Udvarfalván új életre kelnek a festett bútorok

A vártemplomi gyülekezet értékmentő projektje

Az 1930-as évek elején készültek a marosvásárhelyi Vártemplom székely népi díszítésű virág- és madármintás kék színű bútorai. A bútordarabokat egyenként jeles marosvásárhelyi személyiségek ajándékozták a Vártemplomnak. Negyven székről, négy asztalról, valamint egy könyvesszekrényről, egy fogasról és egy kisebb szekrénykéről van szó. A bútorok enyészetre voltak ítélve mindaddig, amíg Henter György, a Vártemplom lelkésze fel nem ismerte, hogy olyan értékről van szó, amit meg kell menteni az utókor számára. Vele és Márton Ferenc bútorrestaurátorral beszélgettünk az udvarfalvi műhelyben, ahol újjávarázsolják a festett bútorokat. 

– Az utóbbi évtizedekben nem voltak láthatók ezek a bútorok a vártemplom egyetlen helyiségében sem. Hol használták ezeket a festett bútorokat? 

– Amikor ezeket az egyházközség az 1930-as években adományba kapta, az ifjúság használta őket a gótikus teremben vagy más parókiaterekben, ahol ifjúsági rendezvényeket, kátéórákat tartottak. 

Az utóbbi harminc évben már csak raktári tárgyak voltak, a templomba járók vagy ügyintéző egyháztagok nem láthatták őket.

Hányatott sors: várbástyából pincébe 

– Hol tárolták ezeket a használaton kívüli bútorokat? 

– Ezelőtt 22 évvel bukkantam rájuk az egyik várbástyában, egymás hegyén-hátán voltak raktározva. A bástyát ekkor még a Vártemplom használhatta, de 2012-ben, amikor a várat az önkormányzat restauráltatta, a bástyát át kellett adnunk, tovább már nem használhattuk. Az itt tárolt bútorokat átszállítottuk a templom szentélybástyájába, ami akkor még restaurálás előtt állt. A szentélybástyáról röviden annyit, hogy a Vártemplom északi oldalán a szentélyhez van építve. Tudni kell róla, hogy a szentélybástya földszintje a legelső marosvásárhelyi templom szentélye volt. Ez az épületrész megmaradt, miközben a templom nagy hajója szinte teljesen megsemmisült, csak egy kis faldarab látható belőle. Viszont a régészeti ásatások során a nagy hajó kontúrját is feltárták, s ebből pontosan tudjuk, hogy ez mekkora volt. A szentélybástyának a földszinti részét Kiss Loránd restaurátor csapata restaurálta, olyan lett, amilyen az 1200-as években volt, s most ebben a formában látható. Mint említettem, a templom északi oldalán található, bejárata a gótikus terem mellett van. 

Visszatérve a festett bútorokhoz, ezeket a szentélybástyában tartottuk 2018-ig, amikor elkezdődött a Vártemplom restaurálása. Ekkor innen is el kellett szállítanunk, és az egyik egyházi ingatlannak, a Forradalom utca 45. szám alatt található Makariás-háznak a pincéjébe került.  Nagyon sajnáltam, hogy a bútor ilyen hányatott sorsra jutott. Többször érdeklődtem, hogyan lehetne restauráltatni. Elég sok pénzbe került volna, és mivel pályázati lehetőség nem mutatkozott, nem restauráltattuk hamarabb. Öt évvel ezelőtt megpróbáltam pályázatot írni az önkormányzathoz, de mivel a Vártemplom műemlékként van nyilvántartva, a műemlékhez tartozó bútorzat restaurálását az önkormányzat nem támogathatja. Ezért javasolták, hogy a bukaresti Vallásügyi Államtitkárságnál próbálkozzunk. Két évben is küldtünk pályázatot, mind a kétszer megnyertük, de első évben a választási hercehurcák miatt a megnyert pénzt nem utalták át. 2025-ben a megpályázott összeg majdnem felét sikerült megkapni. A restaurátor műbútorasztalos 124 ezer lejes árajánlatot nyújtott be nekünk, a Vallásügyi Államtitkárság pedig 50 ezer lejjel támogatott.

