Tízezrek léptei

Pár órának tűnik csupán az idei Félsziget fesztivál: oly sok program, rendezvény, látnivaló és nem utolsósorban koncert várta a résztvevőket, az esti bulik pedig kivétel nélkül igen jó hangulatban teltek el. 

Ritkán teltek olyan gyorsan a napok, mint az elmúlt héten. Pedig mindent megtettünk az éjszakák kinyújtása érdekében és ezen próbálkozásunk sikeresnek bizonyult. Mégis, pár órának tűnik csupán az idei Félsziget fesztivál: oly sok program, rendezvény, látnivaló és nem utolsósorban koncert várta a résztvevőket, az esti bulik pedig kivétel nélkül igen jó hangulatban teltek el. Majd' öt napot töltöttünk a Tuborg GreenFest Félsziget fesztiválvárosának utcáin, színpadok határolta terein, és maradtunk volna még legalább ötre. De hétfőre az utolsó vendég is elhagyta a Maros-partot, lebontották a színpadokat és sátrakat, hogy az erdélyi, romániai megabuli huszonöt hektáros helyszíne visszaváltozzon szántófölddé. Reméljük, jövőig csupán. Mert a kezdetektől számítva az eddigi legjobb Félszigetben volt részünk, és igen sokaknak hasonló a véleménye: nagyobb, szellősebb, tömegnyomortól mentes helyszín, szerencsésebb színpadelhelyezés, profi technika és olyan zenei kínálat, amelyben mindenki megtalálta a neki tetszőt a classic rocktól az elektronikus zenéig. Napközben pedig gazdag műsorkínálat irodalomtól a színházon át a képzőművészetig.

Scapen az Utcán

Míg a délelőttök a spontán eszmélés jegyében teltek el, addigra dél körül már első nap megéledt a tábor. A szerdai bulit követően, a fesztivál első napján tömött sorokban kígyózott a hátizsákos polgárok tömege a Maros-part menti úton, és ez furcsamód, mindegyik nap megtörtént. Folyamatosan jöttek a résztvevők, még vasárnap késő délután is, és a fesztivál kilencéves történetének legerősebb kezdőnapját tudhatja maga mögött: az esti koncertekig mintegy tizennégyezer résztvevő érkezett és vert tábort a bulivárosban. Amelynek további délelőttjein megmozdult a tábor: voltak, akik a Víkendtelepen zajló sportvetélkedőkre neveztek be, voltak, akik a Félsziget Parkban tábort vert civil szervezetek sátrainál hallgattak különböző tematikájú előadásokat, mások a Látó szépirodalmi folyóirat sátránál vertek tanyát. A lap szerkesztői minden délelőtt 11 órakor olvasási szaktanácsadással kezdték tevékenységüket (Mit olvassak, ha szerelmes vagyok, ha rémeket látok, ha másnapos vagyok, és végül, ha író akarok lenni?), majd különböző írók, költők, szerkesztők tartottak előadásokat. Mindennap 3-tól fogadóóra tartatott, amelyre bárki elvihette szépirodalmi alkotásait és kérdezhetett Demény Pétertől, Vida Gábortól, Kovács András Ferenctől, a délután pedig a sörsátor árnyékában zajló kötetlen beszélgetésekkel telt a résztvevők és vendéglátók körében.

Ugyanakkor a fesztiválváros másik „negyedében”, az ötpercnyi járóföldre lévő Művésztelepen sem honolt a csend – az itt felállított Filmsátorban kora délben kezdődött a Félsziget saját filmfesztiváljának programja, a mellette lévő, színpadként is funkcionáló színházi sátorban pedig a Magyarországról érkezett Utcaszínházi Alkotóközösség művészei, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói szerveztek maszkkészítést és a szigetlakókkal közös improvizatív előadásokat, műhelymunkákat, amelyek több napon át közösségi színházi eseménnyé, esténként a társulat előadásaivá alakultak. Szombaton délután a marosvásárhelyi Commedia színházi csoport adta elő a Scapin furfangjai című örökzöldet, a commedia dell'arte századok óta változatlan műfaja hangos hahotahullámot okozott a pokrócokkal terített, földközeli nézőtéren. De a Miért-Pub, avagy Miért-sátor vonzáskörzete sem volt nevetésmentes, itt délutánonként az új, erdélyi humorgeneráció képviselői, valamint a klasszikussá érett Szomszédnéni Produkciós Iroda humoristái léptek fel igen sikeres előadásokkal a Székely stand up comedytől a szatmári humormaffiáig. És akik belefáradtak, azok számos, környezetvédelmi „tematikájú” versenyen indulhattak, íjászkodhattak, a Talent Stage-en fellépő együtteseket hallgathatták, kerámiákat készíthettek a számtalan programot, játékot kínáló Félsziget Park sátrainak valamelyikében. Aktív pihenés, nagyszerű hangulat, verőfény és szigetlakókat frissítő locsolóautó. És amikor estébe hajlott a szórakozás, az első akkordok is felcsendültek a színpadok körül. De ez már a következő fejezet.

