Tabutéma, kényelmetlen – ki segít a fiataloknak?

Kamaszkori női gondok

Romániában a szexuális nevelés, a védekezés, de még a menstruációs higiénia is gyakran tabutémának számít, a szülők az iskolától várnák el, hogy ilyen jellegű információkkal ellássa a fiatalokat, az iskola álláspontja pedig sok esetben az, hogy ilyen kényes témáról a szülőnek illene beszélgetnie a gyermekével. A fiatalok meg gyakran két szék között a padlóra esnek, a világhálón, kétes tartalmakból próbálnak tájékozódni, szakorvosi vélemény hiányában, a szülő tudta nélkül, találomra kérnek fogamzásgátló tablettát a patikában. A kamasz lányokra leselkedő veszélyekről, a nővé válási folyamat során tapasztalt nehézségekről beszélgetett a Vásárhelyi Forgatag Duma-terében Vlej-Gáll Orsolya dr. Bakk-Miklósi Kinga egyetemi tanárral, pszichoterapeutával, valamint dr. Ladányi Emmánuel szülész-nőgyógyász szakorvossal.

– A 21. században három tabutéma van, az egyik a szexualitás, a második a pénz, a harmadik pedig a vallási hovatartozás. Sajnos azt látjuk, hogy a tendencia az, hogy az oktatásban ne legyen helye, szerepe, ne legyen külön tantárgy a szexuális nevelés, talán az egészségügyi nevelés részeként szóba kerülhet, de félnek tőle. Fontos megjegyezni, hogy a szexuális nevelés nem egyenlő a szexuális felvilágosítással. Ez utóbbi sem kellene egy-két alkalomra korlátozodjon, mint ahogyan az az iskolában történik, a szexuális nevelés azonban egy életen át tartó folyamat. Már kiskorban elkezdődik, és nem a szexről szól, hanem a nemi szerepekről, és hozzátartozik az intimitásról való beszélgetés, például már óvodáskorban lehet arról beszélni, hogy a fiúcska hogyan „udvaroljon” a kislánynak, esetleg fogja meg a kezét, és ha a kislánynak ez nem felel meg, hogyan mondjon nemet. Az erről való beszélgetés a családban kezdődik, de nem is csak a beszélgetés, hanem az ezzel kapcsolatos egészséges megnyilvánulás, a minta, hiszen az, hogy a szülő tudjon erről beszélni, azon is múlik, hogy ő maga hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez a saját életében – véli dr. Bakk-Miklósi Kinga.

Nem beszélünk róla, mert kényelmetlen

Dr. Ladányi Emmánuel szerint elsősorban a szülők „félnek” ettől a témától, a mai napig jellemző az a mentalitás, hogy nem beszélünk róla, mert kényelmetlen.

– A pubertáskor kezdete akkorra tehető, amikor megtörténik az első menstruáció, világviszonylatban ez átlagban 12–13 éves kor között mozog. De változó, vannak bizonyos elszigetelt népcsoportok, ahol 9 év az átlag, és van, ahol 16, tehát nem feltétlenül jelent gondot az, ha valakinek 14–15 évesen jön meg az első menstruációja, mint ahogy az sem, ha valakinek 10 évesen. Elsősorban a szülő feladata, hogy megfelelő kapcsolatot alakítson ki a lányával, hogy beszélni tudjanak erről a témáról. Gyakran a nőgyógyászati vizsgálatokon találkozunk olyan helyzetekkel, hogy az anyuka nem tudja, mikor volt az első menstruációja a lányának, rendszeresen menstruál-e vagy sem, de olyanokkal is, amikor a kamasz lány félve jön be a rendelőbe, mert nem mer beszélni az édesanyja előtt. Ez nincs rendjén, hiszen nem a tizenéves lánynak, hanem a szülőnek kellene észrevennie, ha valami gond van a gyerekével ezen a téren, például túlságosan nagy mennyiségű a havi vérzés, vagy éppen rendszertelen, és érdemes szakemberhez fordulni – hangsúlyozta a szülész-nőgyógyász. Arra, hogy mikor kell először nőgyógyászhoz menni egy kamasz lánynak, a szakember elmondta: ha minden rendben van, nincsenek különösebb panaszok, akkor a szexuális élet megkezdése után kellene elkezdeni rendszeresen vizsgálatra járni, ugyanis ezáltal rengeteg olyan rizikófaktor merül fel, amely számos problémához vezethet.

