2020. szeptember 25., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Most lehet?

2020. március 11-e óta nem tartottak hagyományos tanórákat. A koronavírus-járvány miatt az oktatás átkerült az online térbe. Mind a tanárok, mind a diákok közül volt, aki kedvelte és volt, aki nem szerette ezt az oktatási formát. Az általános észrevételek alapján utóbbi tábor volt a nagyobb. 

2020. szeptember 14-én azonban újraindult a hagyományos oktatás, az ország különböző részein, azokban a térségekben, amelyek megkapták a zöld jelzést, vagyis az 1000 főre jutó új esetek száma maximum 1. Maros megyében szinte mindenhol elkezdődik a hagyományos tanítás. A kérdés csak az, hogy meddig fog tartani? Azonban van, ahol hibrid oktatással indult a tanév, és van olyan település is, ahol kizárólag online.

Fél éve kezdődött el az online oktatás, ami akkor derült égből villámcsapásként érte az oktatási rendszert. Próbáltak ugyan ötletekkel előállni, de ezek inkább csak afféle reménytelen próbálkozások és ígéretek voltak. Ezek többsége nem valósult meg, pedig lehet, hogy nagy szükség lett volna rá, illetve nagy segítség lett volna a diákok és tanárok számára egyaránt.

Összeállításunkban Szepessy Lászlóval és dr. Puskás Attilával beszélgettünk.

Fotó: Nagy Tibor (archív)


Szepessy László, 12. osztályos tanuló, a Maros Megyei Magyar Diáktanács elnöke: Tegyük félre a konfliktusokat, és helyezzük a hangsúlyt a szolidaritásra!

– Egy tavasszal készült felmérésből az derült ki, hogy Romániában több százezer olyan diák volt, aki akkor nem rendelkezett internet-hozzáféréssel vagy technikai eszközzel. Emiatt a társadalomban levő szakadékok még jobban elmélyültek, hiszen a képzett iskolákban tovább tudtak tanulni, viszont ahol nem volt internet vagy eszközök, ott nem. Mi, a Román Országos Diáktanáccsal közösen, fel is kértük a minisztériumot, hogy orvosolja a helyzetet, de szeptember 7-én is csak annyit mondott a tanügyminiszter, hogy folyamatban vannak az ügyek. Nem mondtak sem konkrét számokat, sem konkrét eseteket, azt mondták, hogy amint tudják, beszerzik ezeket az eszközöket. Ez pedig hatalmas gond, várjuk, hogy a kormány és egyéb szervek segítsenek, hogy mindenki tudja gyakorolni az alapvető jogát, azaz tanulhasson.

Az előző tanévben teljességgel bebizonyosodott, hogy Románia nem a digitalizáció őshazája. Azt láttuk, hogy voltak tanárok, akik egyből tudták kezelni a digitális tér nyújtotta lehetőséget, viszont voltak olyanok is, akiknek egy kicsit nehezebben ment, és segítségre szorultak. De úgy gondolom, hogy aki kért, az kapott segítséget a diákoktól. Olyan térségekben, ahol lehetőség volt rá, mindenki megpróbálta a lehető legjobban átadni a tudást, azonban nem mindenütt jártak sikerrel.

Felmerül a kérdés, hogy idén, ahol online oktatás lesz, jobb lesz-e a helyzet. Kezdjük a történet legelején. Kitört a koronavírus, azt lehet mondani, hogy nem számítottunk rá. Viszont volt fél év kényszerszünet, amiből 3 hónap vakáció volt. Ebben az időszakban fel lehetett volna készülni arra, hogy miként kezdődjön a következő tanév. Mégis szeptember 7-én úgy meglepődött a tanügyminiszter, hogy kezdődik az iskola, mint ahogy télen meglepődnek a hótól, vagy legalábbis ez látszott az arcán a szeptember 7-i sajtótájékoztatón. 

Még mindig vannak problémák. A korlátozások miatt nem biztos, hogy egy 25-30 főből álló osztály elfér a teremben, a távolságtartás miatt. Továbbá van, ahol hibrid oktatás lesz, és van, ahol online kezdődik a tanév. Mindenképpen nehézségek vannak, de mi azt tudjuk javasolni mindenkinek, hogy tegyük félre a konfliktusokat, és a szolidaritásra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki tudjon tanulni. A diákok segítsék a tanárok munkáját, de ők is próbálják megérteni, hogy ez egy nehéz helyzet, és segítsenek ők is rajtunk, hogy minden diák tudja folytatni a tanulmányait. 

A felsoroltakon kívül még van egy probléma: iskolakezdéskor és az ősz beálltával meg szokott jelenni az influenza, aminek majdnem ugyanazok a tünetei, mint a koronavírusnak. Tartunk attól, hogy lehet, valaki valamilyen betegségtől szenved, amit nem a koronavírust okoz, de emiatt is bezárhatják az iskolát két hétre. Talán ez a legveszélyesebb. Sokan életünk egyik legnagyobb vizsgája előtt állunk, hiszen az érettségi meghatározhatja az életünk nagy részét. A legrosszabb az egész helyzetben a bizonytalanság, bele sem merek gondolni, hogy milyen lenne az, ha két hetet járnánk, két hetet nem, egy hetet újra, és így tovább. Szerintem most az a legfontosabb, hogy mindenki fogadja el, hogy ez a járvány létezik, védekezzünk ellene, mossunk kezet, tartsuk be a rendelkezéseket, és alkalmazkodjunk a helyzethez.