Let the Hammer Fall!

Igencsak erős programmal indított az idei Félsziget fesztivál. A Tuborg Main Stage-en, azaz a nagyszínpadon délután ötkor kezdte a bemelegítőt a hazai Recycle Bin nevű együttes, őket a moldvai hardcore-folk-poénformáció, a méltán legendássá vált Zdob şi Zdub követte egy igen ütős performansszal, és ahogy leszállt az est, a tömeg teljesen birtokba vette a nagyszínpad előtti, hatalmas teret: a rocklegenda Tankcsapda idén is visszatért a Félszigetre, a tankok egyetlen, idei erdélyi koncertjén óriási buli alakult. Csalódást semmiképpen sem okoztak, többezren tomboltak a küzdőtéren, és ezt a ritmust a Félsziget első fellépő világsztárja, az estét záró németországi Guano Apes sem tudta fokozni. De tartani igen, olyannyira, hogy a többórás koncertsorozat vége táján felhangzó himnusz, a Lord of the Boards akkordjai alatt is porzott a föld.

Pénteken a hazai Les Elephants Bizarres nyitotta a napot, őket a magyarországi Belga nevű formáció követte, amely hírnevét ezúttal sem hazudtolta meg. Az este első energiabombáját azonban a kanadai Danko Jones dobta a telt házas közönség soraiba – a bedurvított, ősi rock'n'rollt, hardcore rockabillyt nyomató banda honi ismeretlensége ellenére is megmozdította a tömeget, amely hálás és erős bulizással viszonozta a színpadról sugárzó erőt, energiát. Az énekes a koncert végén meg is szavaztatta a jövő évi, félszigeti visszatérésüket... A Kasabian más stíl, más világ, minőségi muzsikájuk értő fülekre talált az őket hallgató többezres tömegben, a brit Q magazin által a világ legjobb mai előadójának megválasztott, világsztár formáció kellemes, lazábban bulizós zenéje szép meglepetésnek bizonyult.

Szombaton ismét a rockzenéé volt a nagyszínpad: a hazai, szövegvilága miatt többször cenzúrázott kultformáció, a Luna Amară kezdte a koncertek sorozatát, őket a magyarországi Subscribe hardcore-reggae-metál-dzessz-funk muzsikája követte, méltó bemelegítésként a mai magyar metálzene egyik meghatározó formációja, az újvidéki Nevergreen koncertje előtt. Az ős doom-metált gótikus elemekkel vegyítő, szépirodalmi szintű szövegvilágú együttes nevéhez méltó minőségű koncerttel kápráztatta el közönségét, majd a színpadról üdvözölte az őt követő előadót. Aki nem volt más, mint az élő amerikai legenda, a hetven felé közelítő Iggy Pop, aki nélkül ma a rockzene nem lenne olyan, amilyen. Korszakokat meghatározó, a rock és az őspunk határmezsgyéjén mozgó muzsikája a Félszigeten elemi erővel robbant: a hatvanon jócskán túllévő Iggy hagyományos félmeztelenségében, őrült suhancként tombolta végig ki tudja hányszázadik koncertjét, amelynek elején tucatnyi rajongót hívott a színpadra, és ezzel meg is alapozta azt az őrült bulit, amely szombat este zajlott. Noha kevésbé ismert dalokat is játszott, szombat este nem volt pardon a színpad előtt. Akit nem ragadott magával a hév (nem mint helyi érdekű vasút), az valószínűleg halott volt, csak még nem tudta. És Iggy, az igazán nagy zenészekre jellemzően minden sztárkodástól mentesen vetette bele magát a rajongók gyűrűjébe koncert közben és után egyaránt.

