R. Nemes Ödön, Orbán Balázs követője (1.)

*Kovács Miklós római katolikus püspök és Komáromy Andor nyug. kir. tanfelügyelő

Ribiczei Nemes Ödön (Ribice, 1847. június 30. – Marosvásárhely, 1902. február 23.) nemesi származású polgáriskolai tanár, író, újságíró, illusztrátor. Amikor az 1880–90-es években rendszeresen tudósította a fővárosi lapokat, akkor bizony „fotóriporterként” le kellett rajzolja az érdekesebb eseményeket és személyiségeket.

Szerencsésnek tudhatom magam, hogy a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Kirendeltsége Könyvtárának kéziratgyűjteményében – egy más téma kutatása kapcsán – rábukkantam Nemes Ödön közel 70 eredeti rajzára és értékes kézirati hagyatéka egy részére. Mivel Nemes Ödön sírja a marosvásárhelyi református temetőben, az én marosvásárhelyi őseim sírjának szomszédságában van, már tízéves koromtól tudatalattimba vésődött Nemes Ödön neve. 

Arra persze sohasem gondoltam, hogy majd 50–60 év múlva nekrológot fogok írni e méltatlanul elfeledett képzőművészről, aki csak azért nem lehetett nagy művész, mert mint árva nem tudta elvégezni a budapesti művészeti akadémiát. Azt gondolom, hogy a mellékelten közölt néhány rajz meggyőzi a Népújság olvasóit, hogy nincs semmi túlzás a vélekedésemben.

De igazából Nemes Ödön azért is megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, mert Erdély nagy történészének, az egyetlen, Corvin-lánccal kitüntetett marosvásárhelyi tudósunknak, Kelemen Lajosnak volt a „mestere”. Mondandóm hitelességéért szó szerint idéznem kell Kelemen Lajos visszaemlékezését Nemes Ödönről. 

„Orbán Balázs művének hatása, Nemes Ödön története

Mikor én Orbán Balázs Székelyföld leírását Koncz György útján megismertem, az a véletlen szerencse az ő egyik rokonánál történt, aki Z. Knöpfler akkor Szentkirály – később Kossuth Lajos – utcai közismert nagyobb házának felügyelője és a gazdának bizalmi embere volt. Koncz György egy alkalommal elvitt a rokonához engem is, s ott láttam meg, s engedélyt kérve mindjárt nemcsak átlapoztam, de olvasni is kezdtem azt a IV. kötetet, melyben Marosvásárhely is benne volt. Sajnos az olvasás akkor csak kóstolónak maradt, de reám a könyv feledhetetlen hatást tett. Eszem folyton azon járt, hogy vajon hogyan juthatnék én e nagyszerű munka elolvasásához.

A gondviselés vagy a jószerencse ehhez is nemsokára hozzásegített egyik osztálytársam, s később hosszú ideig egyik legjobb barátom, ifj. Nemes Ödön útján. Az ő édesapja, id. R. Nemes Ödön marosvásárhelyi polgári iskolai rajztanár és sok évig igazgató volt. Korán elhalt édesanyja unokanővére volt Kemény Zsigmond bárónak, Erdély egyik legnagyobb szellemének. Kemény Zsigmond kiadott vázlatos önéletrajzában maga is említi ezt a nőt, kinek édesanyját mint testvérét Kemény egy időben hosszabb időre felvitte magához Budapestre háztartása vezetésére.

Ez az okos, de könnyelmű gondolkozású nő Budapestről Pusztakamarásra visszakerülve aztán férjhez ment a család ügyvédjéhez, Zilahi Kiss N.-hoz, s ennek Vilma nevű (?) leánya aztán R. Nemes Ödönhöz.

Ez az id. R. Nemes Ödön a régi Zaránd megyének egyik középkori eredetű családjából származott. Ribicén született. Szülőit 1848 őszén ott legyilkolták fellázadt román jobbágyaik, s ettől a sorstól Nemes Ödön is csak úgy menekült meg, hogy egy hűséges idősebb román jobbágyasszonyuk a vérengzés kitörése elől saját házához menekítette, és ott a sütőkemencébe rejtette el a gyermekeket. A vérengző tömeg reátört a házra és az asszonyra is, de az szalmát szórt a kemence szájába, s mivel a dagasztásra előkészített teknőt és kovászt is ott látták, elhitték az asszony meséjét, s továbbállottak a halálra szánt gyermekeket másutt keresni.

