Végre lehet hajtani a kormány költségvetési bevételeket növelni célzó csomagjának előírásait, miután az alkotmánybíróság nem találta alaptörvénybe ütközőnek az erről parlamenti felelősségvállalással elfogadott törvényt. A talárosok bizonyára könnyedén paragrafusba tudják csomagolni az érveiket, hogy miért van rendben ez az egész sor korábbi törvényt módosító jogszabály, amikor több korábbi ítéletükkel már régen leszögezték, hogy a törvényalkotásnak az a formája, amikor indokolatlan sürgősséggel a parlamenti vita megkerülésével törvénykeznek, nagyon nincs rendben. Nem ez az első politikai töltetű döntése a testületnek, de alighanem ennek nyomán szakad a legnagyobb káosz a kisember nyakába.
Jöhetnek ugyanis a megszorító intézkedések, amelyek elsősorban a hétköznapi adófizetőt fogják érinteni, akkor is, ha látszólag a nagymenők megsarcolásáról szólnak. A címlapokon remekül fest a hír, hogy jól megadóztatják az 50 millió euró feletti üzleti forgalmú nagyvállalatokat. De valaki meg fogja azt is számolni, hogy hány ilyen vállalat válik kámforrá a statisztikákból? Mert egy olyan iparnál, amilyen szép hazánkban még működik, nem olyan nagy művészet lecsökkenteni papíron azt az üzleti forgalmat. Annyi kell hozzá, hogy a külföldi megrendelőnek dolgozó hazai gyár papíron ugyanattól a partnertől szerezze be a nyersanyagot vagy félkész terméket, amit feldolgoz, és a kész áru leszállításakor szolgáltatást, ne gyártást számlázzon neki. Ezzel az üzleti modellel a multik évtizedekig keresték degeszre magukat az olcsó munkaerővel bőséggel rendelkező országokban, bőven van gyakorlatuk a gyarmattartás e változatában, itt sem lesz nehéz alkalmazni. A pluszadó helyett pedig a kormány elveszti a nyereségadóból remélt bevételt is az adott cégeknél, mert egy ilyen trükk esetén a szolgáltatás nyereséghányada garantáltan kisebb lesz, mint ha gyártásról lenne szó.
Akik nem tudják könnyen megkerülni ezt az adót, azok a kiskereskedelmi üzletláncok, de fejfájás ott sincs, ezt az egyszázalékos átlagos drágítást pár okos reklámkampányba csomagolva úgy lehet letolni a vásárló torkán, hogy még ő fogja magát megtisztelve érezni, hogy fizethet. A nagykereskedők meg sem érzik az egészet, és ha árat emelnek, azt állam bátyó is imádja, mert neki is több jut az adóból. Pontosabban jutna, ha be tudná hajtani, de ez már munkával jár, így bajok vannak vele. Hasonló lesz a helyzet az energiaszektorra és a bankokra kivetett pluszadótételekkel is, ezeket az illető cégek beépítik az árakba, azaz az adóemelést előzékenyen átteszik a vásárló, fogyasztó nyakába. Ahol ilyen hozzáértéssel irányítja a kormány a gazdaságot, ott a multik megadóztatásával is a saját adófizetőit nyúzza tovább. Így érint mindenkit a megszorító csomag, akkor is, ha a politikusok másról szavalnak.
