Újabb házak
2011-12-13 17:02:04
- Joó Kristóf
Meglepő bőségben vannak nyelvünkben olyan összetett szavak, amelyeknek utótagja a ház. A lakóhely és az otthon térbeliségének ez az elsődleges megnevezésére szolgáló főnév, ehhez képest az összes többi valamilyen minősítő/értékelő jelentéstöbbletet hordoz. Ugyanakkor a birtoklás és önrendelkezés gyakori metaforájaként is működik, lásd „az én házam: az én váram” szólást vagy a törvényalkotó országgyűlés megnevezését: (tisztelt) Ház.
Meglepő bőségben vannak nyelvünkben olyan összetett szavak, amelyeknek utótagja a ház. A lakóhely és az otthon térbeliségének ez az elsődleges megnevezésére szolgáló főnév, ehhez képest az összes többi valamilyen minősítő/értékelő jelentéstöbbletet hordoz. Ugyanakkor a birtoklás és önrendelkezés gyakori metaforájaként is működik, lásd „az én házam: az én váram” szólást vagy a törvényalkotó országgyűlés megnevezését: (tisztelt) Ház. S a védettség, kikapcsolódás, érinthetetlenség képzetét is magába foglalhatja; nem véletlenül nevezik a fogócskázó gyerekek „háznak” azt a helyet, ahol időlegesen kivonhatják magukat a játék alapszabálya alól.
Természetesen új keletű „házas” szóösszetételekből is igen sok van. Ezeknek egy része persze nem magáról a házról mint építményről szól, inkább a ’hely’, ’valamire rendelt intézmény’ értelemben használatos – mint például az öltönyház (vagyis öltönykereskedés). Más esetekben, főként a műszaki szókészletben metonimikus átvitellel válik a ház főnév egy burkolat, doboz, karosszéria stb. megnevezésévé – jószerével bármilyen műszernek „háza”, vagyis külső burka (motorháza, gépháza stb.) van.
A ház utótagú újabb főneveink egy részét a jelentéssűrítő összetételek közé sorolhatjuk. Ebbe a kategóriába valóban szinte „költői” tömörségbe tömörített logikai kapcsolatok tartoznak. Hiszen például a parkolóház nyilvánvalóan nem arról szól, hogy a ház beparkol valahová, a sűrítést ott kell keresnünk, hogy ez a szóösszetétel egy terjedelmes magyarázattól mentesít minket: „az az épület, ahol járművel parkolni lehet”. Hasonló jelentéssűrítő összetétel továbbá az átriumház: középső udvarral rendelkező, kertes lakóépület, a fecskeház: olyan, fiatalok által olcsón bérelhető ház vagy lakás, amelyet előtakarékossági kötelezettséggel meghatározott ideig bérelhetnek (metaforikus elnevezés), a leginkább sajtónyelvi inkubátorház: a kezdő vállalkozókat segítő épület, amelyben bizonyos időre kedvezményes rezsivel és infrastruktúra-használattal működhetnek, a már említett öltönyház: öltönyök árusításával foglalkozó nagy alapterületű üzlet, sokszor maga a gyártó forgalmazza itt termékeit, a tájház: az adott tájegység múltbeli építkezését és lakberendezését bemutató lakóház (múzeumi értelemben az a kiállítóhely, ahol a helyi hagyományok tájjelegűen jelennek meg a bemutatás során), vagy a teleház: közösségi telekommunikációs szolgáltatóhely, olyan épület vagy épületrész, amelyben internetes kapcsolattal rendelkező számítógép működik.
A ház utótag ugyanakkor egy önmagán túlmutató, intézményi léptékűvé szélesedő társadalmi valóság jelölésére is alkalmas. Erre a legszemléletesebb példa a tisztes erdélyi múltra visszatekintő (s ezért már nem is annyira új keletű) táncház, egy jelöletlen birtokos összetétel – „a tánc(nak a) ház(a)” –, amely kezdetben tényleg csupán épületre utalt, de köre fokról fokra kibővült, s ma már egy egész mozgalom megnevezésére szolgál.
További jelöletlen jelzős összetételű „ház” a faluház: a kistelepülésnek az az épülete, intézménye, amely a szórakozásnak és egyéb társas rendezvényeknek ad helyet, vagy az ökoház: a természettel harmonizáló, az élővilág és a környezet között kedvező viszonyt teremtő, természetes alapanyagokból készülő, környezetbarát, energiatakarékos épület.
