Újra szól a Kultúrpalota orgonája

Virágvasárnapi ajándék

Rendkívüli esemény kapcsán rendkívüli hangversenyt hallottunk virágvasárnap este szerte Erdélyben és a nagyvilágban. A Marosvásárhelyi Rádió élő adásban közösségi média oldalán is közvetítette Molnár Tünde, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia orgonaművészének koncertjét a Kultúrpalota felújított orgonáján, amit a közönség a rádiókészülékekből vagy a képernyőről követhetett. Az egyedi, felejthetetlen élményt nyújtó hangversenyt a rádió kezdeményezésére a megyei tanács, a megyei múzeum és a filharmónia támogatta. 

A Rieger testvérek által épített műemlék orgona restaurálása a Kultúrpalota felújítására vonatkozó nagyobb projekt részeként uniós támogatással (100 ezer euró) és a megyei tanács hozzájárulásával valósult meg. A hangversenyen jelen volt Magyar Árpád szászhermányi orgonaépítő mester, aki a felújítási munkát vezette.

– Milyen élmény volt a művész számára ez a premier? – kérdeztem Molnár Tünde orgonaművésztől, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárától, aki egyetemi hallgató korától kezdődően megélte az orgona fénykorát, majd a hanyatlását és csodálatos megújulását, és aki ismeri az ország kiváló és az egyszerű vidéki templomok szerényen szóló hangszereit is.

Aranykapu 

– Kimondhatatlan öröm volt számomra talán nem is az, hogy én játszhattam rajta először, hanem hogy egyáltalán teljes pompájában szólalt meg a hangszer. Régóta vártunk erre, hiszen 1980-ban esett át általános javításon. Visszaemlékszem, utolsó éves egyetemi hallgatóként meghívtak, hogy a Kultúrpalota orgonáján játsszak egy számot. Akkor még Kozma Mátyás orgonaművész ült mellettem, és segített lapozni. Ez az alkalom rendkívüli megtiszteltetés volt számomra, olyan, mintha egy aranykapun léptem volna be.

Évekig jól működött az orgona a filharmónia vezetőségének köszönhetően. Ki kell emelnem Csíky Boldizsár zeneszerző nevét, aki a filharmónia művészeti titkáraként és vezetőjeként gondoskodott arról, hogy az orgonaszólók és orgonahangversenyek se hiányozzanak a műsorból egy olyan időszakban, amikor nem nézték jó szemmel a hangszert, a megsemmisítését akarták, mivel a templomok jellegzetes hangszere volt. Jelenleg a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia élén álló Cazan Vasile karmester támogatta az orgona felújítását. 

Fénykorszak és a fokozatos leromlás

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal meghívására 1931–49 között Szeidl Ferenc volt a hangszer karbantartója, akit Rieger Ottó küldött 1913-ban Marosvásárhelyre, hogy vezesse a Kultúrpalota orgonájának a felépítését. Tanítványa, Mesnyi János folytatta ezt a munkát, de a szocialista rendszer idején egyre inkább háttérbe szorult a hangszer, majd annyira tönkrement, hogy körülbelül jó tíz évvel ezelőtt, amikor megkértek, hogy Terényi Ede zeneszerző műveiből játsszak ősbemutatóként, Molnár József jött el Nagyváradról, és ingyenesen napokon át dolgozott az orgonán, amíg annyira rendbe nem tette, hogy játszani lehetett rajta.

– Ő a testvéred?

– Igen, több alkalommal is eljött, és neki köszönhető, hogy nem ment teljesen tönkre a hangszer. Bár az utóbbi nyolc-tíz évben történt néhány kisebb hangolás, a filharmónia hangszerkarbantartója végezte, később elég komoly problémák vetődtek fel, az orgonának alig egyharmadát lehetett használni. Koncert előtt két-három nappal beállítottam, hogy milyen sípsorokat szólaltatok meg, de másnapra a sípok egy része leragadt, és sorolhatnám a kellemetlen meglepetéseket, amelyek miatt mindig izgalom volt számomra, hogyan fog megszólalni a hangszer. 

Szóban és zenében

– Fénykorában mit tudott a vásárhelyi orgona, és mit tud most, a restaurálás után?

– Ez a hangszer ma is Kelet-Európa egyik leghitelesebb és legszebb romantikus hangzású hangversenytermi orgonája. Az első alkalmazott orgonaművész Zsizsmann Rezső volt, majd Metz Piroska, Csíky László és Kozma Mátyás orgonaművészek követték. 

Mivel a járvány miatt a virágvasárnapi koncerten a közönség nem lehetett jelen, úgy gondoltam, hogy közvetlenebb lesz a hallgatósággal való kapcsolat, ha bemutatom az orgona kínálta lehetőségeket. 

Liszt Ferenc Tu es Petrus című darabjával indítottam. Az ilyen nagyméretű orgonákon megtalálhatók az Unda maris (a tenger hangja), a Vox coelestis (égi hang), valamint a Vox humana (dicsérd az Istent emberi hanggal) sípsorok. Zenei példaként César Franck romantikus francia zeneszerzőtől egy kis miniatűrt adtam elő, majd Tudor Ciortea Esti dal című művének zárókadenciáját mutattam be. A zeneszerzővel érdekes módon találkoztam nagyon sok évvel ezelőtt. Éppen az ő darabját gyakoroltam, amikor egy ősz hajú, idősebb úr megszólított, és megkért szépen, hogy úgy játsszam a zárókadenciát, mintha naplementét képzelnék el, miközben teljesen elhalkul az orgona, és csak a mennyei kórus énekel. Miután játék közben valóban átéltem, amit kért, bemutatkozott, hogy ő a zeneszerző. 

