Szabédi Lászlóra emlékeztek

Múlt hét végén Szabédi Lászlóra emlékeztek Kolozsváron és Szabédon. A költő, újságíró, műfordító, nyelvész élete, sorsa ma is üzenetet hordoz.

Múlt vasárnap szűkebb körben a szabédi unitárius templomban emlékeztek a falu fogadott fiára, Szabédi (Székely) Lászlóra. Céljai, álmai, tervei voltak, de ezek a nemzetéinek is számítottak, örök érvényű, maradandó célok. Értelmes, éles eszű fiatalként dacolt önmagával, s közben építette céljait, álmait. Népéért harcolt, mindent megtett, de a nagyobb erők győztek, ő alulmaradt, ezért futása lankadt, megtorpant, és feladta a küzdelmet. Sorsa mégsem erre biztat ma minket, hanem arra, hogy legyenek céljaink, merészt terveink, ne torpanjunk meg az első nehézségeknél, így pályafutásunk nem törik derékba. Ne csak magunkért, hanem a mellettünk élőkért is álmodjunk, tervezzünk és dolgozzunk, mert csak így maradhatunk meg népünkben, nemzetünkben ezen a talpalatnyi földön – hangsúlyozta Jenei Sándor Levente lelkipásztor. 

Az ünnepi istentisztelet keretében a helyi fiatalok adtak elő Szabédi László verseiből, a lelkész felidézte életútját. A magyar irodalom pótolhatatlan értékteremtőjére 1991 óta hálával és alázattal emlékeznek Szabédon és Kolozsváron. Szülei elköltöztek a faluból, ő már Sáromberkén született 1907-ben, de örök kapocs kötötte Szabédhoz, ezért is vette fel a Szabédi vezetéknevet. A faluhoz kötődő verseiben a néplélek sajátos íze köszön vissza, az az egészséges magyar szemlélet és gondolkodás, amely a Petőfi és Arany által képviselt szellemnek és irodalmi iránynak a továbbfejlesztése – írta róla Bözödi Jakab György. Miután hiábavalónak bizonyult a Babeş és Bolyai egyetemek egyesítésének megakadályozására irányuló tiltakozása, és hatósági zaklatások következtek, Szabédi már csak az általa alkotott értékek miatt aggódott, azt kérte, személyét csakis azokon keresztül értékeljék. Hamarosan öngyilkos lett, a szamosfalvi vágányon vetette magát vonat elé 1959. április 18-án.

Születésének 116., halálának 64. évfordulóján a tiszteletére vasárnap Szabédon megkoszorúzták a templom falán a féldomborművet, míg múlt pénteken az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron koszorúzott a Szabédi-emlékház falán levő emléktáblánál, valamint a Házsongárdi temetőben található sírjánál, ahol Kovács István unitárius püspök mondott beszédet, ezt követően műhelykonferenciára és kerekasztal-beszélgetésre került sor.