Tíz a zenéért

Tíz éve nyitotta meg kapuit a Sörház utcai egykori raktárépületben a Jazz&Blues Club. Az elmúlt és röpke pillanatként elszállt évtizedben Marosvásárhely egyik emblematikus helyévé nőtte ki magát a lokál, amelynek igen jó ízléssel berendezett termeiben, valamint a hozzá tartozó Sörházban számos kulturális rendezvény otthonra lelt. A folyamatos bulik mellett fesztiváloknak, koncerteknek, színházi esteknek, stand-up comedyknek, kerekasztal-beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak is helyet adó klub előzménye a régi, víkendtelepi Jazz volt: azaz az egykori Apolló-klub keddi és csütörtöki dzsesszestjei, ahol a minőségi rock-, blues, dzsessz- és retrozenék kedvelői – más hasonló hely nem lévén – kibulizhatták magukat. Azokon a régi, csónakázóparti estéken, a vad kilencvenes években, illetve a kétezres évek legelején Demeter József volt a DJ: Döme, aki tíz évvel ezelőtt a társtulajdonossal, Dancs Péterrel közösen létrehozta a mai Jazz&Blues Clubot.

A tizedik szülinapi partira telt házas közönség jelenlétében vasárnap este került sor a klub nagytermében. Beugró nem volt, a belépőként feltüntetett 25 lejt ládába dobták az adakozók, akik ezzel a marosszentannai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó iskolaházban lévő húsz gyereket támogatták. Az esten számos vásárhelyi zenekar lépett színpadra, többen közülük a klub falai között „nőttek fel”. A fellépési sorrendet Döme rakta össze, így a legkülönbözőbb stílekben utazó formációk két-három dalig tartó koncertje igazán izgalmas zenei kavalkádot eredményezett, és ezúttal is megdöbbentően hatott, hogy egy ilyen, aránylag kis városban, mint Marosvásárhely, mennyi tehetség van – többen közülük világszínvonalú produkcióval köszöntötték tizedik szülinapján a dzsesszklubot. 

Alex Man dzsesszgitáros és motoros legenda – aki annak idején az első koncert fellépője volt – több együttesben is játszott az est folyamán, de színpadra lépett Gabriela Costa, az Andante Duo, Póra Zoli & The Stonehill, Bibó Lajos, Ercsei Ferenc és Kusztos Dávid, Kovács Norbert, Nemes Tibor, akusztikus hard rockot játszott a Bronx, rockabillyt a Cherry Band, dzsesszmuzsikát Sárosi Péter, saját dalait vitte színpadra Koszika, a hetvenes évek végének hangulatát idézte az ősvásárhelyi Polifon, Deák Bill Gyula három nagy blueshimnuszát dörögte oda a Blue Project, dzsesszel átitatott népzenét hozott Ritziu Ilka Krisztina & Ede, ugyancsak saját dalaival ajándékozott meg a Moonfellas, csakúgy, mint Vízi Imre, aki barátaival – Asztalos Zsolt dobossal és Sárosi Péter zongoristával – pár nagyszerű feldolgozással is színpadra állt. 

A jó hangulatú, igen magas művészi színvonalú est igazi zenésztalálkozóvá is vált, és igazat kell adnunk Ritziu Ilka Krisztinának, aki a színpadon azt mondta, hogy nincsen az életben olyan alkalom, amelyre a magyar népzenében ne lenne egy népdal. Van a születésnapra is (amely köszöntő a capella el is hangzott) – az egykori, ismeretlen szerzővel egyetemben pedig mi is áldott születésnapot kívánunk!