A természet kalendáriuma (CLVII.)

Június farkába harap július, s a nappalok már rövidülni kezdenek. A sűrűn megnövekvő felhőzet nyomában járó kiadósabb esőket szárazabb, kánikulába átcsapó időszak váltja.

Piros dalra gyújtott a vér s csókolt minden az ég alatt

Június farkába harap július, s a nappalok már rövidülni kezdenek. A sűrűn megnövekvő felhőzet nyomában járó kiadósabb esőket szárazabb, kánikulába átcsapó időszak váltja.

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derűs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az ákác,

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testű nagy szitakötő.

Radnóti Miklós biztat így Júniusában.

Június 27. Szent László napja. A lovagkirály uralkodása alatt építették be a keleti gyepűhatárt – Erdélyt – az országba. A Tordai-hasadék Szent László-pénze, a nummulitesek, számos székelyföldi templom freskója emlékezik meg róla.

Aratás kezdete. Péter és Pál napja – ekkor szakad meg a búza töve. A jó idő gazdag termést ígér. Közelében van az MTA Bolyai-napja is. Majd egy évtizede június utolsó hétvégéjén adják át a Magyar Tudományos Akadémián a Bolyai János alkotói díjat és a Bolyai-ösztöndíjat.

Radnóti Miklós Júliusában aztán

Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog.

Nedves hajjal futkároznak mezétlábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak, este lett.

Tisztatestű hőség ül a fényesarcú fák felett.

Hónapváltás ideje. Napisten havából Illés szekerén fordul majd az év Áldás havába. A széki őszirózsás (Aster tripolium) réten ökörfarkkóró (Verbascum chaixii ssp. austriacum) kandeláberek tartják a fakulni vágyó kék eget. A magasra nőtt özönnövények még a nyár eleji záporokra emlékeznek, de már a kánikulára készülődnek.

Nagymessziről ködölt a Bükk,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

S fáradt testemben hirtelen

Ott, a záporverte mezőn

Piros dalra gyújtott a vér,

Piros dalra gyújtott a vér.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

S csókolt minden az Ég alatt

S csókolt minden az Ég alatt.

Ady Endre Májusi zápor után-ja kötetben először Az Illés szekerén-ben jelent meg 1908-ban. Onnan másolhatta az enyedi tanítóképzős egy sárgult lapú füzetbe. A füzet megjárta az első világháborút: keleti front, szibériai fogság, s Vlagyivosztokon át, Ázsiát megkerülve tért haza a már elszakított Erdélybe tulajdonosával az orosz fogságból. Varázsereje hozta haza nagyapámat.

Jut mindez eszembe a hírről, hogy a Múzeumok éjszakáján mutatták be a vers Kanadából hazakerült eredeti kéziratát a „S csókolt minden az ég alatt” című kamarakiállításon, az OSZK-ban. A kézirat a modern magyar irodalom születésének időszakából származó ereklye. Ebben az évben indult ugyanis a Nyugat. A vers először a havilap június 1-jei számában jelent meg. Ady verseskötetei szerkesztésekor gyakran végzett utólagos simításokat költeményein. 1908 végén Az Illés szekerén című kötetben a vers ötsoros második versszakából hatsoros lett, a refrénben pedig a „táncolt” igét Ady „csókolt”-ra cserélte.

Milyen gyönyörű! Szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain áthaladva, eljutva oda, ahol csak ő, csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a Föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain áthaladva, eljusson végre oda, ahol ő, csak ő a teljes világegyetem, felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, a pohárban tej, tündöklik a tej, de lehet, hogy ő arra emlékszik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz, és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult. Ha megtalálnám!

Így indítja Levél helyett levelét Hervay Gizella, 1982. július második napja után már csak a Házsongárdból.

…el kell hagynod emlékeidet, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember...

De hiszen volt egy mozdulat, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel...

Hiszen hát az ilyen szavakat keressük egész életünkben.

Fellelésük káprázatában bízva, ölelések tisztaságát kívánva e záporok után ránk köszöntő kánikulában, maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2015-ben, az év legkésőbb bekövetkező napnyugtáján