Szerzetes a műteremben

 A Gyarmathy Jánoséban, 2017 júliusában, a kánikulai napok egyikén. A késő középkorból érkezett, sok mindent látott, sok bajon átesett, nem csodálkozik. Munkája köti le a zsúfolt térség közepén. Mintha ott sem lennének körötte a polcok, állványok, munkapadok, a félig kész szobrok, torzók, domborművek. Csak ül a ferencesek jól ismert csuhájában egy könyv fölé hajolva. Kezében lúdtoll, és ír, csak ír, asztalkáján már a gyertyát is meg kellett gyújtani. Kódexet másol? Krónika születik? Még nem tudja, hogy Gutenberg mester már felfedezte a könyvnyomtatást? Vagy az csak azután következik? 

Pontosan nem ismerhetjük az időszakot, amelyre a készülő térszobor utal, de nagyjából behatárolható a megidézett kor: Székelyvásárhelynek az a periódusa, amikor a későbbi vár területén már felépült a Ferenc-rendiek kolostora és temploma. A XV. század végét sejteti Gyarmathy még csak agyagban koncentráló frátere és a köré teremtett csúcsíves mikrokörnyezet. Na meg a gótikus ablak az aszkétikus kinézetű tollforgató háta mögött. A pillanatnyi helyszín persze nem alkalmas minőségi felvételre, figyelemkeltésre mégis jó a fotó, annál is inkább, mivel remélhetőleg még az idén tervezett helyére kerül az emlékmű. A felújított marosvásárhelyi várba, a Vártemplom közelébe, az egykori kolostor renovált alapzatához, konzervált romjaihoz képzelték el a kezdeményezők. Gyarmathy János hagyományhű, szellemében, hangvételében mégis modern munkája majd bronztestet ölt, alapot kap, szikladarab és feliratos, nagy tábla fogja kiegészíteni. Méltó kis teret is kialakítanak hozzá. A várnak az egyik leglátogatottabb pontjává válhat, mondta Soós Zoltán múzeumigazgató, amikor a szoborállító folyamatról érdeklődtem tőle. Bízzunk benne, hogy valóban így lesz. Túl sok tervfázisban elakadt térszoborról van tudomásunk ahhoz, hogy ne szólalna meg bennünk azonnal a kétely. De őrizzük meg optimizmusunkat. Hátha ez esetben nem kekeckedik a hatalom, nem magyaráz az emlékműbe semmiféle mögöttes szándékot a politika. 

A szobrász az ilyenszerű fenntartásokkal igyekszik nem foglalkozni, végzi a maga szép feladatát, tehetsége, tudása, energiái maximumával próbál eleget tenni a megbízatásnak. Aranka György szobra, Kós Károly emlékműve Vásárhelyen, Bartók Béla portréja Bukarestben, Petőfije az Ispán-kútnál, Szent Lászlója Nyárádszentlászlón, Árpád szobra Székelyberében, közkedvelt térplasztikái a németországi Iserlohnban, Ratingenben, Halterben méltóképpen beilleszkedtek az említett helységek életébe. Higgyük, hogy a mostani feladatát is ilyen siker koronázza. Sokan szurkolnak neki. Kollégája, Gheorghe Mureşan, akivel nemcsak a művészeti líceum tanáraként dolgoznak eredményesen együtt, hanem szobrászként is jól együttműködnek, a szerzetes gótikus fülkéjének az elkészítésekor konkrét segítséggel is kivette részét a munkából. A mű nemsokára végső testet ölthet. Jó lenne, ha mihamarabb tudósíthatna felavatásáról a mai krónikaíró.