Temetői graffiti
2014-08-13 15:54:12
- Ötvös József
Azt hittem, új keletű, modern megnevezés, aztán megtudtam, már az ókorban is közkedvelt volt, hiszen megtalálták a római katakombákban vagy éppen Pompejiben.
Azt hittem, új keletű, modern megnevezés, aztán megtudtam, már az ókorban is közkedvelt volt, hiszen megtalálták a római katakombákban vagy éppen Pompejiben. Eredeti jelentése felirat, de megszokott szóhasználattal csak így mondjuk: falfirka. Úgy ötven évvel ezelőtt vált újból divattá Amerikában és a nyugati világban, amikor szürke, igénytelen betonfelületekre jelképes szavakat vagy rajzokat festettek föl, főleg üzleti festékszórókkal. Örök talány számomra: a nyugati világ érkezett ide Marosvásárhelyre, vagy valóban mi léptünk be Európába, de az utóbbi években, évtizedekben Marosvásárhelyen is gyakran látunk – általában az éjszaka leple alatt – festett falfirkákat. S mint bárhol a világon, itt is vannak szélsőséges feliratok, rajzok, és megjelennek kedves, hangulatos graffitik, amelyekkel már mi is meg tudunk barátkozni.
A római katolikus temető felső kápolnájában zajlik a temetési szertartás, egyébként megszokott hétköznapi hangulatban, a hozzátartozók és végtisztességtevők nem nagy száma veszi körül a koporsót. Egy százezer lakos fölötti városban naponkénti esemény, hogy temetésre szól a harang. Múltunk megbecsült történelme a temető, egy kicsit kordivatok átörökítője is fekete márvány sírkövekkel, kopjafákkal, néha még szobrokkal is. Az utóbbi időben nagyon divatba jött a műkő sír, amitől betonrengeteggé változott az ősök emlékeit őrző kegyeleti hely.
A temetőnek – magától értetődően – van egy sajátos hangulata, ami egyben viselkedésre is ösztönöz. Talán azért tűnik fel egy egyszerű kép, egy hétköznapi tőmondat, egy temetői graffiti, amit máshol észre sem vennék. A majdnem egyforma sírok között állva, várjuk a hantolás befejezését, amikor szemem hirtelen megakad egy sírkő feliratán: a márványba bevésett név alá fekete festékszóróval ráírták: „Tati szeretünk”. Automatikusan elmosolyodom magamban, én ilyent még sírkövön nem olvastam. Aztán elmerengek a látottakon: hány fűzfapoéta rímes versét vésették már fel drága pénzen a sírkövekre. Ez a „Tati szeretünk” nem az utókornak készült, hiszen pár esős nap után eltűnik a kőről, s mégis szép üzenet, mert akit a síron túl is szeretnek, az él. Él bennünk, él a lelkünkben.