A költségek több mint felét adományokból fedezik

– Honnan pótolják a hiányzó összeget?

– Vállalkozók, hívek adományából gyűjtjük össze. Örvendetes, hogy vannak olyan vállalkozók, akik nagy összeggel is támogatják ennek a bútornak a rendbetételét. Dr. Benedek Imre kardiológus professzor 30 ezer lejt adományozott, továbbá Jakab István, a vártemplomi gyülekezet presbitere, valamint Frunda György, Petry Endre Zalán, Kolozsvári Tibor, Nyulas Bernát, Kikeli Szabolcs vállalkozóktól – valamennyien egyháztagjaink – összesen 55 ezer lej támogatás érkezett a restaurálás kivitelezésére.  

Az egyik asztalt dr. Makkai Sándor adományozta

– Honnan származnak a bútorok? Fény derült-e arra, hogy ki és hol festette ezeket a bútorokat?

– Sajnos nem találtam eddig semmit a régi jegyzőkönyvekben. Érdeklődtem a levéltárban is, és nem találtunk semmi arra utaló feljegyzést, hogy hol és ki készítette ezeket. De még nem adtuk fel, tovább kutatjuk a levéltárat. A bútorokon bizonyos feljegyzések olvashatók, a székekre, asztalokra és szekrényre is felírták az évszámot és az adományozó nevét. Nagyon örülök az egyik asztalnak, amit dr. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ajándékozott; egy széket pedig Babos Sándor lelkipásztor, aki 1933 őszétől 15 évet Mandzsúriában töltött misszionárius lelkészként. A bútordarabokon olyan marosvásárhelyi személyiségek nevét is olvashatjuk, mint dr. Czakó József és felesége, vagy Zágoni Bodola Ferencné, férje Marosvásárhely főbírája volt, és a Kossuth Lajos utca 9. szám alatti szecessziós házban laktak. 

A Vártemplom toronyszobáját díszítik majd

– Mikorra fejeződik be a bútorok restaurálása? 

– Február végére lesz meg a teljes készlet, márciusban szeretnénk a templomban egy ünnepi rendezvény keretében bemutatni a híveknek.

– A felújított festett bútorok hol kapnak helyet, milyen helyiséget fognak színesebbé, szebbé tenni?

– Az egyik toronyszobában fogjuk elhelyezni őket. A harangokhoz vezető lépcsők alsó szintjén van a téglapadlózatú terem, ami jelenleg üres, ezt próbáljuk a célnak megfelelően kialakítani. Rendbetétele most van folyamatban.

A bútorok kékek, a kézzel festett virágminták piros, fehér, zöld színűek. Ezeket újra kell festeni. Márton Ferenc udvarfalvi farestaurátort arról kérdeztük, hogyan történik a festett bútorok felújítása. 

Visszabontható, eredeti anyagokat használ a restaurátor

– Népi parasztbútorokról van szó, ezeknek elsősorban a felületét tisztítjuk le, majd azokat a hagyományos festékanyagokat használjuk, amelyeket ezelőtt 100-150 évvel,  ami azt jelenti, hogy visszabontható anyagok. Ezt azért tesszük, hogy ha az utókor valamit változtatni szeretne, akkor bármikor vissza lehessen bontani – mondta a restaurátor. 

A bútorok mintázatán látszik, hogy nem egy kéz festette, hanem más-más. A darabok feltételezhetően egy jobb asztalosműhelyben készülhettek. 

Kérdésünkre, hogy milyen alapú festéket használnak, nem adott választ, mondván, hogy maradjunk annyiban, hogy visszabontható anyagok. 

Az udvarfalvi bútorrestaurátor ezelőtt öt évvel a vártemplomi egyházközség régi parókiájának a fásszínében talált szekrény restaurálását is vállalta ifj. Molnár Dénessel közösen. Ezen a szekrényen egy 1786-os dátum és elhalványult mintázat volt. 

– Nagy elégtétel, hogy a tűzifának szánt eldobott darabok közül meg lehetett menteni ezt a 18. századi szekrényt. Ezt is kiállítjuk majd a népi festett bútorokkal együtt – mondta Henter György lelkipásztor.