Midőn így az első veszélyroham elmúlt, az asszony az alkony beálltával a lakást magára zárva megetette és itatta a gyermekeket, így folytatta a gondozást-őrzést csaknem három hétig. Mikor aztán a magyar hadsereg Erdélybe érkezésének híre Ribicére is eljutott, a szegény jólelkű és hűséges asszony egy éjfél után jól nekiöltözve és egy általvetőbe téve a két megmentett gyermeket (Nemes Ödönt és Albertet), a vállain, illetve hátán bevitte Dévára, s a rokonok kezébe szolgáltatta őket. Ezek növelték aztán tovább a két fiút.

Nemes Ödön, ahogy annyira cseperedett, a nagyenyedi híres Bethlen Kollégiumba került, s ott végezte középiskolai tanulmányait. Innen Budapestre fölvergődve kitűnő rajztehetsége alapján sikerült bejutnia a rajztanárképzőbe, de azt anyagiak híján egy év után ott kellett hagynia, s aztán anyagi nehézségekkel küszködve élt mindaddig, míg 1870 (?)- től a marosvásárhelyi polgári fiúiskolába választották meg rajztanárnak.

A székely fővárosban atájban kezdődött s aztán évekig folyt az a harc, melynek központjában a jeles író-pap, Tolnai Lajos állott. Tolnai regényeiben és több elbeszélésében Marosvásárhely, s részben éppen saját református egyházközsége több vezéremberét dolgozta föl és gúnyolta ki. Az így kiszerkesztett szereplők, de a város olvasóközönsége is könnyen magukra ismerhettek Tolnai markáns rajzaiban, s válaszul őt nemsokára a gyűlölet tengere vette körül.

Tolnai a kitört súlyos és elvadult küzdelmekben nem alaptalanul éppen Nemes Ödönt tartotta a legerősebb és legveszedelmesebb ellenfélnek. A harcok odáig fajultak, hogy Tolnai, nem tudva tollal döntőleg elbánni Nemessel, pap létére tettlegességre vetemedett. Egy alkalommal a várkapuval szemben kezdődő és a Szent György utcai egykori víztelen szökőkúttal szemben nyíló szűk sikátorban találkozva, midőn látta, hogy a dolognak nincsenek tanúi, elvakult gyűlölködésében bottal támadt a hasonló védelmet vagy támadást nem produkálható Nemesre, kit botjával kétszer is megütött.”1

Gondolom, ez a hosszú idézet meggyőzi a kíváncsi olvasót, hogy érdemes 15–20 percet áldozni az emlékének. A Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Kirendeltségének Könyvtárában megtalált gazdag és figyelemfelkeltő kéziratanyagából most közölni szeretnék négy rajzot, a Népújság jóvoltából, elsőként olvasóinak.

Kezdem Nagyszebenről készített „poszterével”, mert 2024-ben ünnepeltük a 800 éves Andreanum emlékét, és Nemes Ödön, mint kiváló rajzoló riporter, sok érdekes személyt és eseményt megörökített.

Folytatom egy torockói párról készített művével, Kovács Miklós erdélyi római katolikus püspökkel és végül testvérének, Nemes Albertnek a színes portréjával. Azért választottam ki ezt a négy művet, hogy belássuk művészetének változatosságát.

Írásom folytatásaként következzen majd Nemes Ödön kézirati hagyatékából néhány népmese és népi mondóka gyűjtése. 

(Folytatjuk)

Nemes Ödön rajzainak lelőhelye és a rajzok hátlapján lévő pecsét: Biblioteca Academiei, Filiala Cluj, Arhiva istorică. Colecția Kemény Sámuel, ass A 18.

1 Kelemen Lajos: Születtem Marosvásárhelyt (Töredékekből összeállította, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Gaal György, KOMP-PRESS, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1993)