V. M. és a Péterek
2026-11-02 15:00:00
- Kuszálik Péter
Vámos Miklós a névcseréivel kapcsolatban azt is megemlítette, hogy Tibor és Miklós helyett inkább a Pétert kellett volna választania, mert a magyar irodalomban ez a keresztnév az írói karrier biztos garanciája. A föllelhető életrajzok szerint a Miklós névvel is szép karriert futott be, ráadásul az életpálya még nincs lezárva, mert ő még él, de a szóban forgó Péterek már kiléptek a rendszerből [Nádas (1942–2026); Kántor (1949–2021); Esterházy (1950–2019)]. Mindhárman híres tollforgatók voltak, ők alkották a ’tejszínhabot’, akik 1940 után születtek és a 21. század húszas éveiben távoztak. ▪ Minyával kikerestettem a 20. századi, Erdélyben született (és az írói mesterség valamelyik ágát művelő) Pétereket, hadd lám, mi mekkora csapatot tudnánk kiállítani. Első próbálkozásra négyet talált: Marosi (1920–1998); Cseke (1945–); Egyed (1954–2018); Demény (1972–). Noszogatnom kellett, erre a paksaméta aljáról még három nevet húzott elő: Szele (1940–); Tömöry (1943–2026); Kuszálik (1949–). A hét közül egyik sem érte utol a magyarországi Péterek hírnevét, ám jólesett olvasnom, hogy ötnek Kolozsvárott rengett a bölcsője, ezek szerint a Kis-Szamos partjain is teremnek még betűvetők. (Az összehasonlítgatások amúgy sem működnek, mivel V. M. más területen működött, nem ott, ahol az erdélyiek.) ▪ Közbevetőleg egy adalék a múlt héten idézett jellemzéshez. Nagy Gabriellától származott a citátum: Vámos „Azt állítja magáról, hogy szeret írni.” Október 26-án este találtam az interneten egy friss interjút, amelyben Balázsy Panna és Wágner Tamás kérdezgette a mestert. A ’Csak szabadon’ podcast 36. percében hangzott el a következő félmondat, amely minden kétséget kizáróan rögzíti a tényállást: „szeretek írni, de most már tudok is”. Oké, akkor ezt is kipipálhatjuk.
Már a régi görögök is tudták: nem érdemes energiát feccölni a reménytelen próbálkozásokba, de V. M. mégis kimondta: „De jó volna újrakezdeni.” (litera.hu, 2025. jan.) Khm. Ha sikerülne bármilyen újrakezdés, akkor az mindenképpen a jövőben történne, ezért alkalmasabb a ’lenne’ alakot használni a ’volna’ helyett. (Mondom én.) Ha csak egy alkonyati séta során (őszi hangulat, vízpart, szomorúfűz stb.) álmodozik a delikvens, akkor minden elképzelhető, ám a megvalósítás továbbra is kétséges. Több epizódot találtam V. M. szövegeiben, amelyek az újrakezdést motiválják. (1.) Hajdani tanárára így emlékezett: „Sok olyasmit tanultam tőle, amit a szüleimtől kellett volna, ők azonban [a saját betegségük miatt] nem foglalkoztak velem.” (M. V.: Igen, 130. p. Egyebütt ezt írta: „Valójában önmagamat neveltem fel.”) ▪ (2.) Korán induló írói pályáját beárnyékolta a Kádár-rendszer ’puha’ diktatúrája: már a katonaságnál csőbe húzták, a bajtársai által lefényképezett jegyzetfüzet szolgáltatta a bizonyítékot. Utóbb rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, havonként kellett jelentkeznie ’beszélőre’; azzal vádolták, hogy az eszméi „államellenesek voltak”. (Rangos Katalin-interjú, 2025. jan.) ▪ (3.) Két fölbontott házasság emléke is nyomasztja, talán ezeket is ’újra kellene játszania’.
A ragyogóbb életút reménye már a kezdeténél elúszott, ui. V. M. 1950. jan. 29-én született, s így 30 nappal lemaradt a tuti boldogságról. Merthogy az 1949. dec. 31-i dátum a következő fantasztikus hozadékkal járt volna: „Ha a 9-es számmal végződik a születési éved, te más vagy, mint a többiek” (femina.hu, 2026. febr. 20.) ▪ Én bizonytalanul mozgok az ’újrakezdés’ ingoványos területén, mert mindig a kézzelfogható dolgokban bíztam: a számmisztika és az asztrológia egyaránt távol állnak tőlem, azzal sem vagyok tisztában, hogy a koraszülöttek a ’jóváhagyott reinkarnáció’ során megkaphatják-e az első alkalommal elmaradt két hónapot, vagy hét hónaposakként kell kezdeniük ismét? (V. M. koraszülöttként megúszta az akkori szovjet inkubátorok okozta tragédiákat, vélhetően a 21. századi újjászületés jobb körülményekkel kecsegtet.) Nem ártana egy információs szeánszot tartania valamely beavatott mesterrel, hogy kellő időben és módon felkészülhessen a ’reneszánszra’. Az író több alkalommal is említette, hogy jó kapcsolatokat ápol Müller Péter ezoterikus szakértővel, aki majd egy szuper horoszkóppal kedveskedhet fiatalabb barátjának, ’sze a beavatottak számára a protekció sem lehet probléma. ▪ M. P. hírnévben meg lájkvadászatban is az erdélyi pórok fölött áll, néhány évvel korábban Vásárhelyen is telt házas előadást tartott (2009. szept. 16.: Belső utakon – Önmagunk felfedezése). ▪ Jellemzésül még két ’trófeát’ idézek M. P. életrajzából: 1997: a drámaírók világversenyén Lugosi – A vámpír árnyéka című színművéért elnyerte az Onassis-díjat. ▪ 2019-ben a Kossuth díjat „Kimagasló színvonalú regényeket és nemzetközi szinten is sikeres színpadi műveket magába foglaló drámaírói életműve, több mint hat évtizedes dramaturgi munkája, valamint a spiritualitás témakörében alkotott, főként a test és lélek harmóniájának kereséséről szóló, nagy népszerűségnek örvendő könyvei elismeréseként” kapta meg. (Khm. Ha sikerült volna a „harmónia keresése” által valamilyen konkrét eredményt is felmutatnia, akkor vajon mivel díjazták volna?) Müller ezoterikus ügyekben utazik [„Könyvei minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legsikeresebb ezoterikus kötetei közé tartoznak, ezt jelzi a több százezer eladott példány.” (moly.hu/életrajz)], s azt sem tartom kizártnak, hogy emberfeletti képességei is vannak. Egy másik aggályos dolog sokkal frissebb. Müller a minap azt nyilatkozta: „sose gondoltam volna, hogy az utolsó éveim lázas szerelemben telnek majd” (blikk.hu, okt. 11.). (Nota bene: a felesége egy éve halt meg, 95 évesen.) Szerintem ez nem fér össze a jóstehetséggel. Csak ennyire lehet megbízni a látnokokban, hogy a saját sorsukat sem látják előre? A névsorban még ott áll Popper Péter, aki csalásnak tartja, ha valaki könyveket ír a titkos tanításokról, és többezres példányszámban árulja azokat. P. P. nyíltan kimondja: ami a kirakatban van, az már definíció szerint sem lehet titok. Hát így állunk: sok Péter közt elvész az újjászületés…
