A kilences szám
2026-11-09 16:00:00
- Kuszálik Péter
A múlt héten fölröppentettem egy lufit, amely bármely pillanatban kipukkanhat. Azt a látszatot keltettem, mintha Vámos Miklós a saját életének az újraindítása körül aktiválna. Ezt a törekvést semmilyen tény nem igazolja, csupán egy mély sóhaj, ami az író kósza vágyát hordozta. Visszavonni már nem tudom, mert több ezer példányban jelent meg e hírlap hasábjain, s az olvasók egy része alig várja, hogy álhírterjesztéssel vádolhasson meg. Azt kérem: egyelőre hagyják lebegni a lufit, én addig újabb összefüggéseket keresek. Majd csak kiderül az igazság, ha eléggé türelmesek vagyunk. A dolog onnan indult, hogy az egyik (nagy olvasottságú) magyarországi honlapon megjelent a következő mondat: „Ha a 9-es számmal végződik a születési éved, te más vagy, mint a többiek” (femina.hu, 2026. febr. 20.). Mivel az eltelt 9 (!) hónap alatt senki sem cáfolta ezt a tételt, lassan törvényként kell tisztelnünk. Ámde: találtam egy ógörög axiómát, amelyet (némi jóindulattal) összefüggésbe hozhatunk az iménti sarkigazsággal: „nincs a világon két egyforma dolog”. Ha a két vélekedést összevetjük és újraértelmezzük, akkor egy új, mindennél fényesebb konzekvenciát tudunk összehozni belőlük. Íme: a Föld teljes lakosságát tíz csoportra oszthatjuk, aszerint, hogy a születési évszámuk hányas számmal végződik (értelemszerűen: 0-tól 9-ig), s ezek mindegyike más, mint a többi. ▪ Nem kérek semmilyen díjat ezért a megállapításért, bőven elég, ha mindenki elfogadja e Mörfi-törvény örök érvényét, amelynek folyománya is van: tökmindegy, milyen évben születtél, egyszer te is elpatkolsz.
V. M.-nek azért ’ragadt be’ a 9-es szám, mert abban az időben, amikor ő megírta a Borgisz című kisregényét, a világ bölcsei még nem ismerték az imént megfogalmazott sarkigazságot. [A ’borgisz’ szót nem a borissza fickók mondják koccintáskor, az egy nyomdászati szakszó, a 9 pontos nagyságú betű neve. A ’pont’ Johannes Gutenberg korának és szakmájának a mértékegysége, csupán töredéke a milliméternek (=0,3759 mm; egy méterben 2660 pont van). A ’borgisz’ méret nem annyira használatos, mert túl kicsi, a könyvek és napilapok ’kenyérszövegét’ a 10 pontos ’garmondból’, vagy a 11 pontos ’kisciceróból’ szedik. A digitális nyomdák már ’töredék’ méretekkel is tudnak dolgozni, ami roppant kényelmessé tette a nyomdászok munkáját.]
A Borgisz című kisregény (íródott 1973–74 között, megjelent 1976-ban) annak köszönheti a létét, hogy V. M. annak idején nem jutott be az egyetemre, és 9 hónapig egy nyomdában dolgozott. Az ottani korszak történései inspirálták a kötet cselekményét, amelyben valóság és képzelet akként keveredik, ahogy azt egy prózaírótól elvárhatjuk. Hogy az író ne szakadjon el a 9-estől, a főhősnek a Najn Iván nevet adta (najn = a német ’neun’ [9] kiejtése). Najn Iván lázongó pesti krapek, aki a sarkaiból akarja kifordítani a világot (mellékszálakon csajozik is, de nem túl hűséges fajta): utálja a munkahelyi fegyelmet, a feletteseit, apukája barátai húzzák ki a slamasztikából stb. A 9 fejezetre tagolt kisregény közepén a ’nyuszika keresi a balhét’ forgatókönyv szerint kialakul az a konfliktus, amelynek során Najn Iván elveszti az egyik ujját (de még marad 9!), majd elhagyja a nyomdaipart stb. Közben a munkabaleset miatt bírósági tárgyalásra is sor kerül, lassan összejön a nem túl fényes hepiend, a főhőst új környezet és kalandok várják. ▪ A 2007-es kiadás 181. oldaláról idézek néhány mondatot; épp egy atyai fejmosás közben vagyunk, a kölök közönyös, a fater szidja: „– Fiam, tizenkilenc éves vagy. Még rengeteget kell élned. Ha már most ilyen vagy, mi lesz később? (…) – Másképp kellene hozzáállnod a dolgokhoz – mondta Najn Ivánnak az apja. – Miért nem mondod mindjárt, hogy kezdjek új életet? – Hát… azt kellene – bólogatott az apja. »Nem kezdhetek új életet – gondolta Najn Iván –, úgyse lehet abbahagyni a régit. Csak ezt folytathatom, ahová kerülök. Nyomdába, egyetemre, börtönbe, gyárba, bolondokházába…«”.
Nnna, megérkeztünk. Itt találkozunk a reinkarnációs ötlettel, amit a fater és a kölök együttesen hoztak össze, bár a fiú nemigen bízik a megvalósíthatóságban. Ámde. Az író, bő másfél emberöltőnyi idő után, közismertsége és népszerűsége csúcsain, amikor már az utcán is megállítják, és életvezetési tanácsokat kérnek tőle, arra gondol: nem is rossz ötlet! „Egy ideje azt fontolgattam, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle. [Nagy Iván és Kispéter Iván.] A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik.” (moly.hu/vamos-miklos) ▪ A szokásos vajúdási idő után, 2018-ban meg is született az elképzelt regény: Legközelebb majd sikerül. ▪ Ennek már nem könyökölök neki. Ha mégis, akkor idejében szólok. V. M. reinkarnációjának a kérdése is nélkülem fog lezárulni.
Még van pár sornyi helyem, lássuk mi a helyzet a társkapcsolati krízisekkel. A profi kapcsolatjavítók könyveitől szakadnak le a polcok a kedvenc könyvesboltomban. Pesten nyomtatták az összeset. Olyan fickó is magyarázza, miként kell kimászni a kapcsolati válságokból, aki egyszer arra ment haza, hogy az ajtózár le van cserélve, s a holmija két kofferben a küszöb előtt áll. ▪ A slusszpoént a Záróra című kötetemből veszem át: „Régóta mocorog bennem egy kérdéskör, arra kerestem a feleletet: miért van több válóper az anyaországban, mint az erdélyi családok körében? Mi az oka a magyarországi házasságok megromlásának? 2012-ben egy bencés szerzetessel való beszélgetésem során arra jutottunk: Erdélyben több az istenfélő ember, az alföldiek lelkében keményebben pusztítottak a materialista eszmék. Ne feledjük: a Biblia évezredes igéi több erkölcsi mintát, életbölcsességet, vigaszt és reményt nyújtanak, mint a Kommunista Kiáltvány.” ▪ Ezt 2021-ben írtam le, de ma se tudnám jobban megfogalmazni.
