Téli szórakozás a régi Vásárhelyen

Már maga a terem is beszélt. Régi időkről, amikor belső falát szebeni mester által 1804-ben készített freskó díszítette, sérült mennyezetén, ahova a Bolyai Könyvtár könyveit tartó polcokat rögzítették, stukkódíszítések maradványai láthatók.

Az előadók mögötti falon a freskómaradványok láthatók (Fotó: Bodolai Gyöngyi)

Már maga a terem is beszélt. Régi időkről, amikor belső falát szebeni mester által 1804-ben készített freskó díszítette, sérült mennyezetén, ahova a Bolyai Könyvtár könyveit tartó polcokat rögzítették, stukkódíszítések maradványai láthatók. Felújítása, hajdani díszeinek visszaállítása már csak idő kérdése, mivel a megye biztosítja erre a célra a támogatást – nyitotta meg Lázok Klára, a Teleki–Bolyai Könyvtár vezetője a Beszélő könyvek előadás-sorozat első rendezvényét. Ez alkalommal a két világháború közötti Marosvásárhely hétköznapjait, ünnepi alkalmait, sportéletét idézték fel személyes élmények, korabeli újsághírek, irodalmi alkotások, fényképek, képeslapok segítségével. Beszélgetőpartnerei Filimon Aurelia Veronica könyvtáros, Székely M. Éva színésznő, Krón Ernő könyvkötő mester és Fodor János történész doktorandusz voltak. A korabeli hangulat megteremtésében a Barabás Olga rendezte műsor szereplői, Tompa Klára, László Csaba színművészek és Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes énekese vett rész.

A témaválasztás annyira sikeresnek bizonyult, hogy a Teleki Téka tágas homlokzati terme, amelyet ezentúl rendezvények megtartására használnak, s az elképzelések szerint a közönség követheti a freskók megújulását, nem tudta befogadni az érdeklődőket.

A forrásanyagot a két világháború között Marosvásárhelyen megjelenő folyóiratok jelentették. E téren Marosvásárhely az ötödik helyen szerepel az erdélyi városok sorában 93 hosszabb vagy rövidebb ideig megjelenő újsággal, heti- és havilappal, amelyek a politikát, a hétköznapokat, a tudományos és művészeti élet szinte minden területét felölelték. A leghosszabb életű Ellenzék, a Bernády Györgyöt támogató A ma, a népszerű Székely napló, a Marosvidék és más újságok mellett 1934-ben egy havi vicclap, a Flekken is megjelent. A lapok többségét a nyomdatulajdonosok érdekei hozták létre – idézte az igényes közíróként is számon tartott Molter Károlyt Fodor János történész, aki szerint a két világháború közötti sajtó élvezetesebb volt a mainál.

Beszámolt a marosvásárhelyi sportéletről, a különböző egyesületekről, amelyek közül a futballcsapat és az úszók érték el a legjobb eredményeket.

A téli hétköznapok világába egy hír vezetett be arról, hogy a marosvásárhelyi sportegyesület az igényes korcsolyasport támogatása érdekében megnyitotta a tornakerti jégpályát, ahol a leszegényedett középosztályra is gondoltak a jegyárak megszabásakor.

A meghívottak a téli sportokkal kapcsolatos emlékeikről számoltak be. Filimon Aurelia nem szerette a telet, bár ügyes fiatalembert kértek fel, hogy korcsolyázni kísérje, Krón Ernő a ligeti befagyott tavon korcsolyázott szívesen. Székely M. Erzsébet gyermekként nagyon büszke volt arra, hogy édesapja kormányos ródlit készített neki. Akkoriban bőven volt szánkópálya a Somostetőn, a Kálvárián, az egyetemnél és a Kövesdombon, sízni pedig csak a gazdagabb vásárhelyieknek volt lehetőségük.