Hamar eltelt az első négy nap. Vasárnap este már a záróbulik elérkeztének letargiájával érkeztünk a Félszigetre, de ez a letargia hamar elpárolgott: a hazai Vunk után a Pokolgép lépett a partiváros nagyszínpadára, és olyan koncertet dörrentett, amelytől a Pokolgép-járók vájtabb füle is kettéállt. Új, vikingtermetű énekesük kiállta az idő próbáját, a Gép rajongótábora elfogadta őt, és a magyar legenda az idei fesztivál egyik legnagyszerűbb hangulatú koncertjén (ismét) bizonyított: három generációból álló, többezres kórus énekelte A háború gyermekét a lenyugvó Nap alatt, ráadás ráadást követett, és a sokszor temetett Pokolgép mércét emelt: a klasszikus magyar heavy metal muzsika megteremtőjének energiája sok mai bandát lemosott volna a színpadról. És kiderült: lehet ezt még fokozni. Mert ahogyan színpadra lépett a svéd Hammerfall, a mai metal-színtér egyik legmeghatározóbb bandája, az együttes, amely visszaadta a hitet a heavy metal kilencvenes évekbeli haldoklása idején, tízezer torokból hangzott fel az első himnusz. A kórus végig kitartott, a majd' kétórás koncert alatt hatalmas buli kerekedett, a Romániában először fellépő együttes óriási rajongótábort, nem várt szeretetet talált. Ezt ők mesélték el a Miért Pub asztalainál töltött, meglehetősen görbe vasárnap éjszakán. A világsztárok farmeres-pólós szigetlakókká vedlettek az őket követő holland Within Temptation koncertje alatt, majd maguk hordták a söröket az asztalhoz és maradtak, buliztak, sztoriztak, nevettek hajnalhasadtáig. Egyszerűen, tisztán, őszintén,  mint a muzsika, amit játszanak.

A napot és vele a Félsziget nagyszínpadi műsorát az ugyancsak világszerte ismert és kedvelt Within Temptation zárta egy fergeteges, lenyűgöző látványvilággal gazdagított koncerttel. A sátrakban ugyan tovább folytatódott a buli, amikor élményekben gazdagon, mégis kissé szomorúan bandukoltunk egy darab Hammerfall-énekessel a sárga tetős-kockás járgányok felé: lejárt az idei Félsziget, az eddigi legjobb Maros-parti buli.  

Epilógus

Öt színpad, több mint kilencven együttes. Mint azt a vasárnap délelőtti sajtótájékoztatón Bodor László fesztiváligazgató elmondta, a szervezők megbízásából a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány a BBTE Szociológia Kara diákjaival együttműködésben szociológiai vizsgálatot végzett a Tuborg GreenFest Félsziget résztvevői körében.

Az egyik legfontosabb adat a fesztivál külföldi látogatóira vonatkozik: az előzetes eredmények szerint a tavalyi, 4%-os részvétel idén több mint 7,8%-ra emelkedett. A legtöbben Magyarországról érkeztek, de jelentős volt a holland, német, bolgár, moldáv vagy angol résztvevők száma is. – Kifejezetten örvendünk két adatnak. A résztvevők 62 százaléka volt már a Félsziget fesztiválon, 38 százalékuk először vesz részt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Félsziget rendszeres nyári programmá vált sok fiatal életében, másrészt az első alkalommal idelátogatók jelentik a következő félszigetes generációt.

Jövőre tízéves lesz a Félsziget fesztivál, a szervezők rendkívüli kiadást terveznek. – Ez elsősorban a szponzorainktól függ, akik idén nagyon elégedettek voltak, de természetesen újabb tárgyalások következnek – mondta Bodor László. A magunk részéről annyit tehetünk hozzá, hogy ha tartani tudják az idei színvonalat, szervezési minőséget és zenei kínálatstruktúrát, a fesztivál sikere garantált. Kiegyensúlyozott műsor, amelyben az öreg rockerek éppúgy megtalálják a nekik tetsző világsztárokat, mint az elektronikus avagy alternatív stílek kedvelői – ez a békés, nagyszerű hangulatú fesztivál egyik titka, amelyen nem okozott feltűnést sem a bőrbe öltözött úriember a diszkósátorban, sem az égnek álló frizurás legény a rockkoncerten. A Fesztivál Parkban összesen 43 civil szervezet és intézmény volt jelen, csupán első nap hétszázan fordultakmeg itt, a könyvtárból több mint száz kötetet, az élő könyvtárból pedig 15 személyt kölcsönöztek ki. A Tuborg GreenFest Félsziget első napján 14.000 résztvevő érkezett, a második napon 17.000, a harmadik napon 19.000. A zárónapra több mint 20.000 résztvevőt vártak, és várakozásuk a látottak alapján reálisnak bizonyult. Ami a Zöld Félszigetet illeti, az első két napon ötvenezer söröspoharat és pillepalackot adtak le a Zöld Ernyőnél, ahol kendőket, pólókat, sapkákat és sört kaptak érte a Tuborg jóvoltából. A fesztivál sajtóirodájának közlése szerint több százan vettek részt egy szemétből készült óriásszobor megépítésében, köztük Borbély László környezetvédelmi miniszter is, aki gratulált a fesztivál szervezőinek,amiért sikerül évről évre egyre zöldebbé tenniük a Félszigetet.

Jó mulatság, férfimunka volt. Reméljük, még legalább tíz évig az lesz, hasonló műsorkínálattal, Marosvásárhely és Marosszentgyörgy határában, ott, ahol minden nyáron felépül a tízezreket vonzó, nagybetűs Fesztiválváros.