Kifakadt a nagy képeskönyvben progresszívék egyik, miniszteri széket is megjárt ifjú titánja, hogy szerinte tombol nálunk a gazdagok szocializmusa, mert a második helyen állunk az európai rangsorban a GDP-arányosan szétosztott állami támogatások nagyságát nézve. Statisztikai szempontból nézve igaza van, de a valóságot nézve egy ilyen nyilatkozat csak azt jelzi, hogy az illetőnek nagyon megárthatott a hirtelen jött hőhullám.
Az elméletben kitűnő szakértők és botcsinálta politikusok egyik legkedveltebb elfoglaltsága a légből kapott és bármiféle kontextust is nélkülöző statisztikai adatokkal való dobálózás, amikre támaszkodva világrengető balgaságokat tudnak mondani. Ugye van egy rangsor, hogy az unió egyes országai a bruttó nemzeti össztermékük (GDP) mekkora hányadát költik állami támogatásokra. Progresszív gazdasági mágusok szerint ez nagyon rossz dolog. Ettől eltekintve rengeteg országban élő gyakorlat, hogy az adott kormányzat gazdaságpolitikájának megfelelően támogatnak bizonyos befektetőket, vagy válsághelyzetben különböző költségeket kompenzálnak, hogy segítsék a gazdasági szereplőket. Például a közelmúlt éveiben a nálunk megvalósult ipari beruházások több mint felénél volt valamilyen állami támogatás. Infrastruktúra-kiadásokra, bérköltségekre, vagy akár közvetlenül pénzben is. Másképpen az adott cégek nem ide települtek volna, hanem egy-két határral arrébb, ahol segítik őket. Ezekben a ráfordításokban GDP-arányosan az európai élmezőnyben vagyunk. Az egy szál gond az, hogy e látványos adat mögött a száraz valóság teljesen más. A román GDP 1,2 százaléka 4,26 milliárd euró. Ugyanebben a rangsorban a hollandok vannak a mezőny végén, 0,5 GDP-százalékkal. Csakhogy az a tulipánok országában a gyakorlatban 5,75 milliárd eurót jelent. GDP-arányosan tehát a fapapucsosok sehol sincsenek hozzánk képest, a valóságban mégis másfél milliárd euróval többet költenek a saját gazdasági szereplőik támogatására. Még ordítóbb a különbség, ha példának mondjuk a németeket vesszük. Amennyiben minden állam a GDP-je egy százalékát költi állami támogatásokra, akkor nálunk mintegy 3,5 milliárd euróról beszélünk, a németeknél 42 milliárdról. És mivel az európai uniónak köszönhetően a gazdasági tér közös, az ezekből a pénzekből támogatott cégek ugyanazon a piacon versenyeznek. Ezért is kéne az ilyen GDP-huszároknak inkább a zárt osztályon hűsölni, mintsem döntéshozói irodákban.
Mert az hosszasan és nagyon tud fájni, amikor az ilyen progresszív lángelmék döntési helyzetbe kerülnek. A pandémia idején, 2020 decembere és 2021 szeptembere között ennek a nyilatkozatnak a gazdája volt a haza gazdasági, vállalkozásügyi és turisztikai minisztere. A legfiatalabb tárcavezetőként még kitüntetett figyelmet is kapott. Különösen a vendéglátósok foglalták imába a nevét, mivel felfüggesztette az üdülési utalványokat, ráadásul a kis- és középvállalkozások támogatására szolgáló félmilliárd eurós alapot is elkaszálta, mivel az ilyen támogatások szerinte torzították a piacot, és sok volt a visszaélés körülöttük. Az ország realitásait ismerve biztos voltak bajok, de az adott időkben sokaknál ezek a pénzek jelentették a különbséget a túlélés és a csőd között. Hogy az ilyen, ideológiai alapú, de a valósággal köszönő viszonyban sem levő döntések miatt hányan dőltek nyomorba, azt még a statisztikákból sem lenne egyszerű kibogozni.