Kötelező a maszkviselés, ami segít megállítani a vírus terjedését, vagy legalábbis csökkenti a megbetegedés esélyét. Azonban a kisebbekkel, az elemisekkel sokkal nehezebb megértetni azt, hogy miért kell kötelező módon maszkot hordjanak. A tanítók és tanárok biztos, hogy játékosan, barátságosan és nyugodtan el tudják nekik magyarázni, hogy ez, bár kellemetlen, de nagyon fontos. Meg kell velük értetni, hogy a szüleikért, a családjukért, a nagyszüleikért és a barátaikért hordják a maszkot. Egyértelműen kellemetlen mindenki számára, de ha az óvintézkedéseket mindenki képes betartani, meg tudjuk fékezni a vírust, és a hagyományos módon folytatódhat az oktatás is.

Szepessy László 

Forrás: Facebook


Dr. Puskás Attila, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára: Nem tudjuk, mi lesz hosszú távon

– A koronavírus-járvány kezdetén nagyon sok családnak nem volt internet-hozzáférése, vagy nem álltak rendelkezésre technikai eszközök. Amennyiben a helyzetet jelenleg hivatalosan, intézményes szempontból nézzük, akkor el kell mondani, hogy nem történt nagy előrelépés. Tehát az állami támogatás, az állami segítségnyújtás akadozik, nem tudok arról, hogy jelenleg kaptak volna segítséget a diákok vagy a szülők. Hogyha a családok egyéni úton-módon megoldották ezt a kérdést, akkor van számítógép és internetkapcsolat, ha nem, akkor nincs, hiszen ennek a kérdésnek anyagi vonzata is van, tehát amennyiben a család be tudott fektetni ebbe, akkor megoldotta, ha nem, akkor sajnos a gyermekeknek a helyzete változatlan, vagyis a technikai felszereltség ugyanolyan szinten van, mint a járvány kitörésének pillanatában. 

A tanárok szerencsére részt vehettek különféle online felkészítőkön. Ez nagyban függött a tanárok kíváncsiságától és tudásvágyától. Az a tanár, aki szeretett volna ebben fejlődni és az új lehetőséget megismerni, beiratkozott továbbképzőkre, és megoldotta magának ezt a kérdést. A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban az informatika szaktanárok tartottak háromnapos felkészítőt a kollégáknak. Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a pedagógusszövetség szintén szervezett továbbképzőket, a Bolyai Nyári Akadémián is volt olyan továbbképző, amelyen az új platformokkal ismerkedhettek a tanárok, tehát segítséget kaptunk mind az iskolától, mind pedig a pedagógusszövetségtől. Ezek a felkészítők mindenképpen hasznosak voltak. A hatékonyságukat még a sok-sok gyakorlati óra fogja majd megadni, ugyanis nem könnyű egy olyan tanárnak beleszokni ebbe az új világba, aki most találkozott életében először ezekkel a platformokkal, legyen akár idős, akár fiatal. A tanár tanítás közben arra koncentrál, hogy a tananyagot átadja, és most emellé még bejött ez a technikai kérdés is. Ilyen szempontból én úgy gondolom, hogy ennek a hatékonyságával még várni kell, idővel ezek az órák is egyre jobbak lesznek, valamint a tanárok is beleszoknak az új helyzetbe. A kérdés csak az, hogy meddig kell ezt az oktatási formát fenntartani.

Szeptember 14-én az ország nagy részében elkezdődött az iskola, Marosvásárhelyen is. Az oktatási intézményekben pedig kötelező a maszkviselés. Ezt a törvény erejével kell betartatnunk, hiszen előírás, hogy maszkban kell lenni. A tanárok is kötelezően maszkot kell viseljenek, és erre a diákokat is fel kell szólítsák. A kérdést itt úgy is megközelíteném, hogy milyen maszkkal kell ülni, mert tudjuk, hogy többféle maszk van, és meg kell nézni, hogy melyik az a típus, amelyik kevesebb nehézséget okoz a lélegzetvételnél. Én úgy látom, hogy ez mindenképpen kellemetlen, de az előírásokat muszáj betartani, mert másképp veszélyeztetjük a körülöttünk lévők egészségét és a sajátunkat is.

További kérdés az, hogy meddig fog tartani a hagyományos iskola ott, ahol egyáltalán elkezdődik. Meglátásom szerint ez nagyban függ a járványgörbe alakulásától. Abban az esetben, hogy ha nem csak a maszkviselésre, hanem a rendszeres kézmosásra, az intenzív kontaktus kerülésére és a távolságtartásra is tényleg odafigyelünk, valahogy el lehet kerülni azt, hogy visszajussunk oda, ahol tavasszal voltunk. Mi az iskolában odafigyelünk, és felhívjuk a gyermekek figyelmét a kézmosásra és távolságtartásra, a következő két hétre a mi iskolánk az előírások szerint rendezkedett be. Viszont ha bármilyen fertőzésveszély felmerül, ha három gyermek vagy akár tanár is már fertőzött, akkor tudjuk, hogy az az iskola piros zónába kerül. Nagyon nyitott kérdés az, hogy mikor tér vissza a normalitás és a szemtől szemben történő oktatás.

Még az influenza is gondot jelenthet, hiszen hasonlók a tünetei, mint a koronavírusnak. A jelenlegi időszakban még nagyobb felelősség hárul a szülőkre. Amennyiben tüneteket észlelnek a gyermeküknél, ne küldjék őket iskolába, hanem vigyék orvoshoz. Amint mi, tanárok egy gyermeknél ezeket a tüneteket észleljük, rögtön az iskolaorvoshoz küldjük. Reméljük, hogy erre nem kerül sor.

Puskás Attila 

Forrás: Marosvásárhelyi Rádió/Nemes Attila