A szeretet megtartó hatalma…

Cseh Gábornak,

a Gyermekegyüttesre való megemlékezések

fáradhatatlan főszervezőjének

 

60 esztendő… Jóságos Istenem! Ez több mint két emberöltő. Erre szokta mondani a csíkszentdomokosi öreg székely, hogy „Há’, kánd hiszi, mert én nám!” És a csoda mégis megtörtént. Mert pontosan 60 évvel ezelőtt itt, az akkor még valóban Székelyvásárhelynek mondott-érzett Marosvásárhelyen meg- született a Székely Népi Együttes Gyermekegyüttese. Így életre kelt a csoda. Mi, akik akkor valóban csak álmodozó, kamasz kislelkek voltunk, egy olyan lélek- és testbűvölő ajándékot kaptunk kiváló mestereinktől, Dini, Misa, Pista és a karnagy Jóska bácsitól, amelyet soha, de soha nem felejthettünk el. 

De hát hogyan is felejthetnénk el a mozdulatvilágot, a néptáncot, a tava-szi illatokat és madárcsicsergést idéző kórusműveket, az összetartozást, a kibontakozó, ártatlan gyermekszerelmek határtalan csodáit? Elfeledhetjük-e a Kultúrpalotában megtartott bemutatkozásunk közönségbűvölő élményét, a szűnni nem akaró vastapsot, az örömkönnyeket és a virágesőt? És felejthetjük-e, barátaim, a gyimesi tájak, fenyvesek és hegyek tavaszi-nyári harmincnapos illatát? Hát nem volt-e csoda a kolozsvári Magyar Operában a fellépésünk, amely után még a vasfüggönyt is kétszer kellett felemelni? És hány akkori gyerekcsapatnak adódott meg, hogy a legfelsőbb állami vezetők felállva tapsolják a román fővárosban? És elhiszi-e ma bárki is, hogy másnap az akkor még szintén gyermekcipőben járó Román Állami Televízió élő adásába kaptunk meghívást?

És mi, akik akkor hittünk a tehetség, a szorgalom, a néptánc és a népdal varázserejében, most, 60 év után is itt állunk (de inkább ülünk), és emlékezünk. Emlékezünk az égi fényekbe költözött mestereinkre, barátainkra: Misára, Dinire, Ottóra, Haáz Sanyi bácsira, Szalman Lóránt karnagyra, Éghy Ghisszára, táncosokra, zenészekre, énekesekre. Áment Pista, Molnár Lajos (Tubi), Rigó Misi, Kedei Jancsi, a kis Valics, Puiu és sokan, sajnos, nagyon sokan mások… milyen csodálatos emberek voltak! 

60 esztendő!! Hihetetlen! És mi, akik még élünk és remélünk, ezúton is hódoló tisztelettel köszönjük meg, hogy a legszebb, legtisztább, legőszintébb gyermekkort kaptuk Tőletek ajándékba. 

A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes Gyermekegyüttesének 60 éves, örömösen fájó, igaz története immár Erdély és az egyetemes magyarság kultúrtörténetének letagadhatatlan drágaköve. 

Babits Mihály, a „Poeta Doctus” (tudós költő) több mint száz évvel ezelőtt írta ezeket a sorokat: 

„Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”

Ez volt a mi hatvan évvel ezelőtti szellemi-lelki útravalónk. A szeretet megtartó hatalma!!!

Örök hála és tisztelet mestereinknek, okítóinknak és a nagy Székely Népi Együttes valamennyiünket körülölelő, segítő, dédelgetően pátyoló egykori és ma is köztünk lévő örök fiatal művészeinek!

Kelemen Ferenc  (73 éves nagytata) 

Ui. Nézem a 13 éves Peti unokámat. Elbűvölően, szikrázóan járja, dobbantja, tapsolja és pattintja a széki sűrű tempót… Budapesten. Ej, a csűrdöngölőjét! Ha az ő korában én is ilyen szépen táncoltam volna…