Nem kellemes, de szükséges

Köztudott, hogy az első nőgyógyászati vizsgálat mindig rengeteg izgalommal jár, dr. Ladányi Emmánuel szerint azonban testileg egyáltalán nem kell készülni a vizsgálatra, a lelki felkészülésben pedig az édesanyának van nagy szerepe, hiszen ő nem előszőr jár nőgyógyásznál, tudja, mivel jár. 

– Amikor egy kislány sürgősségi problémával érkezik a rendelőbe, mindig behívom az anyukát is, mert ő az egyetlen, akiben akkor, ott bízik a gyerek, függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatuk – hangsúlyozta a szakorvos.

Dr. Bakk-Miklósi Kinga szerint ez a történet háromszereplős, a fiatal lány, a nőgyógyász és jó esetben a szülő is részt vesz benne. Ideális eset az, amikor az anyuka elkíséri a gyerekét, ugyanis, mint mondta, nagyon sok fiatal lányról tud, aki egyedül megy a nőgyógyászhoz, nem az édesanyja vagy egy másik családtag kíséretében. Ez is a bizalmi kapcsolaton múlik, ha addig ez nem volt meg a szülő és gyerek között, hiába várjuk, hogy elhiggye, hogy bízhat bennünk. Ideális esetben, amikor együtt mennek el a vizsgálatra, az alkalmat valószínűleg megelőzte már erről egy beszélgetés az édesanya és lánya között, amikor a szülő arról is mesél , hogy neki milyen volt az első ilyen tapasztalata. Azzal, ahogy az anya viszonyul ehhez a kérdéshez, sok mindent átad a lányának. Nem kell hazudni, el lehet mondani, hogy nem feltétlenül kellemes a vizsgálat, de azt is, hogy miért szükségszerű. Fontos ugyanakkor, hogy a nőgyógyász nyitott és empatikus legyen, hogy akár azt is meg lehessen neki mondani, hogy bemenjen-e a rendelőbe az anyuka vagy sem. Hasonlóan vélekedik a szülész-nőgyógyász szakorvos is, aki hozzátette, valóban sok múlik az orvos hozzáállásán, kulcsfontosságú az empátia, a türelem annak érdekében, hogy ne legyen kellemetlen, elriasztó élmény a vizsgálat, hiszen ez esetben többé nem fog nőgyógyászhoz menni a fiatal lány. Ez esetben megtörténhet, hogy négy-öt év múlva egy olyan problémával tér vissza, amit könnyedén ki lehetett volna szűrni, ha rendszeresen jár szakvizsgálatra.

– Fontos hogy azokra a lányokra, akik először járnak nőgyógyásznál, akár kétszer annyi időt szánjunk, mint azokra a páciensekre, akik sokadjára érkeznek rutinvizsgálatra. Konkrétan, részletekbe menően és érthetően el kell mondani, mi fog történni, de az orvos hozzáállása is fontos, hogy ne kínszenvedésként élje meg a fiatal lány a vizsgálatot – hangsúlyozta.

