Tinktúrák (VI./1)

A segesvári múzeum 14 darab patikai állványedényén szerepel a tinctura, mint gyógyszerforma megnevezés, amelyet magyarul korábban „festvény”, manapság tinktúra néven ismerünk.

A tinktúra növényi részekből (ritkábban vegyi anyagokból) készülő alkoholos vagy vizes-alkoholos oldat. Előállítása áztatással kezdődik, amely néhány (rendszerint 6-8) napig tart, az áztató folyadék ajánlott hőmérséklete 10-30 Celsius-fok, mivel magasabb hőmérsékleten az alkohol elpárologhat, és az oldat veszíthet hatékonyságából. Áztatás után a folyadékot át kell szűrni. Különböző töménységű alkohollal készültek az úgynevezett spiritusok is, ez a megnevezés is szerepel a múzeum anyagában, 7 darab üvegedényen.

A gyógyszerészetben az alkohol fontos segédanyag volt és maradt. Előállítása és árusítása a gyógyszerészek privilégiuma volt, csak a XVI. században jelentek meg a pálinkafőzők és mérők, de például az Alpokban tilos volt gyógyszertárokon kívül előállítani még a XVII. században is.

Az alkoholt nevezik még etil-alkoholnak, borszesznek, szesznek és régiesen borlangnak (borból forralással készült, részegítő folyadék).

A könnyű szesztartalmú, erjesztett italokat (sör, bor, mézsör) az emberiség a legrégebbi időktől – legalább 10 ezer éve – használja szomjoltónak, élelemnek, különösképpen olyan vidékeken, ahol kevés vagy rossz minőségű víz állott az ott lakók rendelkezésére. A XVIII. században, amikor a múzeum anyaga keletkezett, többen is feljegyezték, hogy sörlevesen (sörből, lisztből, cukorból és tojásból készült leves) nőttek fel. A katonák, akiket sörlevessel tápláltak, számos csatából kerültek ki győztesen.

Az ókor neves orvosai az alkoholt fontos gyógyszernek tekintették. A bibliai irgalmas szamaritánus olajat meg bort nyújtott a sérült kereskedőnek, bekötözte sebeit. A gyógyszeres borokat (vina medicamentosa) széles körben alkalmazták egész Európában, készítésükhöz gyakran a tokaji bort tekintették a legalkalmasabbnak. 150 – 200 évvel ezelőtt az alkohol csaknem az egyetlen fájdalomcsillapító volt. Tehát az alkohol hosszú időkön át még a gyógyszer szerepét is betöltötte.

Az utóbbi két évszázadban lassan felismerték az alkohol egészségromboló hatását is, ennek ellenére fontos segédanyag maradt a gyógyszerészetben. Segítségével újszerű kivonatokat tudunk készíteni, a növényi hatóanyagokat az alkohol jobban oldja, kivonja, mint a víz, és tartósítja is.

Az alkoholos kivonatokat belsőlegesen is használják, hiszen nagyon kis mennyiségek jutnak belőle a szervezetbe. Például egy 50 százalékos alkoholtartalmú gyógyszeres oldat 20 cseppje kevesebb szeszt tartalmaz, mint 100 gramm gyümölcslé vagy rozskenyér.

Tilos alkoholos gyógyszerek adása alkoholfüggő betegeknek, súlyos májbeteg pácienseknek és gyerekeknek.

A segesvári múzeumban látható feliratokon levő extraktumok és tinktúrák közel fele manapság is használatos. Ezek a szerek mintegy kapcsolatot teremtenek a XVIII. – XIX. századi készítmények és a jelenlegiek között, azzal a különbséggel, hogy elődeink elsőként nyúltak ezekhez a szerekhez, a jelenben csak kiegészítő szerekként használjuk.

 

Veress László