 Ezután a Vox humanát egy nagyon szép, díszített Bach-koráldallammal mutattam be. Azt akartam szemléltetni, hogy a hárommanuálos (billentyűsoros) orgona alkalmas arra, hogy egyik billentyűzeten a dallamot, a másikon a fuvolákkal kísérő középső szólamokat és a pedálban a mély vonósokat állítsam be. Előadtam Girolamo Diruta Toccatáját az Il Transilvano című kötetből, amelyet a szerző Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek ajánlott. A hangzás ragyogását a mixtúra síp összeállítása, a fénynek, a napnak a regiszterszimbóluma adta. Daquin francia barokk zeneszerző Kakukk című darabjában az orgona pár méteres mély hangú sípjaihoz képest a 8-20 centis kis sípokon szólalt meg a madársereg csicsergése, a kakukkot fátyolosabb fuvolás hanggal próbáltam imitálni. Nagyon szépek az orgona trombitahangjai mind a fő, mind a harmadik manuálban, a francia és spanyol orgonákhoz hasonlóan. Ezt azért emeltem ki, mert a hangszer sípsorainak megtervezését, az orgona diszpozícióját, hangképvázlatát annak idején két bátor orgonaművész, Antalffy Zsiross Dezső és Schmidthauer Lajos alkotta, akik egész Európát bejárták, és ismerték az orgonaépítészet újdonságait, a romantikus stílus jellegzetességeit. Büszkék lehetünk arra, hogy a Kultúrpalota műemlék orgonája 63 sípsorának mind a 4463 eredeti sípja megmaradt. 

Befejezésképpen Terényi Ede Harangok című művének megszólaltatásával tisztelegtem a zeneszerző előtt 85. születésnapja alkalmából. A szerzőt zongoraversenyének marosvásárhelyi bemutatója előtt a főtéren a kora este egymás után megkonduló harangok bongása ihlette, hogy erre az orgonára elképzelje az első nekem komponált darabot. Előadásakor megszólalt az orgona különleges campanelli regisztere is. A Harangokkal a virágvasárnapot ünneplő hallgatókat köszöntöttem. 

– Milyen érzés volt, amikor először kipróbáltad, mennyi idő alatt készültél fel a hangversenyre?

– A koncert előtt egy héttel, amikor hívtak, és leültem játszani, nem lehet szavakba foglalni, amit éreztem. Csodálatos volt, ahogy bármelyik regisztert bekapcsolva megszólaltak a sípok, a gyöngyöző fuvolától az érces trombitáig, mintha aranyhídon járnék. Már egyetemi hallgató koromból ismertem, hogy az orgona a legmélyebb hangjától a legmagasabbig képes túlszárnyalni egy szimfonikus zenekar hangterjedelmét, ami most újra lehetségessé vált. Öt nap alatt kellett felkészülnöm, ami nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert a városban nagyon nehezen lehet közlekedni, és a lezárt palotába is csak külön engedéllyel lehet belépni.

Minden hangszerek királya 

– A koncertet hallgatva elgondolkoztam, hogy a marosvásárhelyi orgona kínálta lehetőségekhez képest hogyan tudod annyi vidéki település jobb vagy rossz karban levő orgonájából is kihozni, amit lehet?

– Másokhoz hasonlóan én is vallom, hogy a hangszerek királynője évezredek szimbolikáját hordozza magában, ezért úgy kell közeledni hozzá, hogy lelke van, és mindenik hangszert olyannak kell elfogadni, amilyen. Amíg a restaurálás tartott, a Bolyai téri unitárius templomban gyakoroltam, amiért köszönettel tartozom nagytiszteletű Nagy László unitárius lelkésznek, aki lehetővé tette ezt számomra. Az egymanuálos, pedálos orgonát Szeidl Ferenc építette, aki a Kultúrpalota orgonájának a felépítését vezette. Ilyen kapcsolatok vannak, és ha kicsi a hangszer, a belső hallásommal visszaidézem, hogyan szól a Kultúrpalota három billentyűsoros, pedálos orgonája, amelyre öt nap alatt előzetes ismereteim ellenére sem volt könnyű visszaszokni. 

Végül hadd tegyem hozzá, hogy az orgona nemcsak a templomok hangszere, a hatalom jelképe is volt az idők során. Amikor az angolok a szultán segítségét kérték a spanyolok elleni harcban, I. Erzsébet királynő egy orgonát ajándékozott neki, amely drágakövekkel volt kirakva, madarak csapdostak szárnyaikkal rajta, a hangszer elejét pedig két emberi alak díszítette ezüsttrombitával a kezében. A klasszicizmus korában a zongora megjelenését követően ritkán komponáltak orgonára. Amikor azonban Mozart véleményét kérdezték egy piano fortéról, azt válaszolta, hogy az ő szemében és fülében minden hangszerek királya az orgona marad.