Tetten ért életöröm

„Képeimmel rá akarom döbbenteni az embereket, hogy a természet, a világegyetem milyen egységes és összehangolt, az élet pedig mennyire kifürkészhetetlen, csodálatos valami... Én nem akarom a titkokat megfejteni, csupán gyönyörködtetni bennük” – vallotta egy interjú során a tíz éve elhunyt Albert László. Ars poeticája igazáról mindazok ismételten meggyőződhettek, akik felkeresték a festő emlékkiállítását a marosvásárhelyi Bernády Házban. A tárlat Albert László 90. születésnapja alkalmából nyílt meg december 2-án. Nagyon sokan voltak a bensőséges hangulatú megnyitón, és azóta is számos érdeklődő látogatja a kiállítást, amely rálátást nyújt a művész alkotói pályájának minden szakaszára, de többet időz természetesen festészetének egyéni hangúvá, látványában, technikai megoldásaiban egyedivé kiteljesedett periódusánál. Munkásságát, képeit Nagy Miklós Kund művészeti író és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatta (írását Kilyén László színművész olvasta föl), Demény Péter költő két verssel ragadta meg a festő alkotásainak lényegét. A költeményeket már bemutattuk mellékletünkben. Ma Vécsi Nagy Zoltán gondolatait közöljük.