A népszámlálók kilátásba helyezett kedvességétől, engedékenységétől meg is hatódhatnánk, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a megosztásunkra törekednek.
Öt székely, öt csángó hány magyar? – tehetjük fel a kérdést az októberre tervezett népszámlálás végső adatainak tükrében a gyermekkorunkban hallott öt görögről és öt törökről szóló csalafinta találos kérdést átalakítva. Elgondolkozhatunk azon is, hogy ungurok vagy magyarok vagyunk, hisz a népszámlálással kapcsolatos sajtótájékoztatón úgy nyilatkoztak, hogy senkit sem fognak korlátozni nemzetiségi hovatartozásának a megvallásában. Erre hozták fel példaként, hogy nevezhetjük magunkat a magyar (maghiar) mellett ungurnak is, ahogy valójában más népek neveznek bennünket, akik Magyarországot is (H)Ungária néven emlegetik. Ami egyébként nem ritka szokás Európában, hisz a finnek „suomalaiset”-ként nevezik meg magukat, s a „deutsch”-okat mi mondjuk németeknek vagy germánoknak.
A népszámlálók kilátásba helyezett kedvességétől, engedékenységétől pedig meg is hatódhatnánk, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a megosztásunkra törekednek. Hisz a többség számára jobban hangzik, ha a Maros, Hargita és Kovászna megyében 2002-ben magát magyarnak való 665.000 személy közül egyesek a székelyt fogják nemzetiségként bediktálni. Ahogy az is más arányt jelent, ha a moldvai magyarok csángóként szerepelnek, akiket a többségi történelemfelfogás szerint a románokhoz kell besorolni. Holott a legutóbbi antropológiai kutatások pontosan kimutatták, hogy a Kárpát-medencében a csángók tekinthetők a legősibb magyaroknak. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy egy részük már beolvadt és valóban románnak érzi, vallja magát. A nemzethez tartozás ugyanis az azonos kultúra és anyanyelv alapján történő vállalás kérdése. S mi, székely-magyarok vagy csángó-magyarok, bár regionalizmusoktól tarkítva, ugyanazt a magyar anyanyelvet kaptuk örökségül. Az pedig nemcsak a népszámlálóktól, tőlünk is függ, hogy kit győznek meg arról, hogy ungurként szerepeljen. Ha a napokban hivatalosan is nyilvánosságra hozott megosztó szándék a megyei főbiztosok tudatlanságából adódik, akkor sürgősen mást kellene keresni helyettük. Ha fentről jövő sugallatra tették ezeket a kijelentéseket, akkor a forrásnak kellene utánanézni. Még akkor is, ha sokan, a próbanépszámláláskor tapasztalt elutasítás és érdektelenség láttán eleve kudarcnak jósolják az októberben esedékes számbavételt. Amellett, hogy egész falvak lakossága tartózkodik külföldön, sok helyen egyszerűen nem engedik be a biztosokat. A lakásra, társadalmi helyzetre vonatkozóan ugyanis sok kérdés szerepel az űrlapon, amit a nem törvényes úton járóknak kellemetlen bevallani.
De hagyjuk a találgatásokat, s összpontosítsunk arra, hogy öt székely és öt csángó, bárhogyis számoljuk is, összesen tíz (székely- és csángó-) magyart jelent.
