Szieszta
Forró, nyári délután. Az utca tüzes katlan. Kihalt, puszta. Sehol egy lélek. Aki teheti, az nem mozdul ki a házból. Hősünk, P. letéve az újságot az ablakhoz lép. Kissé félrehúzva a sötétítőt kitekint.
Forró, nyári délután. Az utca tüzes katlan. Kihalt, puszta. Sehol egy lélek. Aki teheti, az nem mozdul ki a házból. Hősünk, P. letéve az újságot az ablakhoz lép. Kissé félrehúzva a sötétítőt kitekint.
Az utcán senki. A parkoló autók körül vibrál a levegő.
Egy nő jön. Csapzott haja kócos. Arca puffadt az alkoholtól. Nadrágja nedves: elfolyt a leve... Mindkét kezében kopott, műanyag bevásárlószatyor. Megáll, körülnéz, majd leül a szemközti ház lépcsőjére. Az egyik szatyorból előkotort egy flakon sört. Beleiszik. Majd visszateszi.
Szemét lehunyva hátradől. Szétvetett lábakkal ül a forró lépcsőn... Így még jobban észrevehető a nadrág nedvessége... így mintha aludna.
Később egy férfi telepszik a „sziesztázó” nő mellé. Ugyanolyan csapzott, kopott akár a nő. Beszélgetnek. Kacarásznak. A nő kiveszi a sörét. Kortyol belőle, de a férfinek nem ad...
Incselkedik vele. A férfi megöleli... A nő előbb eltaszítja. Később már csókolóznak. A férfi a nő combjai közé nyúl. Láthatóan nem zavarja annak nedvessége... Már hempergőznek...
P. ellép az ablaktól. – (M)ilyen (a) világ !?... és kézbe veszi ismét az újságot.
Czirmay Szabó Sándor
