Törvények léteznek, a betartásuktól eltekintenek

A Kemény Zsigmond Társaság a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termében tartott összejövetelt pénteken este. A rendezvény vendége Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács államtitkára volt, aki Románia törvénykezése kifelé és befelé címmel tartott előadást.

Fotó: Mezey Sarolta

A Kemény Zsigmond Társaság a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termében tartott összejövetelt pénteken este. A rendezvény vendége Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács államtitkára volt, aki Románia törvénykezése kifelé és befelé címmel tartott előadást.

A beszélgetést megelőzően Páll Erzsébet zongorán, Bartha Lajos és Bartha Ilka hegedűn, Kozma Péter csellón játszott. A beszélgetést Csíky Boldizsár vezette.

Romániában megalkották a törvényeket, melyeket jobbára az uniós felzárkóztatás követelményeként hoztak meg, azonban ezeket nem tartják be. Mi ennek a magyarázata? Erre adott választ a meghívott, aki hangsúlyozta, hogy a kérdés rendkívül komplex. Romániában hozzászoktunk, hogy a törvényeket nem kell betartani, mert a mulasztás, törvényszegés nem minden esetben jár következményekkel. Lásd a 448-as, a mozgássérültek életét megkönnyítő, akadálymentesítésre vonatkozó törvényt. Létezik, de csak papíron. A gyakorlatban azonban az akadálymentesítés terén nagyon kevés előrelépés történt. A mozgássérültek megfelelő emelőszerkezet hiányában nem tudnak felszállni a tömegközlekedési eszközökre, a maxitaxikról nem is beszélve! Dédánál például még az egészséges embereknek is gondot jelent az egy méter magas lépcsőn a vonatra felszállni. És ezért senkit sem büntetnek meg!

Ugyanígy Románia számos dokumentumot aláírt, amit elé tettek, mert úgysem jön senki, hogy ellenőrizze ezek betartását vagy betartatását. S a dolog működik, tényleg senki sem ellenőriz semmit. Franciaországot azonban azért büntette meg az unió, mert a halászhálók szemei a megszabott méretnél kisebbek voltak!

Amikor Románia területeket kapott, a kisebbségek számára egy sor jogot szavatoltak. Ezekből szinte semmit sem tartottak be. Mi a mechanizmusa annak, hogy Romániának mindent elnéznek a kisebbségek jogainak figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban? – tette fel a kérdést Csíky Boldizsár. – Romániára úgy tekintenek, mint jó úton haladó államra, s mint az iskolában a gyengébb, de szorgalmas tanulónak, biztatásként megsimogatják a buksiját, s megy minden tovább! Úgy tekintik, hogy amíg az irány jó, Romániát támogatni kell! – mondta Haller István, aki kifejtette, hogy jobb helyzetben vagyunk itt, mintha Franciaországban élnénk, amely nemzetállamként nem ismeri el a nemzeti kisebbségeket.

A beszélgetés során több kérdést vitattak meg, mint például a hadrévi cigánypogrom, a romák felzárkóztatásának lehetősége, vagy a diszkriminációellenes tanács által kirótt bírságok.

Az érdeklődők kérdéseket tettek fel az államtitkárnak.