Új lakópark a Rodnei utcában

A minap a Rodnei (volt Kemény Zsigmond) utcában sétálva a 42-44. szám alatt új építkezésre lettem figyelmes. Örvendetes dolog, gondoltam magamban, hogy ilyen nehéz körülmények között is csak „mozog” valami. Miután a helyszíni látványt összevetettem a kifüggesztett építési pannóval, bizony már nem volt olyan kedvező a benyomás.

Ugyanis az építési pannón rögtön az elején ezt írja: Desfiinţare parţială, extindere şi etajare construcţii existente corp C1..., vagyis Részleges bontás, létező C1 tömb kibővítése és emelet ráépítése… Ezzel szemben a mellékelt képen egy földig lecsupaszított terület látható, amelyen még egy fél tégla sem maradt a „részlegesen” lebontott épületből. Hű ismétlése a Rózsák tér 24. szám alatti esetnek. Ha egy másik történelmi városrészen (Papiu Ilarian utca 9., 11., Népújság, jún. 30. és júl. 13.) lehet, akkor miért ne lehetne más helyeken is? Logikus, nemde? És ha jól körülnézünk, kiderül(het), hogy ez nem is egyedi példa. Vagy az is lehet, hogy a főépítésznek a „részleges” nem ugyanazt jelenti, mint nekünk, városlakó balekoknak.

A jelzett eset töretlen folytatása a végleg letűntnek hitt húszéves bánatvirágos korszak „városfejlesztő megvalósításainak”, mint például a Csángó utca folytonosságának, majd teljes megszakítása a ráépítésekkel, a Poklos-patak befedése eszméletlen erőltetésének vöröskakas-meséje, a történelmi városközpontban a Ballada utca és körzetének (annak idején nem kis felháborodással kísért) teljes átalakítása, amely most már „egyenesben” lévén, teljes gőzzel, háborítatlanul folyik, ugyanakkor a Kultúrpalota mellé tervezett emeletes parkolóépület és a főtéri mélygarázs erőltetése, nagykaliberű egészségügyi létesítmények felépítésének engedélyezése a legforgalmasabb, legzajosabb és erősen szennyezett zónákban, és sorolhatnánk tovább.

Mindezek az akciók esetenként a törvényesség látszatát keltve, vagy éppen sok törvényes előírásra egyenesen fittyet hányva történtek. A példák szerint megszakítatlan folytonossággal történ(het)nek továbbra is. Kérdés, hogy meddig? A néhány említett példa szerint a főépítész és csapata háborítatlanul grasszál a városban, anélkül, hogy valaki rájuk kérdezne. De a városvezetés mellett meg lehetne kérdezni az Állami Építészeti Felügyelőséget (Inspectoratul de Stat în Construcţii) is. Esetenként a tervezők felelőssége is szóba jöhet.

És van még egy szakmai testület, amelynek – habár csak konzultatív – megalapozó véleményezési szerepe van a városrendezés terén. Ez pedig a Területrendezési és Urbanisztikai Technikai Testület (Comisia tehnică de amenajare a teritoriului şi urbanism), röviden CTATU, amelyet a helyhatóságok szintjén kötelező módon meg kell szervezni, és amelynek mandátuma legtöbb kétszer négy évre szól. Ez a testületet 8 tagból áll, hét műépítész és egy civil építőmérnök. A hét műépítész a városban már évtizedek óta tevékenykedik. A törvény szerint a CTATU testületi ülésein nem vehetnek részt az elemzett tervek kidolgozói, így gyakorlatilag döntésképtelen patthelyzet alakul(hat) ki. Mivel a kinevezett testület mandátuma véglegesen lejárt, jogosan kérdezhetjük, mikor és kik lesznek az új CTATU-testület tagjai, akiknek nem kis felelősségük van a városrendezés terén a törvényesség betartásában.

Ha már a városvezetés nem, a város lakosságának jó része jogosan kérdezhetné, hogy mennyire lehet továbbra is ennyire vakon megbízni egy olyan főépítészben és csapatában, aki/amely évtizedek óta ilyen terveknek ad/nak zöld utat! Épp ennyire nem érdekelné a városvezetést (a tanácsot is beleértve) az elszaporodó, felháborító cselekvéssorozat?