vált számára, bár jelenleg semmi sem indokolja, hogy ekkora tétre tegyen lapot.
Emlékezetes, hogy a PNL-hez tartozó, több mint 3000 polgármester és megválasztott megyei tisztségviselő hiába kapott jelentős finanszírozást, az emberek az elnökválasztáson végül egy rendszerellenes jelöltre szavaztak. Sem Marcel Ciolacut, sem Nicolae Ciucăt, sem Crin Antonescut nem választották meg, a helyi elöljáróknak nyújtott kormányzati támogatás ellenére. A PNL napi politikai üzenetei jól illusztrálják a párton belüli törésvonalakat: bár Ilie Bolojan mögött többség sorakozott fel, létezik egy zajos kisebbség, amely még mindig belülről küzd a megbuktatásáért. Most, hogy Bolojan távozott a kormányzati hatalomból, a belső ellenzék tagjai abban reménykednek, hogy meggyőzhetik kollégáikat: nem érdemes a politikusra fogadni.
A Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) való bizonytalan viszony szintén komoly akadályt jelenthet. Ha a két párt egymást támadja, egy jobboldali reformpólus sikere a 2028-as, 2029-es és 2030-as választásokon korántsem biztos. Liberális források szerint Ilie Bolojan országos körútra indul, hogy közelebb kerüljön a párt azon tagjaihoz, akik eddig – kormányzati pozíciói miatt – leginkább csak a televízióban látták őt. Kérdéses azonban, hogyan fogadják majd őt a liberálisok, miként csapódik le a PSD és az AUR elleni harcra való felhívása, és mit lesz képes nyújtani nekik a PNL által egyelőre elveszített hatalmi pozíciókon kívül. A legnagyobb próbatételt a közelgő önkormányzati választások jelentik majd, addig is a felek között a „bagoly mondja verébnek” elv alapján zajlik az egymásra mutogatás.
A Luca Niculescu vezette kormány beiktatása átmenetileg ugyan enyhítheti a politikai válságot, a PNL-re nézve azonban a hatás fordított is lehet. Amikor Ilie Bolojan elhagyta a Victoria-palotát, belső kihívói nagyobb bátorságra tettek szert, és azonnal támadásba lendültek.
A belpolitikai feszültségek mellett több román értelmiségi is élesen kifogásolta, hogy az elmúlt héten sem a román kormány, sem az államelnöki hivatal nem fogalmazott meg hivatalos üzenetet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából. Vladimir Tismăneanu politológus, szociológus Facebook-bejegyzésben adott hangot csalódottságának, amiért a román állam máig nem határolódott el hivatalosan az egykori bukaresti kommunista rezsimtől, amely kiszolgáltatta a Szovjetuniónak a Nagy Imre-csoportot. A Washingtonban élő, 75 éves nyugalmazott egyetemi professzor éles kritikával illette a bukaresti vezetést és Nicușor Dan államfőt. Sajnálatosnak nevezte, hogy nem akadt egyetlen tanácsadó sem, aki azt javasolta volna Luca Niculescu frissen kinevezett miniszterelnöknek, hogy október 23-án látogasson el Snagovba, és helyezzen el egy szál virágot Nagy Imre emlékművénél.
A román állami vezetők hozzáállását a transzilvanista Transilvania Noastră – Erdélyünk – Unser Siebenbürgen (TEUS) Egyesület elnöke, Tudor Duică is elmarasztalta. Közösségi oldalán rámutatott, hogy míg az évforduló alkalmából mintegy 40 ország képviseltette magát Budapesten, Románia jelenléte észrevétlen maradt. Sem Nicușor Dan államelnök, sem a román diplomácia nem tartotta érdemesnek, hogy a történelmi pillanathoz méltó nyilvános üzenetet fogalmazzon meg. Tudor Duică szerint a magát mélyen európai, antikommunista és az Oroszország által fenyegetett államokkal szolidáris országként meghatározó Románia egy hatalmas diplomáciai lehetőséget szalasztott el – legyen szó diplomáciai megfontolásról, hanyagságról vagy egyszerűen a történelmi reflex hiányáról.
„A szomszédunkban kirobbant felkelés 70. évfordulóján Bukarest a diplomáciai ünnepélyesség egy sajátos román változatát választotta: a hallgatásét” – fogalmazott bejegyzésében Duică.
A helyzetet látva joggal merül fel a kérdés: vajon a „bagoly mondja verébnek” tipikus esete forog-e fenn, amikor a politikai elit tagjai a normalitást és a felelősségvállalást kérik számon egymáson, miközben a stratégiai és történelmi kérdésekben maguk is csődöt mondanak?
