SZURKOS JUDIT szül. SZENTE
Bús temető csendes susogása, oda járok hozzád kilenc éve már.
Csendes földhalom mellett állok, s mint a sír, én is csak könnyes szemmel hallgatok.
Az igazi könnycsepp nem az, ami a szemünkből hullik és végigcsorog az arcunkon, hanem az, ami a szívünkből hullik és végigcsorog a lelkünkön.
Sírodra teszem a virágot, a szél zúgását hallgatom.
Minden virág beszél, amit sírodra teszek, minden virág elmondja: örök az arcod, nem száll el szavad, minden mosolyod a lelkemben marad.
A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szívemben örökre megmarad.
Szememben könnyekkel, soha el nem múló, mély fájdalommal és szeretettel emlékezem szeptember 3-án drága feleségemre,
SZURKOS JUDITRA
szül. SZENTE
halálának kilencedik évfordulóján.
Csillagok közt élsz már,
Angyalok közt jársz,
Ott, hol csendből épül vár,
S igaz lelkedre
Isten vigyáz már.
Csendes álmod fölött őrködik a szeretetem és a megemlékezésem.
Szerető férjed, Géza. (16987-I)
Hosszú útra mentél, mindenkitől távol,
mi tudjuk csak egyedül, mennyire hiányzol.
Számunkra Te sosem leszel halott.
Emléked szívünkben örökre megmarad.
Amíg élünk, szeretünk, soha nem feledünk!
Fájó szívvel emlékezünk szeptember 3-án drága nővérünkre,
SZURKOS JUDITRRA
szül. SZENTE
halálának kilencedik évfordulóján.
Szerető, gondoskodó szíved pihenjen a föld alatt. A Jóisten adjon Neked csendes, békés nyugodalmat!
Testvéreid: Gyuszi és Mónika családjukkal. (16988-I)