Kétévente ajánlatos felkeresni a nőgyógyászt

A kérdésre, hogy milyen gyakran ajánlott eljárni a nőknek nőgyógyászhoz, dr. Ladányi Emmánuel megjegyezte, kissé eltérés van a szakmai ajánlások, illetve aközött, amit javasolni kell Romániában. A szakirodalom szerint a 21 évnél idősebb nők háromévente kellene citológiai vizsgálatra menjenek, harminc év fölött pedig ötévente ajánlott egy komplexebb vizsgálat, azaz citológia, amely a rákos sejtek jelenlétét vizsgálja a méhnyak felületéről származó sejtekben, illetve HPV-teszt is szükséges, hogy megnézzék, van-e potenciálisan rákkeltő HPV-törzs az illető szervezetében. Romániában azonban ez nem így működik, a mindennapok tapasztalata az, hogy ha valakinek azt mondja az orvos, hogy három év múlva menjen ismét vizsgálatra, akkor általában öt év is eltelik, amíg eljut ismét egy szakemberhez. Ezért azt szokták javasolni, hogy kétévente végezzenek szűrővizsgálatot, a tapasztalat ugyanis az, hogy Romániában az emberek nem szívesen járnak szűrővizsgálatokra, holott országunk élmezőnyben van a méhnyakrák tekintetében.

A kiskorú terhességek terén is élmezőnyben 

Románia a kiskorú terhességek terén jelenleg európai viszonylatban a második helyen áll, sokáig első helyen voltunk, Bulgária azonban megelőzött. Országunkban a kiskorúak terhességének aránya 9 százalék, ami azt jelenti, hogy száz szülésből 9 esetben kiskorú az anya. A nemzetközi adatok 4 százalékról beszélnek, mi ennek több mint a kétszeresénél tartunk – világított rá dr. Ladányi Emmánuel.

A másik terület, ahol ugyancsak élmezőnyben vagyunk, a méhnyakrák: nálunk a legmagasabb azoknak a száma, akik súlyos, előrehaladott stádiumban kerülnek diagnosztizálásra, illetve nálunk halnak meg legtöbben ebben a betegségben. A szakorvos Ausztráliát említette pozitív példaként, ahol 2007-től beiktatták a kötelező oltások sorába a HPV-védőoltást is, és jelenleg ott tartanak, hogy az ausztrál egészségügyi minisztérium közlése szerint 2035-re a méhnyakrák már nagyon ritka betegségnek fog számítani az országban. 

– Eközben Romániában az a téma, hogy beadják-e a kislányoknak a HPV-védőoltást vagy sem. Ez egy olyan ráktípus, amely védőoltással megelőzhető, mégsem élnek ezzel a lehetőséggel – mutatott rá a szakorvos.

Az egészséges védekezés a legfontosabb

A fiatalok körében a szexuális élet megkezdése is eléggé előretolódott, így rendkívül fontos, hogy megfelelő információkhoz jussanak a védekezési lehetőségek kapcsán – hangzott el a beszélgetésen.

Dr. Ladányi Emmánuel szóvá tette, sok esetben találkoznak fiatal lányokkal a nőgyógyászati ambulancián, akik abortuszra érkeznek. Ha valaki 15–16 évesen jön, és azt kéri, hogy végezzenek el egy műszeres abortuszt, az komoly lelki traumával jár, tehát fontos az egészséges védekezés. A szakember szerint a leghatékonyabb védelmet a gumióvszer nyújtja, ugyanis ez nemcsak a nemkívánt terhességtől, hanem a nemi úton terjedő betegségektől is véd. A szájon át szedhető fogamzásgátló tabletták kapcsán a nőgyógyász elmondta, gyakori, hogy a fiatalok nem fordulnak a szülőhöz, sem szakemberhez, hanem az ugyancsak kiskorú partnerrel bemennek a patikába, és kérnek egy fogamzásgátló tablettát. Optimális esetben a gyógyszerész egy olyan készítményt ad, aminek minimális a hormontartalma. A helyes út viszont az lenne, ha ezt megelőzően a fiatal tanácsot kérne egy szakembertől, nőgyógyásztól, vagy legalább a családorvostól. Nem mindegy, hogy milyen készítményt adnak neki, ugyanis a piacon jelenleg több mint százféle termék van. Amennyiben szakemberhez fordul, megvan a lehetőség, hogy a lány elmondja, olyan tablettát szeretne, amitől esetleg elmúlnak a pattanásai vagy kevésbé zsírosodik a haja. Olyan széles a paletta, hogy minden kérésre tudnak megfelelő készítményt adni, nem szabad bemenni a patikába, és találomra levenni a polcról egy terméket, hanem célzottan kell kiválasztani, szakember segítségével.