A szórakozást a bálok jelentették, s erről nagyon sok élményük van a meghívottaknak. A két világháború között egyik bál a másikat érte, amit februártól novemberig a sok báli hirdetés bizonyít, amelyek a város társadalmi rétegződését is tükrözik. Az ipari vállalkozások nyomán a nagyvárosi polgárság mellett erős munkásréteg alakult ki, akik igen aktívak voltak a bálok szervezésében, amelyek legrangosabb helyszínei a Kultúrpalota nagyterme, az Apolló és a Transilvania voltak. A meghívottak visszaemlékeztek, hogy a nagyterem székeit, amelyek össze voltak kötve egymással, kivitték a folyosóra, s a zenekar a színpadon játszott. Krón Ernő édesapja bálmester volt, s amikor megbetegedett, az édesapa ruhájában a fia kellett átvegye a helyét. A bálokon cigányzenekarok játszottak, s a díszmagyarba öltözött lányok a palotással nyitották meg a mulatságot. Filimon Aurelia különösen sok emléket őriz a bálokról. Mivel édesapja akkoriban a megyei könyvtár igazgatója volt, a „csodapalotában” lakott a család, s a bálozó ismerősök a lakásukban gyülekezetek, öltöztek át. A fényképeken, amelyeket kivetítettek, díszes selyemruhába öltözött testvérét láthattuk, aki török hölgynek öltözve vett részt egy álarcosbálon. Az élő zenekarok nemcsak a bálokon, más alkalmakkor is jó hangulatot teremtettek, s nyári estéken a vendéglők teraszán zenéltek. A Kultúrpalota moziteremként is szolgált, s a némafilmek korában a földszinten játszó zongorista biztosította a zenei aláfestést – emlékezett Filimon Aurelia.

A harmincas években a gazdasági válság hatására a helyi lapokban megszaporodtak a karitatív felhívások, 1932-ben a munkások karácsonyi bálján munkanélküli társaik javára gyűjtöttek. A református nőszövetség a szegényeknek gyűjtött ruhaneműt a lányiskola Szentgyörgy utcai épületében. 1935-ben a Caritas-iroda egy-két adag karácsonyi ebéd felajánlását kérte, amiért az éhezők mentek el az ételhordó edénnyel.

Sok szó esett a karácsonyi készülődésről is. Krón Ernő elmondta, hogy édesapja könyvkötő műhelyében az év végén volt a szezon, november 12-re készült el a Székely naptár friss kötete 6-7.000 példányban, amin az egész család dolgozott. Mivel a könyvkötészet inkább művészetnek számított, a naptár kiadásából élt meg a család, s taníttatták a hat gyermeket. Díszkönyvkötő édesapjának műhelye előtt gyakran állt meg a ’30-as években Bernády György fiákere, s tízéves kisfiúként ő maga vitt haza egy könyvet „Bernády bácsinak” a Szentgyörgy utcába, aki pár szót is váltott vele.

Filimon Aurelia, akinek édesanyja Ritz lány volt, a nagymama Malom utcai vendéglőjében töltött angyalvárásokra emlékezett, ahol megcsodálták a betlehemeseket, a csillagos gyermekeket. Nagyapja, aki a Ritz-telep tulajdonosa volt, a Marosból kihalászott jégtömböket tárolta a föld alatt, s nyáron szamár húzta csengős szekéren árulták a jeget.

A készülődéshez tartozott a disznóvágás is, ami a Kultúrpalota belső udvarán történt. A palotában akkoriban nemcsak a könyvtár vezetőjének, hanem a portásnak, az orgona-karbantartónak, s emeletenként a tisztaságért, az épület őrzéséért felelős személyzetnek is lakást biztosítottak, s a palotát a központi porszívóval takarították.

Székely M. Éva mozdonyvezető édesapja a leggyönyörűbb fenyőfával örvendeztette meg a családot, ahol már a hónap kezdetétől lázas készülődés zajlott. Csak az alapanyagokat vásárolta meg a család, s azt esténként közösen dolgozták fel. A fára kekszfigurák, piros alma, s többféle ízben, színben házilag készített szaloncukor került. Az ajándékot is saját kezűleg készítették, aminek sokkal nagyobb értéke volt a boltból vásároltnál. A hajnali miséken való részvétel fontos része volt a készülődésnek, s az ünnepen új ruhában illett templomba menni. Ma is érzi a frissen sült kenyér, a kalács, a töltött káposzta, a fenyőfa illatát, s a családban megtapasztalt szeretet, összetartozás érzését próbálta ő is továbbadni – emlékezett a művésznő.

A cselédvilágba nyújtott betekintést Kosáryné Réz Lola karcolata. Bernády karácsonyi köszöntéséről Fodor János beszélt. A régi Vásárhelyen tett képzeletbeli sétát Kásler Magda karácsonyi éneke zárta. Lázok Klára pedig bejelentette, hogy a következő rendezvény témáját a főkancellár szekerében a francia forradalomról becsempészett könyvek képezik.