Tűrhetetlen állapotok a vonatállomáson

Egyre kevesebben utaznak manapság vonattal, egyrészt a drága menetjegyek riasztják el az utasokat, másrészt a szerelvények állapota.

Egyre kevesebben utaznak manapság vonattal, egyrészt a drága menetjegyek riasztják el az utasokat, másrészt a szerelvények állapota. A vasútállomásokról azt állítani, hogy nem túl bizalomgerjesztőek, enyhe kifejezés. Segesváron igen kellemetlen tapasztalatokkal kezdődött utazásom: a nemzetközi vonat közel egyórás késéssel futott be, mondhatni „inkognitóban”, hiszen nem jelentették be, az állomásépületből kilépve a peronok irányába indulva viszont letűnt korszakbeli állapotok fogadtak. A mocskos, telefirkált vasúti aluljárót majd’ mindenki mellőzi, helyette a köves, leginkább építőtelepre hasonlító oldalsó átjárót választják az utasok a vágányok fele, átdöcögtetve kerekes bőröndjeiket. A peronra érve a látvány önmagáért beszél: letört székek, mocskos szeméttárolók, málladozó, átnedvesedett, penészes falú tetőzet. Visszaemlékszem: nagy csinnadrattával avatták fel pár éve a segesvári vonatállomás épületét, a 2004-ben megkezdett licit és építkezési munkálatok meghaladták a hatmillió eurót. A 2002. évi 1254-es kormányhatározat tizenöt állomásépület és a hozzá tartozó vasúti infrastruktúra felújítására vonatkozott, ami két szakaszban készült volna el: elsőként az épületeket, majd a vágányokat és a peronokat modernizálták volna. A segesvári vonatállomás felújítását az innen elszármazott Miron Mitrea miniszter szorgalmazta, a terv az épület rehabilitálásáról, bővítéséről, kereskedelmi helyiségek megnyitásáról szól, valamint a 4-es vasúti korridor kiépítéséről, a peronok és a vágányok korszerűsítéséről. Utóbbiaknak a tervek szerint 2006-ban kellett volna nekifogni. Erről magyarázott érdeklődésünkre a Román Vasúti Társaság képviselője, Stroia Aurel. Az újságíróval beszélgetni kezdetben igencsak vonakodó illetékes hangsúlyozta, nem tőle függ a dolog. A peronok felújításának a 4-es vasúti korridor kiépítése után fognak neki, nincs pénz külön arra, hogy időszakosan kicseréljék a megrongált padokat, székeket, szemeteskosarakat, aszfaltot öntsenek. „Nyolc évvel ezelőtt kitettük a szemeteskosarakat, másnap ellopták. Tizenöt széket szereltünk fel a peronra, letörték azokat. Legutóbb 12 évvel ezelőtt festettek itt. Igyekszünk legalább tisztán tartani az állomást, a peronokat, ennyit tehetünk a szűkös anyagi körülmények között” – jelentette ki.

A fentiekből leszűrhettük, hogy a helyzet a közeljövőben nem valószínű, hogy megváltozik. Az kit érdekel, hogy a nemzetközi csomópontnak számító segesvári állomásra érkezve külföldi, honi utazó mint fog vélekedni a hazai vasúti közlekedésről, és választja-e még ezt az utazóalkalmatosságot?