Az esemény utáni tabletták kapcsán is az a tapasztalat, hogy sok esetben nincsenek tisztában a fiatalok azzal, hogy ezeket mikor és miként kell bevenni. 

– Gyakran úgy veszik, mint a cukorkát, hiszen akár hajnali 4-kor is be lehet menni egy nonstop gyógyszertárba, és kérni. Ha egyszeri alkalommal veszi be valaki, vészhelyzetben, nincs gond, de ha egy hónap leforgása alatt, azaz egy menstruációs cikluson belül kétszer-háromszor szed ilyet, annak már komoly következményei, kockázatai lehetnek. Ezek hormontartalmú készítmények, amelyek megakadályozzák, hogy létrejöjjön a megtermékenyülés, ám ha túl későn veszik be, és már megtörtént a megtermékenyítés, hasztalan. 

Az aktust követő első 72 órában bizonyított a hatásuk, de minél korábban veszik be, annál hatékonyabbak – hívta fel a figyelmet a szakorvos.

Az internet nem a leghitelesebb tanácsadó

Dr. Ladányi Emmánuel megjegyezte, két évvel ezelőtt végzett egy kutatást a 14–18 év közötti lányok körében, szinte 300-an töltötték ki a kérdőívet erdélyi magyar középiskolákból. A cél az volt, hogy felmérje a menstruációs higiéniával, illetve a szexuális neveléssel kapcsolatos tájékozottságukat. A kérdésre, hogy honnan tájékozódnak a menstruációval kapcsolatos higiéniai szabályokról, szerencsére toronymagasan vezetett a „szülőtől”  válasz, viszont a második helyen az online felület állt, nem pedig a pedagógus vagy az iskola. 

– A romániai oktatási rendszerben ez a kérdés be van seperve a szőnyeg alá. Az online tér nagyon jó dolog, hasznos is tud lenni, ha tudjuk, hogy honnan szerezhetünk megbízható, pontos információkat, viszont általában ezt nem tudják a fiatalok – hangsúlyozta.

Egy ártatlannak tűnő kép rengeteg kellemetlenséget szülhet

A világháló veszélyeiről szólva dr. Bakk-Miklósi Kinga egy, a fiatalok körében újabban igen elterjedt jelenségre, a szextingre hívta fel a figyelmet. Az eredetileg a „szex” és „texting” (azaz sms-küldés) szavak összevonásából keletkezett kifejezés a felhasználó által saját magáról készített szexuális tartalmú, provokatív, meztelen vagy félmeztelen képek, videók vagy szexuális felhívást tartalmazó üzenetek továbbítását jelenti mobilhálózaton vagy az interneten. Az ilyen tartalmak továbbításának kockázata, hogy a címzett azokat bárkivel, akár a tágabb nyilvánossággal is megoszthatja, így a küldő kiszolgáltatja, zsarolhatóvá teszi önmagát. A pszichoterapeuta szerint a fiatalok gyakran pózolnak, lefotózzák például a felsőtestüket, hogy megmutassák, milyen szépen lebarnultak a nyaralás alatt, és elküldik azt az osztálycsoportba vagy egy-két embernek, aztán kikerül a világhálóra, onnan pedig már nem lehet letörölni.

– Ártatlan kis gombnyomásnak tűnhet az egész, de igen kompromittáló lehet hosszú távon – figyelmeztetett a szakember.