Szabó Duci ravatalánál

A marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokában ravatalozták fel Szabó Duci néhai színművésznőt, az erdélyi magyar színjátszás egyik utolsó nagyasszonyát. Szerdán déli 12 órától barátok, emléke előtt tisztelgők, magyar köztisztviselők, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Maros Megyei Múzeum vezetősége, egykori és késői pályatársak rótták le végtisztességüket a kilencvenhatodik évében eltávozott színházalapító előtt, akit szülővárosában, Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyeznek végső nyugalomra. 

Szabó Ida ravatala előtt Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója mondott végső búcsúztatót. 

– Ő volt az utolsó élő azok közül, akik a marosvásárhelyi színház alapjait lefektették. Színházi forradalom volt az akkor mind Erdélyben, mind a távolabbi, magyarlakta vidékeken. Kolozsvárról jött hozzánk színházat alapítani, és itt maradt hetven éven keresztül. Hívta Kemény János, a báró, azzal az indokkal, hogy nagy dolgok készülnek Marosvásárhelyt. Ő pedig jött: Andrási Mártonnal együtt, és mindketten elvégezték azt, amit kértek tőlük. 

Nekünk is úgy kéne élnünk és viselkednünk, ahogyan ő tette. Hiteles, nagy művész volt, ugyanakkor villámhárítója a közösségnek, minden vitát ő simított el. Azt is mondhatnánk, hogy ő volt az erdélyi magyar színjátszás Dajka Margitja, de nem tesszük, mert ő az erdélyi magyar színjátszás Szabó Ducija volt. Bárcsak mi is ilyen kort élhetnénk meg, és ilyen szeretetben távozhatnánk vagy úgy énekelhetnénk, mint ő a kilencvenötödik születésnapján! A Házsongárdi temetőben is ellátogatunk hozzá.

Nyugodjon békében!