Csak úgy kapkodjuk a fejünket 2025-ben a világot rengető hírek hallatán, amelyekből, már így az év elején látszik, hogy lesz elég. S bármennyire úgy tűnik, hogy a Földünk más tájain történő dolgok nem érintenek, ebben a globalizált világban érezhetjük némelyik nagyobb esemény hatását. Kezdjük csak Donald Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökével, aki még fel sem ült a lovára, és olyan nyilatkozatot tesz, miszerint Kanadát az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolná, mi több, előállt azzal is, hogy katonai, illetve gazdasági lépéseket tesz majd annak érdekében, hogy az Egyesült Államok visszaszerezze az ellenőrzést a Panama-csatorna felett, valamint megszerezze a kontrollt a Dániához tartozó Grönland felett. Nem elég nekünk az, hogy területszerzési okkal 2022-től a szomszédunkban, Ukrajnában a másik nagyhatalom háborúzik. És már említenünk sem kell a Közel-Keletet, ahol több évtizede Izrael hol a szomszédaival, hol a terroristákkal áll hadban, szintén területi ügyek miatt. Mindeközben pedig – bár a tavaly új Európai Parlament kezdte meg munkálatait – nem oldódtak meg az olyan sarkalatos kérdések, mint például az ukrán–orosz konfliktus okozta gazdasági válság, a migránsok kezelése, a környezetvédelem „sötétzöld” követelményeinek enyhítése és sorolhatnánk a példákat. Európában (és nem csak itt) a fegyveres konfliktusok és a természeti kincsek elapadása miatt egyre több ország került gazdasági válságba, ami inflációt, elszegényedést okozott, s a tanácstalan nemzeti kormányok miatt több kulcsfontoságú országban felerősödött a szélsőjobboldal, radikalizálódott a politika, ami azt jelentheti, hogy egyre nehezebben jutnak kompromisszumos megoldásra bizonyos kül- és belpolitikai helyzetek miatt. Jelenleg is kormányválság, -váltás van Franciaországban, Németországban és Ausztriában, olyan országokban, amelyek jó működése hozzájárul az európai stabilitáshoz. Ezért a jogállamiságot néha lábbal tipró amerikai elnök (lásd a Capitolium elfoglalása) megerősítheti befolyását Európában, s ennek már hangot adott Ukrajna kapcsán is. Ott van Oroszország is, amely a jelek szerint már nem csak Ukrajnában, hanem más államokban is igyekszik „port kavarni”. Nem említettem az „ázsiai tigriseket”, Kínát, Indiát, Thaiföldet és az arab államokat, amelyek még okozhatnak meglepetést gazdasági térnyerésért folyó fondorlataikkal. Mindezeket pedig tetőzi a globális felmelegedés okozta klímaválság, hiszen láthatjuk, hogy egyre nagyobb méretűek a természeti katasztrófák, ami újabb gazdasági és társadalmi nehézségeket okozhat helyi, de már globális szinten is. A mélyülő, elhúzódó gazdasági válságnak az állampolgárok érzik a legjobban a hatását, hiszen ilyenkor megnő a munkanélküliség, kevesebb az adófizető, csökkennek vagy stagnálnak a szociális támogatások… szóval mi, egyszerű emberek húzzuk a kurtát. Így volt ez az 1920–1930-as években is. Igaz, akkor a világot felszabdaló első világháború után kellett magára találjon elsősorban Európa, de a világ többi – a korábbi nagy birodalmakból kivált – országa is. A politikai megoldások hiánya akkor is extremizmusba torkollott, és hát tudjuk, mi lett a következménye…
Szeretnénk hinni, hogy nem ismétli meg magát a történelem, de egyre több a párhuzam az említett időszak és a napjainkban történtek között. S rajtunk, embereken múlik, hogy minél előnyösebben tudjunk kilábalni ebből a helyzetből, amely felé tart az emberiség. Ehhez pedig türelem, együttérzés és bizalom kell minden téren. Ferenc pápa 2025-öt szent évnek hirdette meg. Ezzel kapcsolatosan a következőket írta egyik levelében: „Mindent meg kell tennünk, hogy mindenki visszanyerje az erőt és annak bizonyosságát, hogy nyitott lélekkel, bizakodó szívvel és messzire tekintő elmével nézhet a jövőbe.” Fontolóra vehetjük már most, az új esztendő elején a szentatya szavait.
